Egy szó bűvöletében.

Egy szó, egy kifejezés dörömbölt bennem egy jó ideje, több napon, több héten keresztül, nem tudtam szabadulni a befolyásától.

Decemberben megfáztam. Kiderült, hogy tüdőgyulladásom van, Kaptam orvosságot.

Már januárban úgy éreztem, hogy minden rendben van, jól vagyok.

A háziorvos azonban nem úgy gondolta és elküldött a tüdőgondozóba meg mindenféle vizsgálatra.

A leletek ugye többnyire latin nyelven vannak és nem igazán értem. Az orvos se nagyon világosított fel.

Amikor érdeklődtem, hogy mégis mi a helyzet?

Odavetette:

- Visszafordíthatatlan!...

 Ez a szó azonnal letaglózott, majd le estem a székről, hogy még mit mondott nem is igazán tudom.

Megnémultam.

Kezemben a papírokkal kicsoszogtam az utcára. 

Robotként mentem az utcán, a szó csak dörömbölt, dörömbölt a fejemben.

Csodálkoztam, hogy az utcán még járnak emberek, járnak autók, buszok.

Nem szakadt le az ég, nem borult minden sötétbe.

Mindenki olyan közönyös, nem törődöm és nem érzik át ezt a tragédiát, hogy megfordíthatatlan.

Senki, de senki nem érezte át ezt a nagy tragédiát!

Akinek mondtam, hogy visszafordíthatatlan, kicsit csodálkozva nézett rám.

- Mi ebben a különös?

- Mit akarnál visszafordítani?

- Az életet? Az időt?

Azért napokig világfájdalmasan lézengtem, úgy éreztem magamat, mint aki egy óriás gödör fenekén ül, ahonnan nincs kiút. Borzasztóan, de nagyon, nagyon sajnáltam magamat, hogy most már mindennek vége, visszafordíthatatlan.

Bárki bármit mondott, nem láttam nem hallottam, csak dübörgött -visszafordíthatatlan . visszafordíthatatlan.

Mondhatni éjjel - nappal csak ez a szó forgott bennem.

Amikor már végleg le akart győzni, úgy gondoltam szembe szállok vele.

Először is feldaraboltam, hátha már így nem is annyira félelmetes.

Van ugye az igekötő a vissza, van az az ige a fordít és van a fosztóképző  a hatatlan.

A vissza igekötő közel se olyan félelmetes, mert mit is takar? Vissza, hogy újra odajutunk ahol már voltunk , és ez nem biztos, hogy jó.

Vissza akarunk menni, ahol már jártunk? Nem azért mentünk új utakra, mert a régi már nem volt jó?

A haladás előre mutat és nem vissza,

Most nézzük meg a fordít részt. Ha valami cél érdekében munkálkodunk, akkor fordítás, fordulás nem is üdvözlendő cselekedet. Szóval a fordít se minden esetben jó, mert ha jóról rosszra fordít?

Akkor nem fordulunk vissza, csak megyünk előre.

Ez a visszafordíthatatlan csak az idő lehet. és mivel még nincs időutazás, akkor nem fordulhatunk vissza.

Megkonzultáltam a dolgot még a háziorvossal is, és azt mondta ez a dolog annyira nem is vészes, ez már a korral jár, Hát erre mit mondjak?

Éljünk azzal ami még van.

Anyám szavaival:

- Kár belesírni a kiömlött tejbe.

Így értelmezve a visszafordíthatatlant, mint az időt, már nem is annyira szörnyű. Mivel az idő telik, így nem pazarolhatom feleslegesen.