Szeretünk olvasni?

Mi akik találkoztunk a Magvető Caféban egész biztosan szeretünk olvasni. Ez most új hely volt, de nagyon hangulatos és van lehetőség olvasni is a kávé mellett. Ha valaki nem hozott könyvet akkor válogathat a polcokon. Különösen esős , ködös időben nagyon jó hely!

Itt találkoztunk írók, olvasók és blogerek. 

A Halloween jegyében 12 elég vérfagyasztó kepékről írtuk egy rövid történetet fél óra alatt.

Igen horrorisztikus művek születtek.

Én olyat választottam ahol nem a vér folyik és ezért talán nem is volt vérfagyasztó.

( talán azért nem is kerül még fel az oldalra vagy talán azért, mer későn küldtem el? )

Most akkor ide viszont felteszem!

Itt az általam választott kép. Voltak bizonyos feltételek is!

Első szám első személy és párbeszéd

A 10 -es kép

Nem is félek?

Leszállt az este, már sötétedett.

Behúztam a függönyt és elhatároztam ma a boszorkányok éjszakáján ki se teszem a lábamat az utcára, nehogy valami kóbor boszorkánnyal vagy valami vámpírral akadjak össze.

Kedvenc fotelemben elfészkeltem magam, odakészítettem egy bögre teát és egy könyvet,

Egyszer csak valami nesz az ajtó felől.

"Jaj! Jaj! Csak nem megtaláltak a boszorkányok?'

Óvatosan az ajtóhoz mentem. Füleltem.

Megint motozás, halk kaparászás majd óvatos kopogás.

- Ki az? 

Torkomban a gombóc, megint kérdezem.

- Ki az? Boszorkány? Vámpír? Vagy valaki más?

Halk torok köszörülés. 

- Ne félj, nem akarlak bántani! Még farkas sem vagyok! Csak kicsit nyisd meg az ajtót!

Kinyitom az ajtót ameddig a lánc engedi.

Ekkor a nyílásban bekukucskál egy szál szegfű.

Kiakasztom a láncot. Kitárom az ajtót.

- Gyorsan! Gyorsan gyere amíg a nyomodba nem szegődik valami kóbor lélek!

- Mi történt veled, hogy alig akartál beengedni?

- Hát nem tudod? Ma van a boszorkányok éjszakája!

- Ha így van akkor ma itt maradok nálad és megvédelek mindenféle ártó szörnytől! 

- Az nagyon jó lesz! Azért látom nem csak virágot hoztál, hanem egy töklámpást is.

- Igen! Legyünk vidámak! Ha félsz ülj ide az ölembe!

- Már nem is félek annyira!

- Van még abból a finom borból? Tudod amit a múltkor is ittunk.

- Persze! Van még egy kis harapnivaló is.

- No, gyere ide!

Félelmem elmúlt és már csak a töklámpás világított.

A többit fedje az éjszaka!