Kedves Olvasóim!

Már egy ideje több, kevesebb rendszerességgel írok a blogomra.

A statisztikából látom, hogy látogatjátok, sőt még időnként visszajelzést is kapok.

Nagyon kíváncsi vagyok, hogy kik olvasnak?

Nagy naivan azt gondoltam, hogy 7 év és 107 év között mindenki csak engem olvas.

Lehet, hogy ez még sem így van?

Azt a tanácsot vagy feladatot kaptam, hogy képzeljek el konkrét személy, egy embert, mint a színészek is a színpadról nem káposztafejeknek játszanak, hanem egy konkrét valakinek a nézőtéren.

Nehezebb helyzetben vagyok, mert nem látom csak elgondolom.

No akkor legyen teljesen konkrét személy! 

Nő, legyen nyugdíjas a konkrét kort egy nőnél nem illik firtatni.

Lakjon városban. Legyen nyitott a világra, érdekelje sok minden, szeressen olvasni.

A jövedelmi viszonya? Tudjon és akarjon magára is költeni, utazásra, szórakozásra, könyvekre és érdekelje a mai világ és a régmúlt is.  

A számítógéphez is értsen valamennyire és legyen internet hozzáférése, ugyan is még csak itt olvashat tőlem.
Az ideális olvasóm egy napja:
Reggel miután felkel és az első kávéja elfogyasztása közben vagy a telefonjára vagy a számítógépére pislant és üdvözli az ismerőseit.
A délelőtt a házimunka jegyében telik, főzés meg ilyesmi mert a családdal is kell törődni.
Ebéd után már több szabad ideje van.
Ekkor már olvashat, netezhet vagy sétálhat.
Szeret menni-jönni, barátokkal találkozni, kiállításokra és múzeumokba járni.
Ha most megjelenik chat ablakban akkor azt kérdezném:
- Hová készülsz? Mi érdekeset láttál? Mit csinál az unokád?
- Nemsokára beszámolok egy újabb kirándulásomról, a nagyapám nyomában jártam az első világháború színhelyein. Erre valószínűleg már csak jövőre kerül sor, mert mindjárt repülök az unokáimhoz.
 Kedves Olvasóim, nagyon kíváncsi vagyok rátok ha nem pontos a jellemzés akkor írjatok és azért olvassatok, minden jobbító szándéknak örülök.

Tölgyesi Lívia: Bükki bűbájosok

Könyvajánló

Ezt a könyvet jó kézbe venni, olyan szép és igényes, a kemény borítójával és zöld betűivel.

Amivel azonnal a szívembe lopta magát,  hogy olyan szavakkal találkoztam, mint odagaloppírozott , gyömöszkölt, diskurált és még sorolhatnám.

Aki nem ismeri ezeket a kevésbé használt szavakat, tájékozódhat az oldalak alján a láb( ill. bagoly) jegyzetekben.

A történet egy 13 éves lány Borsika és 7 éves öccse Bendi kalandjairól szól.

A gyerekek a nagymamánál Máminál a Bükk fennsík széli házikóban nyaralnak.

A vörös loboncú Mámi nem egy mindennapi nagymama, hanem egy boszorkánydinasztia leszármazottja.

A kalandok már az utazás alatt megkezdődnek.

Borsika is örökölte a Mámi képességét, amit még nem igazán ért és ezért mindenféle kalandokba keveredik.

Bendi legszívesebben a labdájával játszik és igyekszik megtartani az ígéretét, amit az apjának tett, hogy megvédi a nővérét, de sokszor nem érti a történteket.

A Bükk erdeit sárkányok, boszorkányok, manók, tündérek és más varázslatos lények népesítik be.

Akik egy része láthatatlan, illetve csak a kiválasztottak számára látható.

A jó és a rossz harca egy mesevilágban, igen fordulatos, pergő események sodrában, szinte letehetetlen a könyv.

Vége jó, ha minden jó?

Még nincs vége, még maradtak elvarratlan szálak, ezek tovább bonyolítását még biztosan olvashatjuk egy következő könyvben.

 Ez a könyv eredetileg kis kamaszoknak íródott, de mindenkinek tudom ajánlani aki szereti a mesét a varázslatot és szeretne egy kikapcsolódni! Olvassunk magunk és gyermekeink örömére.

  

Ajtók

Voltam az ajtók felavatásánál vagy megnyitásánál a Szabadság téren a Közös Halmaz és az Elven Emlékmű rendezésében.
A rendezvény mondanivalója: "Nyissuk a múltra, hogy legyen jövőnk!"

Az ajtók mögött a XX századi magyar történelem sorsfordulót tekinthetjük meg.
A mondanivaló, hogy nem meggyőzni, hanem megérteni kell a más állásponton levő embereket.
Eddig azt hittem, azt gondoltam, hogy egy toleráns ember vagyok és most szembesültem, hogy ez nem teljesen így van. Amikor egymás mellé került Horthy Miklós meg Kádár János, mint a XX század meghatározó szereplői és nem, mint a jót és rosszat állítják szembe, hanem más megvilágításban.
Az egyik ajtó mögött a nagy Magyarországot ábrázoló matricás kocsikat, ill.. a tulajdonosait veszi górcső alá, hogy ki milyen inditatásból ragasztja fel és ezt ki hogyan gondol erre. Megmondom őszintén én eddig mindig bizalmatlanul tekintettem ilyen autókra, pedig talán sok esetben nem volt igazam, mert talán előfordulhat, hogy valaki nosztalgiából, büszkeségből vagy megszokásból ragasztja ki és nem valami revíziós  törekvésből. Egyszer én is tudtomon kívül, de én is részt vettem egy ilyen irredenta cselekvésben. Voltunk Erdélyben még valamikor a nyolcvanas évek végén, amikor visszafelé jöttünk akkor az autó elejére mi is kitűztük a fenyőágat, mert a többi autón is láttuk. Akkor még nem tudtam, hogy ez azt jelenti, hogy ha nem adják vissza Erdély akkor majd szálanként, áganként hozzuk vissza.

Szembe állítják a kapitalizmust a szocializmussal, a demokráciát a diktatúrával. A rendszerváltás is szóba kerül. Minden ajtó mögött más téma.

Nagyon sok kép, téma szerepel. Mindenkinek látni kell! Olyan sok és tömény az anyag, hogy egy szuszra nem is lehet megemészteni. Még itt a Szabadságtéren még láthatók.

Ott voltam és még tervezem, hogy még egyszer végignézem. Ezek az ajtók már több helyen megfordultak és nem tudom innen hová mennek még, de mindenképpen érdemes megnézni!

Szeretünk olvasni?

Mi akik találkoztunk a Magvető Caféban egész biztosan szeretünk olvasni. Ez most új hely volt, de nagyon hangulatos és van lehetőség olvasni is a kávé mellett. Ha valaki nem hozott könyvet akkor válogathat a polcokon. Különösen esős , ködös időben nagyon jó hely!

Itt találkoztunk írók, olvasók és blogerek. 

A Halloween jegyében 12 elég vérfagyasztó kepékről írtuk egy rövid történetet fél óra alatt.

Igen horrorisztikus művek születtek.

Én olyat választottam ahol nem a vér folyik és ezért talán nem is volt vérfagyasztó.

( talán azért nem is kerül még fel az oldalra vagy talán azért, mer későn küldtem el? )

Most akkor ide viszont felteszem!

Itt az általam választott kép. Voltak bizonyos feltételek is!

Első szám első személy és párbeszéd

A 10 -es kép

Nem is félek?

Leszállt az este, már sötétedett.

Behúztam a függönyt és elhatároztam ma a boszorkányok éjszakáján ki se teszem a lábamat az utcára, nehogy valami kóbor boszorkánnyal vagy valami vámpírral akadjak össze.

Kedvenc fotelemben elfészkeltem magam, odakészítettem egy bögre teát és egy könyvet,

Egyszer csak valami nesz az ajtó felől.

"Jaj! Jaj! Csak nem megtaláltak a boszorkányok?'

Óvatosan az ajtóhoz mentem. Füleltem.

Megint motozás, halk kaparászás majd óvatos kopogás.

- Ki az? 

Torkomban a gombóc, megint kérdezem.

- Ki az? Boszorkány? Vámpír? Vagy valaki más?

Halk torok köszörülés. 

- Ne félj, nem akarlak bántani! Még farkas sem vagyok! Csak kicsit nyisd meg az ajtót!

Kinyitom az ajtót ameddig a lánc engedi.

Ekkor a nyílásban bekukucskál egy szál szegfű.

Kiakasztom a láncot. Kitárom az ajtót.

- Gyorsan! Gyorsan gyere amíg a nyomodba nem szegődik valami kóbor lélek!

- Mi történt veled, hogy alig akartál beengedni?

- Hát nem tudod? Ma van a boszorkányok éjszakája!

- Ha így van akkor ma itt maradok nálad és megvédelek mindenféle ártó szörnytől! 

- Az nagyon jó lesz! Azért látom nem csak virágot hoztál, hanem egy töklámpást is.

- Igen! Legyünk vidámak! Ha félsz ülj ide az ölembe!

- Már nem is félek annyira!

- Van még abból a finom borból? Tudod amit a múltkor is ittunk.

- Persze! Van még egy kis harapnivaló is.

- No, gyere ide!

Félelmem elmúlt és már csak a töklámpás világított.

A többit fedje az éjszaka!

Székesfehérváron.

A családtörténeti egyesület találkozója most Székesfehérváron volt. Ez most más volt különbözött az eddigi találkozóktól, legalábbis amiken eddig részt vettem, eddig mindig olyan helyen tartottuk ahol voltak német leszármazottak.A helyi hagyomány őrzök mindig köszöntöttek és kis műsorral is kedveskedtek. Itt most ilyen nem volt. Székesfehérváron úgy látszik már nincs ilyen, a polgármester csak üzent, mert bokros teendő miatt nem tudott részt venni.
  Az első előadónk, mesélőnk Sebő Ferenc Kossuth díjas énekes, gitáros, tekerőlantos és dalszerző, népzenekutató, a hazai hangszeres népzenei táncmozgalom egyik elindítója.
Az ősei között mind apai és anyai ágon is vannak német ősök, pl. Dietrich Nándor szűcsmester.
Mesélt a szüleiről, az édesapja részt vett a második világháborúban. A szülei már ismerték egymást régebbről, de a háború meg a kitelepítés majdnem elsodorta őket egymástól és igen kalandos körülmények   között találkoztak újra és összeházasodtak. Mesélt a gyerekkoráról, a szülőknek sok gondja baja volt, de ő a nagymamával unokatestvérekkel mindebből semmit se tudott.
Népzenei kutatásai és előadásai alkalmából arról győződött meg, hogy létezik egységes Európa, közös a múltunk a történelmünk. Igazának bizonyítására még bemutatta, hogy egy dal mennyi változatban létezik és mindenki a saját mentalitásának, ízlésének megfelelően alakította.
Családi képeket is hozott. Nagyon sokáig még elhallgattuk volna.

  Másodiknak a Székesfehérvári Püspöki Levéltár igazgatója Dr Mózessy Gergely tartott előadást a családfakutatókat érdeklő anyagokról. A püspökség 1777- ben alapították, a veszprémi püspökségből vált ki, az évek folyamán több alkalommal változott a területe. Az eredeti anyakönyvek általában a plébániákon találhatók, de néhány alkalommal a levéltárba kerültek különböző okok miatt, a levéltárban általában a másodpéldányok találhatók.
Van azonban egy kimutatás amiben pontosan lehet tudni, hogy melyik anyakönyvet mikortól vezetik és hol található. A levéltárban levő 100 évnél régebbi anyakönyv szabadon kutatható.
A plébániákon lévőkre nem vonatkozik a levéltári törvény, mert nem kutatóhely, a püspök és plébános együttes engedélyével lehet kutatni de a plébános bármit tehet, mondhat.
1960 - ban a mormonok mikrofilmre rögzítették  az anyakönyveket, és üzleteltek az eredeti tulajdonos hozzájárulása nélkül. A jó hírhez való jog ami a halállal nem ér véget.
A levéltárban van még ami fontos lehet a családkutatás szempontjából, a lélek összeírások 1871 - ig, adóívek, kegyúri iratok, püspöki hivatali látogatás, családi letét, szemináriumi hallgatók, feltárt és digitalizált fotótár. Ami hozzáférhetetlen az a szentszéki iratanyag.

  Következő előadó Békefi Miklós a mormon anyagok digitalizálásról és az anyagok kutathatóságáról tartott előadást. 1894 - ben alakult a Genealógiai Társaság aminek az utódja a mai FamilySearch . Az adatokat 1938 - ban mikrofilmre kezdték a rögzítést. Ma már túlhaladott a mikrofilmre rögzítés és 1998 - ban megkezdték a digitalizálást., aminek az előnyei: - a hatékonyabb összegyűjtés, -könnyebb megőrzés és a  szélesebb kutathatóság. Magyarországon 13 Családtörténet Központ van, ahol szívesen segítenek és lehet csatlakozni az indexeléshez.
A távlati tervekben szerepel a teljes magyar fordítás, a szerződési korlátozások feloldása és a felvételi ívek összekapcsolása indexeltekkel.

Kónya Zsuzsa tartott még előadást az egyesületünk megújult honlapjáról.
Ha valaki nem boldogul írjon Zsuzsának biztosan szívesen segít.

Ebéd után után egy rövid séta Székesfehérvár belvárosában idegenvezetővel.

Gaja patak és a Sárvíz által táplált mocsár területén volt az a település aminek utódja Székesfehérvár. Géza fejedelem kővárat és templomot építtetett.
Legismertebb megnevezése a királyok városa.
És jöjjenek a képek.

 Eredetileg így nézett ki az épület.

 Királyi sír

 Egy régi patika.

 Emlék Mátyás királynak.

 Szinház

 Eredeti kandeláber.

 Székesfehérvár legrégibb háza.

Még felújításra váró Fekete Sas

Az eredeti várfal része

Csoportkép a résztvevőkről.

Jövőnk kulcsa a múlt.

Szolnoki Aba - Novák Kulturális Központ adott helyett a II. Országos családtörténeti konferenciának és worksophnak 

A rendezvényt a Magyar Családtörténet - kutató Egyesület, a Jász - Nagykun - Szolnok Megyei Levéltár és a Neumann János Egyetem szervezte.

A konferencián levéltárosok, történészek és kutatók tartottak előadást.

Az előadások  fő célja a családkutatás társadalmi megismertetése és a levéltárak, levéltárosok munkájának ismertetése és emberközelibe hozása, mert a múlt ismerete nélkül nincs jövő és ez igaz az egyének, a családok és a társadalom viszonylatában is.

 Fontos, hogy az ember az egyén  megismerje  és megszilárdítsa  az identitását. Gyökerek kellenek amelyek megtartják az egyént és ne egy szélben szálló bandzsalgó legyen.

Most talán az utolsó pillanat, mert már nem a hagyományos többgenerációs nagy családokban élünk és emberek elkerülnek a szülőföldjükről és a fiatalok már nem is igazán ismerik a családjuk történetét.

Az embernek az egyéneknek kapcsolódni kell a családjukhoz, a közösségükhöz, a hazájukhoz.

Szolnokon az Agórában  nagy hagyománya van a családkutatásnak, már több éve működik családkutató klub. Fáradhatatlan vezetőjének is nagy szerepe volt ezen konferencia létrejöttében. A klub munkájából már három módszertani füzet is megjelent.

   A délutánon több csoportban gyakorlati problémákkal ismerkedtünk. A teljesség igénye nélkül néhány téma:

       - Hol lehet és érdemes az interneten keresgélni?

       - Mi a családkönyv?

       - Arcanum, könyvek térképek digitalizálása.

       - Kutatás az anyakönyvekben

Végül amin nagyon elgondolkoztam, eddig fel sem merült bennem, az anyakönyvek indexelés. amivel más kutatótársnak is a segítségére lehetünk.

Nagyon tartalmas, színvonalas nap volt sok érdekes dolgot hallhattunk. 

Amit sajnálok, hogy délután nem lehettem ott mindegyik foglakozáson.

Egy kép Szamák Györgytöl, bizonyítja milyen sok érdeklődő volt.

Nemzet vértanúi

 1849. augusztus 13.- án, az ekkora már tejhatalommal felruházott Görgey úgy gondolta a kapituláció az orosz túlerővel szemben kevésbé tűnik megalázónak mintha az osztrákok előtt teszi le a fegyvert.
Augusztus 11.- én Kossuth és a kormány jelen lévő tagjai lemondtak és polgári és katonai hatalmat Görgeyre ruházták át.
A fegyverletételről nem maga Görgey hanem egy tábornokokból és törzstisztekből álló haditanács döntött.
A fegyverletétel harmincezer magyar katona szomorú, de fegyelmezett csapatszemléjével ért véget.
A világosi mezőn Rüdiger orosz tábornok előtt tették le a fegyvert. Ekkor a legénységet fegyverezték le.
A főtisztek még megtarthatták a fegyverüket, így ők még reménykedtek. Az oroszok közel kétezer főtisztet adtak át az osztrákoknak. Akiket a gyulai kastélyba és magánházaknál szállásoltak el.
Őket itt fegyvereztek le, volt aki azt kérte nyissák ki az egyik ablakot és ott dobta ki a fegyverét, volt aki összetörte a kardját.Az aradi 13. -ból is kilenc is itt raboskodott.

Itt van két emléktábla ennek bizonyságául.
Augusztus 23 reggel 6 órakor útnak indultak gyalog Aradra, kivéve Damjanich Jánost aki sebesült volt és egy parasztszekéren szállították. 25. -re értek oda, még aznap megkezdődött a kihallgatásuk. Kétszer hallgatták ki őket. Az egész koncepciós per volt, nem részesültek méltányos eljárásban a ugyan is a vád képviselte a védelmet is, már a tárgyalás előtt döntöttek a halálos ítéletről. Valamennyi honvédtisztet kötél általi halálra ítélték, később négyüknél az ítéletet golyó általi halálra változtatták.
Október ötödikén kivezényelték a  őket a várudvarra és ott hallgatták meg az ítéletet.
Az utolsó éjszakát együtt szerették volna eltölteni, de ezt a lehetőséget se adták meg nekik.
Az éjszaka alatt a különböző egyház képviselői nyújtottak vigaszt.Többek között párószláv pópa is, de Damjanich János elutasította és az éjjel áttért a katolikus hitre.
Október 6.- án  fél hatkor szólították  őket a várudvarra és még egyszer felolvasták az ítéletet.
Először a golyó által halálra ítélteket  - Schweidel Józsefet, Kiss Ernőt, Dessewffy Arisztidet és Lázár Vilmost - állították 12 katona töltött fegyvere elé. A sortűz után hárman élettelenül estek a földre. Kiss Ernőt csak a vállán érte a lövés, de három katona elé állt és közvetlen közelről lelőtték.
Ezután következtek az akasztófára ítéltek a következő sorrendben - Poeltenberg Ernő, Török Ignác, Lahner György, Knezich Károly, Nagy-Sándor József, Leiningen-Westerburg Károly, Aulich Lajos, Damjanich János és Vécsey Károly.
A kivégzést követően elrettentésül a holttesteket közszemlére tették ki. Mivel a kivégzettek ruhái a hóhért illették így a felakasztottakat levetkőztetve helyezték a bitókhoz.
A vértanúk kultusza már a kivégzés napján elkezdődött, először egy száraz fát állítottak. de később terméskő emlékművet.

1881.- ben az emlékoszlopot obeliszkre cserélték, ami közadakozásból készült Budapesten Jablonszky  Vince műtermében. Mesterséges domb tetején áll, 15 lépcső vezet föl. Az alap a vértanúk földi maradványait  őrzi. Az emlékmű a vár közelében van a várba sajnos nem mehettünk be, mert katonai létesítmény.
Az emlékmű közelében  sportpályát alakítottak ki és a sport eseményeknél lelátónak használják. Amikor mi mentünk akkor is éppen fociztak és fent ültek a szurkolók, alig akartak elmenni, hogy megnézhessük.
A tizenhárom vértanúra emlékezünk pedig még vannak többen is akik szintén a szabadságért adták az életüket.
Már 1849. augusztus 22.-én Aradon kivégezték Kossuth szárnysegédjét Ormai-Auffenberg Norbertet.
1849. október 6.- án Pesten vetetek véget Batthyány Lajos miniszterelnök életének is.
1849. október 25.- én  Kazinczy Lajost lőtték le az aradi várban.
1850. február 19.- én Ludwig Haukot, aki a bécsi forradalom egyik résztvevője volt, felakasztották Aradon.
Az egyik legtragikusabb sorsú magyar tábornoka Lenkey János, aki megőrült a börtönben és iszonyatos körülmények között halt meg, 1850 februárjában.
Emlékezzünk rájuk!