Kaland a sötétben.

Nem régen volt a fehér-bot  világnapja, ezért elhatároztam, kipróbálom milyen lehet közlekedni, hogy nem látok.

Erre az esti lefekvést láttam alkalmasnak. Elindultam a fürdőszobából az ágyam felé.

Becsuktam a szememet, kinyitottam a fürdőszoba ajtót. Becsuktam az ajtót lecsuktam a villanyt.

Lendületesen elindultam az előszobában a szobaajtó felé. Mindjárt sikerült is jól belerúgnom egy cipőbe. Csoszogásra váltottam. Odaértem az ajtóhoz , kitapogattam a kilincset, bementem becsuktam az ajtót.

Széttártam a karomat váll magasságban.

 Arra gondoltam követem a macska szisztémát, úgy tudom a macska a sötétben való tájékozódását  segíti a bajsza, mert a bajsza olyan széles, hogy mögötte a teste is elfér.

Gondoltam, ha széttárom a karomat akkor ott én is elférek, csak nem gondoltam lenti akadályokra.

Jobboldalt a cserépkályha, baloldalt semmi abban a magasságban. A kályha és a fal tapogatásával eljutottam

a másik ajtóhoz.

Innen ferde szögben lehet eljutni a lépcsőhöz. Valahogyan elmértem a szöget és egy széknél kötöttem ki.

Előszór nem is értettem, hol vagyok? Tovább tapogatóztam.

- Mi ez? Á függöny!

Akkor az ablak, tovább a fal mentén a sarokba.

Itt heves karlengetés, végre megvan a lépcsőkorlát.

Papucsot lerúgom, irány az emelet.

Tudom 17 lépcsőfok van. Kapaszkodom erősen a korlátban, nem is olyan egyszerű felmérni  a lépcső magasságát. Számolom.

Egyszer csak érzek valamit a lábamnál. Megtorpanok, s akkor hallom a macska ezerrel dorombol és olyan erővel törleszkedik a lábamhoz majd lekotor. Ijedtemben még azt is elfelejtettem hányadik lépcsőfoknál tartok. Ezután még óvatosabban kellett másznom, nehogy a macskára lépjek.

No vége felértem.

- Áuuuu !- mégse, volt még egy lépcső. de csak halkan kiabálhattam, már mindenki aludt.

A fal mellett jobbra el. Itt már bevált a nyújtott kar módszer, áttértem a két oldalt és lent nincs akadály, a macska közben  valamerre elpályázott.

No akkor bal oldalon egy, kettő és a harmadik ajtó, Még egy akadály a küszöb.

Bent vagyok. Csak óvatosan, bal oldalon egy könyvespolc, amit nem szeretnék lerámolni, mellette egy virágállvány cserepekkel.

Óvatosan hajolva. Megvan az ágyvége, nagyon lassan oldalazva a takaró alá kúszok. 

Ennyi megpróbáltatás után már ki se nyitom a szemem, és álomba merülök.