Nemzet vértanúi

 1849. augusztus 13.- án, az ekkora már tejhatalommal felruházott Görgey úgy gondolta a kapituláció az orosz túlerővel szemben kevésbé tűnik megalázónak mintha az osztrákok előtt teszi le a fegyvert.
Augusztus 11.- én Kossuth és a kormány jelen lévő tagjai lemondtak és polgári és katonai hatalmat Görgeyre ruházták át.
A fegyverletételről nem maga Görgey hanem egy tábornokokból és törzstisztekből álló haditanács döntött.
A fegyverletétel harmincezer magyar katona szomorú, de fegyelmezett csapatszemléjével ért véget.
A világosi mezőn Rüdiger orosz tábornok előtt tették le a fegyvert. Ekkor a legénységet fegyverezték le.
A főtisztek még megtarthatták a fegyverüket, így ők még reménykedtek. Az oroszok közel kétezer főtisztet adtak át az osztrákoknak. Akiket a gyulai kastélyba és magánházaknál szállásoltak el.
Őket itt fegyvereztek le, volt aki azt kérte nyissák ki az egyik ablakot és ott dobta ki a fegyverét, volt aki összetörte a kardját.Az aradi 13. -ból is kilenc is itt raboskodott.

Itt van két emléktábla ennek bizonyságául.
Augusztus 23 reggel 6 órakor útnak indultak gyalog Aradra, kivéve Damjanich Jánost aki sebesült volt és egy parasztszekéren szállították. 25. -re értek oda, még aznap megkezdődött a kihallgatásuk. Kétszer hallgatták ki őket. Az egész koncepciós per volt, nem részesültek méltányos eljárásban a ugyan is a vád képviselte a védelmet is, már a tárgyalás előtt döntöttek a halálos ítéletről. Valamennyi honvédtisztet kötél általi halálra ítélték, később négyüknél az ítéletet golyó általi halálra változtatták.
Október ötödikén kivezényelték a  őket a várudvarra és ott hallgatták meg az ítéletet.
Az utolsó éjszakát együtt szerették volna eltölteni, de ezt a lehetőséget se adták meg nekik.
Az éjszaka alatt a különböző egyház képviselői nyújtottak vigaszt.Többek között párószláv pópa is, de Damjanich János elutasította és az éjjel áttért a katolikus hitre.
Október 6.- án  fél hatkor szólították  őket a várudvarra és még egyszer felolvasták az ítéletet.
Először a golyó által halálra ítélteket  - Schweidel Józsefet, Kiss Ernőt, Dessewffy Arisztidet és Lázár Vilmost - állították 12 katona töltött fegyvere elé. A sortűz után hárman élettelenül estek a földre. Kiss Ernőt csak a vállán érte a lövés, de három katona elé állt és közvetlen közelről lelőtték.
Ezután következtek az akasztófára ítéltek a következő sorrendben - Poeltenberg Ernő, Török Ignác, Lahner György, Knezich Károly, Nagy-Sándor József, Leiningen-Westerburg Károly, Aulich Lajos, Damjanich János és Vécsey Károly.
A kivégzést követően elrettentésül a holttesteket közszemlére tették ki. Mivel a kivégzettek ruhái a hóhért illették így a felakasztottakat levetkőztetve helyezték a bitókhoz.
A vértanúk kultusza már a kivégzés napján elkezdődött, először egy száraz fát állítottak. de később terméskő emlékművet.

1881.- ben az emlékoszlopot obeliszkre cserélték, ami közadakozásból készült Budapesten Jablonszky  Vince műtermében. Mesterséges domb tetején áll, 15 lépcső vezet föl. Az alap a vértanúk földi maradványait  őrzi. Az emlékmű a vár közelében van a várba sajnos nem mehettünk be, mert katonai létesítmény.
Az emlékmű közelében  sportpályát alakítottak ki és a sport eseményeknél lelátónak használják. Amikor mi mentünk akkor is éppen fociztak és fent ültek a szurkolók, alig akartak elmenni, hogy megnézhessük.
A tizenhárom vértanúra emlékezünk pedig még vannak többen is akik szintén a szabadságért adták az életüket.
Már 1849. augusztus 22.-én Aradon kivégezték Kossuth szárnysegédjét Ormai-Auffenberg Norbertet.
1849. október 6.- án Pesten vetetek véget Batthyány Lajos miniszterelnök életének is.
1849. október 25.- én  Kazinczy Lajost lőtték le az aradi várban.
1850. február 19.- én Ludwig Haukot, aki a bécsi forradalom egyik résztvevője volt, felakasztották Aradon.
Az egyik legtragikusabb sorsú magyar tábornoka Lenkey János, aki megőrült a börtönben és iszonyatos körülmények között halt meg, 1850 februárjában.
Emlékezzünk rájuk!