2019. március 16., szombat

Nyíregyházán.

Még eddig nem voltam Nyíregyházán, nem is gondoltam, hogy a hetedik magyar város.
Egy nap alatt csak igen futó látogatás volt a központban, főleg a levéltárakban néztünk körül, egy városhoz a múltja is hozzátartozik.


Nyíregyházára jellemző a tanyabokrok, igaz már sok esetben már nem mindegyik lakott.
A látogatást a Megyei levéltárban.
Vissza a múltba oktató teremben egy kisfilm mutatta be a levéltárat.

Végig jártunk mind a négy emeletet. Megnéztük a raktárakat.
A levéltárban 8 km iratanyagot őriznek

A legrégebbi itt őrzött irat, 1290.- ből származó perirat, ami csak kesztyűben fogható meg,  cserzetlen, szőrtelenített juhbőrből készült.


A levéltárban több címeres levelet is őriznek, A címeres levéllel nem járt sem bírtok, sem pénz sőt az elkészítésének költségeit is a megadományozott fizette.


Még egy kincs a régmúltból, amit csak kesztyűben lehet megfogni.



Még egy kép a négyemeletes levéltár egyik lépcsőfordulójából, nagyon tetszett ez a növény. 
Négy emeletes és lift az nincs.
A levéltárosok nagyon lelkesek voltak az itt őrzött iratokról még sokáig tudtak volna mesélni.
Aki családilag érintett ezen a környéken és szeretné megismerni a családja történetét biztosan segítő kész levéltárosokkal találkozik itt.
Nagyon sok érdekes tárgy található még a levéltárban és a levéltárosok is talán napestig tudtak volna még mesélni, de vártak minket már a következő helyen.






A görög katolikus levéltárban voltunk és megtekintettük még az ott lévő ikonokat is. Sok érdekes dolgot megtudtunk. Eddig nem tudtam, hogy a görög katolikus papok nősülhetnek, igaz felszentelés előtt, de püspök csak nőtlen ember lehet.


Ez a gyűjteményben őrzött legrégebbi fára festett ikon. Itt is nagyon segítőkészek voltak.


A csapat akik itt voltak.





Rövid séta a belvárosban csak egy - két kép.


Ez a Szarvas utca elején, a Szarvasról áttelepültek emlékére.
Ott van mögötte az étterem ahol megebédeltünk.


A délután pedig a Vasutas Művelődési Házban még a levéltárosok és a családkutatók tartottak előadást. Akiket érdekel meg tudják nézni az interneten.


 A résztvevőkről még egy csoport kép.


Eljött a hazaindulás ideje, nagyon érdekes és hasznos nap volt.
Ez csak egy futó látogatás volt Nyíregyházán még gondolom visszajövök.
Voltatok már Nyíregyházán? 

  





2019. január 26., szombat

Bucsu.

Nagyon szomorú alkalomból találkoztunk a Sopronban élő rokonokkal.
Ezen hideg téli napon 100 perces vonatkéséssel érkeztünk meg.
Sopronba költözött a bátyám a feleségével és a gyerekeivel. A gyerekek már itt alapítottak családot.
Most a sógornőm Villányi Mihályné Kis  Mária, akit az utolsó útjára elkísértünk. 


Amint a lánya elmesélte, hogy sokat emlegette annak idején 1935. - ben húsvét előtt zöldcsütörtökön született ebben az évben is pont úgy esik a születésnapja zöldcsütörtökre, de ezt már nem értem meg.
A családban ő volt a legkisebb gyerek. Az édesanyja már 11 éves korában meghalt. A legidősebb testvére, nővére Ica néni nevelte. Tovább tanulásra nem volt lehetősége a szóvőgyárban vállalt munkát.
Én már elég régen megismertem, amikor a bátyám elkezdett neki udvarolni, akkor voltam olyan négy vagy öt éves. Nagyon szerelmesek voltak, pedig kezdetben Marika családja nem nézte jó szemmel a kapcsolatot, különösen a fiuknak nem tetszett, hogy sváb fiú udvarol egy tót lánynak.
Ők azonban kitartottak egymás mellett és összeházasodtak. 
Kezdetben az apai házban laktak a Zöld fa utcában. A Marika apjának a halála után hozzánk az
Ókertbe költöztek, addig itt laktak amíg felépült a házuk a Vásártéren.
Itt szinte együtt nevelkedtünk a gyerekeikkel, mert korban hozzám közelebb voltak, mint a szüleik.
Ekkor a téglagyárban dolgoztak mind a ketten.
Később a család átköltözött az iváni téglagyárba. A bátyám ott volt gyárvezető.
Marika pedig nehéz fizikai munkát végzett, hordta a nyers téglákat. 
Később Sopronba költöztek.
A gyerekeik itt tanultak, itt alapítottak családot.
Szeretett a gyerekek, unokák közelében élni.
Nagyon sokat segített az unokáknál, mindig lehetett rá számítani ha valami gond adódott.
Sopronban lett nyugdíjas. Sok évi nehéz fizikai munka miatt az egészsége megromlott.
A férje 2001.- ben bekövetkezett halála után már egy kisebb lakásba költözött az unokája közelében.
Életében sokat dolgozott és mindennél fontosabb volt a családja.
Az utóbbi időben már a betegségei miatt ő szorult a családja támogatására. A lánya nagyon odaadóan  segítette, még az utóbbi időben is amikor kórházba került mindennap ott volt. 
A keze nyomát még őrzi a sok hímzett terítő.
Egy szorgalmas, sokat dolgozó családszerető embert kísértünk utolsó útjára. 
A gyerekei, unokái, dédunokái még sokáig emlegetik és mesélnek róla.
Amikor most elkísértük arra gondoltam valószínűleg most ott én voltam az aki legrégebbről ismertem. Talán még Mezőberényben van aki régebbről ismeri, igaz talán nem is értesültek a haláláról. A testvérei és azok házastársai is már mind meghaltak, már csak a gyerekeik emlékezhetnek rá.

Ez az esküvői képük, amikor még fiatalok voltak, itt még előttük az élet.
Nagyon családszerető, vendégszerető volt, ha náluk voltunk mindig nagyon finomakat ettünk.
A férjem nagy szerette a hatlapos süteményt, ami valami különleges volt.
Ági lányom meg azt az óriási habfürdőt emlegeti, ami még gyerekkorában volt.
Ilyen alkalmakkor döbbenünk rá milyen hamar eltelik egy élet és találkozhattunk volna többet is.
Volt azonban egy örömteli esemény is a temetést követő éjszaka megszületett minden gond nélkül a lánya hetedik unokája és Marika tizenegyedik dédunokája. Marika tudott róla, tudta, hogy lány, de a születését már nem érhette meg.
Megfogadtuk ezután gyakrabban találkozunk.



2018. november 13., kedd

Dombóváron.

Egy szép őszi napsütéses napon most Dombóvárra látogattunk 
Egyik csoporttársunk itt lakik és szerette volna megmutatni hol él és mik a nevezetességek.
Igen korán még sötétben indultam a vonathoz.
Vonatoztunk - vonatoztunk elég sokat oda is és vissza is több, mint három órát.



A gyülekezés a vasútállomáson egy 424. - es árnyékában.



Itt vagyunk mi a kíváncsi kirándulók. A nap sütött de nem volt jó ötlet, hogy árnyékban álltak hátul.
Elindultunk megnézni a szoborparkot.
A budapesti Kossuth térről idekerült szobrokat néztük meg először.


Kicsit már megfeketedtek.


Petőfi Sándor: Élet vagy halál!

A KÁRPÁTOKTUL LE AZ  AL - DUNÁIG EGY  BŐSZ ÜVÖLTÉS EGY VAD ZIVATAR! SZÉTSZÓRT HAJÁVAL VÉRES HOMLOKÁVAL. ÁLL A VIHARBAN  MAGA A MAGYAR.

Ez a szobor-felirata, nem igazán sikerül lefényképeznem és ezért írtam ide ha valaki nem tudná.


Ezt már ellehet olvasni.








Az első felelős magyar kormány tagjai márványból


Itt látszik a szobrok mérete, a talpazatnál a lányok.




A park szélén van egy rekonstruált  középkori lakótorony. Az alapja maradt csak meg, arra építették ujjá. Ez még a várak előtt épült vastag falakkal és mély vizesárokkal biztonságod volt. Az épületben most téglakiállítás kapott helyet, ez sajnos nem tudtuk megnézni.
Visszamentünk az állomáshoz a busszal és bebuszoztunk a központba.


A Fa- lóban ebédeltünk.Hihetetlenül olcsó áron ettük a menüt. Csontleves és  csirkemáj- ragu Budapest módra tésztával. Nagyon finom és nagyon bőséges volt. Ide kellet utaznom, hogy egyek Budapest módra.





A múzeum a kis kastély eredetileg főszolgabíró lakásának épült. Helytörténeti gyűjteménynek ad otthon. Az ásatások során előkerült leletek bizonyítják, hogy ez a terület mát régóta lakott volt.







Ezek az itt élt népek használati és berendezési tárgyait és mindennapjait mutatja be.





Római korból származó használati tárgyakat is láthattunk.
A múzeum hétfőn zárva de az itt lakó csoporttársunk segített, hogy lelkes vezetővel most is megtekinthessük.


 A múzeum előtt egy most nem működő szökőkút. 


Szintén a múzeum előtt az "Álmodozók" szobor.

Az első világháborús  emlékmű 


Dombóvár jelképe a víztorony, ami már ugyan nem működik




.Még két szobor ez itt különösen rejtélyes.


Az innen nem messze lévő Gólya várban - aminek már csak a romjai vannak meg - harcolt Tinódi Lantos Sebestyén. Itt sebesült meg és felgyógyulása után már nem harcolhatott és azután már csak a pennát vette a kezébe és megénekelte a harcokat.


Nagyon kellemesen telt el a nap, nagyon jól éreztük magunkat.
Ezzel a szép káposztával búcsúzom Dél - Dunántúltól.