Utazás vonattal

A békéscsabai utazásom történet, vagyis csak az odaút.

Előző nap megbeszéltem egy régi ismerősömmel, hogy felkeresem Békéscsabán.

Megnéztem a menetrendet és megírtam a fészbukon, hogy 9 óra 39 perckor ott vagyok.

Ehhez fél hétkor kellett itt vonatra szállni , ami bevisz a keletibe és onnan 7 óra 10 perckor indul a gyors a 7. vágányról.

Fel is keltem időben, sőt még akár egy órával korábbival is elmehettem volna. Végül annyira elvacakoltam az időt, hogy végül a férjem vitt ki kocsival a megállóhoz.

Jött a vonat időben, elég sokan voltak rajta, de ez az út csak negyed óra. Jött a kalauz. megvettem a gyorsvonati pótjegyet. hogy a keletibe ne kelljen sorbaállással tölteni az időt.

Nézem az indulási táblát. vonat 7. ről elöl a belföldi rész.

Előre megyek beszállok. Olyan szép tiszta vonat. olyan ülések asztalokkal, tágas hely. A mosdó tiszta tágas mozgás sérültek számára kialakított. Az egész olyan, mintha Európában lennék. mintha nem is a MÁV lenne,.

Rajtam kívül csak egy német család két gyerekkel.

Kicsit ugyan gyanús lehetett volna a dolog. de ülök várok. Már 7 óra 11 perc a vonat nem indul, no a pontosságon még lehetne javítani, gondolom én, Óra  húszkor előkerül egy kalauz.

Kérdezem

- Mikor indul a vonat?

- Majd 35-kor?

- 35-kor nem 10- kor?

- Nem. Miért hová akar utazni?

- Békéscsabára.

- No ezzel nehezen!Még jó, hogy megkérdezte. mert ez a vonat legközelebb Vácon áll meg. Az vonat meg a mellettünk levő vágányról már 10-kor elment.

Így elszállt minden reményem az elegáns vonaton való utazásról..

A következő vonat 8 óra 10 perckor megy.

Ekkor jut eszembe nem tudjuk egymás mobilszámát, csak a vezetékesemet tudja.

Gyorsan hazatelefonálok a férjemnek, elmondom mi történt és valószínűleg keresni fognak és adja meg a számot.

 Kérdezi:- hazajössz még a következő vonatig?

Hát persze, hogy nem.

Telefonálás közben elhagyom a mobilom ruháját, visszamegyek keresem és megvan!

Felszállok a következő, többször ellenőrzött vonatra. Ez már közel se volt olyan elegáns.

Egy nénivel ( ki lehet ifjabb, mint én) utaztunk egy fülkében. ő is Csabára tartott. A néni még egy Metró újsággal is megkínált, mert neki kettő volt.

A vonat elindul 10-kor, a nap szépen süt.

Döcögünk, majd gyorsítunk. Bal oldalt ülök, kinézek az ablakon, nem látom a másik sínpárt. Felállok megnézem a másik oldalon is, ott a sínpár. Teljesen pánikba esem, nem jó oldalon megyünk.

Lélegezni se mertem, mit csináljak? Üljek ? Álljak? Vagy hasaljak a padlóra?

Felrémlett előttem a 68-as nagy vonat baleset, amikor rossz vágányon ment a vonat és szembe is jött egy másik.

A néni látta. hogy igen furcsán viselkedek, rá is kérdezett.

Beszámoltam neki az azon a vonaton átélt eseményekről. Sok halott és sebesült volt, én könnyen megúsztam, csak a szoknyámat veszítettem el de az egy másik történet.

De valószínűleg  most csak valami vágányjavítás lehetett. mert visszatértünk a jó oldalra.

Jól elszórakoztattuk egymást, ettünk, ittunk beszélgetünk.

Utazunk, egyszer csak megszólal a mobilom.

Szemrehányó hang - Hát te hol vagy? Várlak, várlak, az állomáson sehol se vagy!

- Háát még a vonaton, de már elhagytuk Szolnokot.

- No jó kimegyek még egyszer. Már hazamentem és otthonról telefonálok, hogy hol vagy!

Megyek és várlak a lépcső tetején, nem mászom meg újra azt a temérdek lépcsőt, ha esetre nem érnék addigra oda.most te fogsz várni.

Még szerencse, hogy haza telefonáltam,mert a férjem nem tudta, volna hová lettem?

Mire megérkeztem felértem a lépcső tetejére. már ott várt.

Végre sok év után újra találkoztunk és jól kibeszélgettük magunkat  Gimnáziumban padtársak voltunk.

Utólag jutott eszembe, hogy még csak egy képest se készítettünk, no majd legközelebb.

Én ugyan most nem ilyen jubileumi mozdonnyal mentem,