Egészségügyi tapasztalataim
December 28.-án jöttem haza, de megártott a szeles, esős angliai tél.
Másnap elvonszoltam magam a körzeti orvoshoz. Már ideje volt, hogy találkozzunk, a tb kártyámat még az elődjéhez adtam le, aki azóta már nyugdíjas.
Megvizsgált és antibiotikumot írt fel, de azért írt beutalót a laborba és a kerületi röntgen osztályra.
Ami kellemesen meglepett, hogy az asszisztens külön szobában van és nincs bent az orvosnál.
Mindjárt el is mentem az Egészségházba. A jelentkezési ablaknál már mindjárt problémám támadt.
Nem volt elég a beutaló, kérték tb kártyát, személyit, lakcímkártyát. Biztosan ellenőrizni akarták, hogy az orvos jól töltötte ki a beutalómat, mert minden adat szerepelt rajta.
- Nincs érvényes személyi igazolványom csak útlevelem.
- Akkor miért nem hozta el a régit?
- Mindenütt elfogadják az útlevelet, még a bankban is.
- Hol a lakcímkártya? Lehet nem is lakik a kerületben, nem szerepel a rendszerben.
- Pedig már itt lakunk 80 óta, azon a címen ami a beutalón szerepel, csak eddig még nem voltam beteg.
- Hogyan gondolja, hogy lakcímkártya nélkül mászkál? Mi lesz ha a rendőr igazoltatja?
Nahát ilyen gyanús külsejű egyén lehetek akit lépten-nyomon igazoltathatnak? de ezt nem mondtam csak gondoltam.
No de végül megkönyörült rajtam és lakcímkártya nélkül is bekerültem a rendszerbe.
- Menjen egyenesen aztán balra és ott az ablaknál adja oda a beutalót.
Röntgennél szerencsém volt nem voltak sokan és már egy óra múlva megvolt a lelet is.
Másnap visszamentem a családorvoshoz, mivel még a két ünnep között voltunk itt is hamar sorra kerültem.
Kiderült kétoldali tüdőgyulladásom van. Szedjem az antibiotikumot, meg valami hurutoldót és a bélbaktériumok erősítésére is valamit és jöjjek vissza egy hét múlva.
Visszamentem, már többen voltak, de szerencsére volt időpontom, így viszonylag hamar sorra kerültem.
Kaptam egy újabb hétre való antibiotikumot, meg egy újabb beutalót a röntgenre, az orvosság elfogyása után egy hét múlva kellett elmennem.
Elfogyott az orvosság kedden. Elmentem a laborba szerdán. Nyolc órára értem oda, a 71-es volt a sorszámom. Két órán belül sorra is kerültem. Kicsit ( nagyon be voltam tojva , csak nem mutattam) tartottam a vérvételtől. Aranykezű volt az asszisztensnő, nem is éreztem, igaz már nagy gyakorlata van nap.mint nap és egész idő alatt vidáman dudorászott. Végül közölte.
- A leletet majd elküldjük a házi orvosnak.
Következő hétfőn elmentem a röntgenre. Kellően felszereltem magamat az igazolványokkal, de most nem kérték. Most is viszonylag hamar sorra kerültem.
Visszamentem a házi orvoshoz. Már ünnep után voltunk és rengeteg beteg volt, fél napot ott töltöttem.
A lelet nem volt túl biztató, az intenzitás kicsit csökkent, de nem múlt el.
Az orvos nézegeti a leletet, meghallgatja a tüdőmet és végül beutalót ad Tüdőgondozóba.
Az orvos látja rajtam, hogy megijedtem, nyugtatgat, hogy lehet már nincs is ott a gyulladás , de röntgen még egy darabig látja. Összeszedi az eddigi leleteimet a laborlelettel együtt és a kezembe nyomja. Tanácsolja ne
kérjek előre időpontot, mert már csak márciusra van, menjek oda korán, mert mindennap osztanak sorszámot.
A labor eredményről egy szót se ejtett. Otthon megnéztem és legnagyobb meglepetésemre, majdnem tökéletes volt, pedig igen átfogó volt a vizsgálat, két oldalon sorolták az eredményeket, és a végén ott volta megjegyzés, hogy semmilyen kóros elváltozás nem figyelhető meg.
Elmentem a Tüdőgondozóba a szerdai rendelésre.
Szerdán két doktornő is rendel az egyik egy órától a másik kettőtől. Időben odamentem mát tizenegy után ott voltam.A rendelő bezárva. Ahhoz hideg volt,hogy az utcán ácsorogjak. Jött egy nő és közölte, hogy ezt az ajtót majd csak egykor nyitják ki, de az épület másik oldalán is vannak orvosi rendelők és ott lehet várakozni. Kiderült már a harmadik vagyok. Szépen gyűlt a tömeg, mert mindennap csak meghatározott sorszámot adnak ki ezért igyekszik mindenki korán jönni.
Egy órakor kinyitották az ajtót és libasorba sorakoztunk.Elkezdték osztani a sorszámot, mivel két doktornő rendelt, így volt kék meg piros sorszám. Az enyém a piros egyes lett, de közölték, hogy hozzam el a röntgen osztályról a felvételeket is, mert a lelet nem elég.
Még szerencse, hogy a férjecském hurcolászott autóval. így viszonylag hamar visszaértem.
Kár volt izgulnom. hogy időbe visszaérjek.
Kettő körül kijön egy fehér köpenyes nő és közli.
- A számitógép program összeomlott, de nem csak itt hanem a kórházban is, ezért most szünetel a rendelés.
Igyekszünk rendbe hozni, ami lehet tíz perc, de lehet több óra is.
Kicsit morgolódunk, de mindenki marad és reménykedik. Ülünk, várunk.
Egyszer csak elkezdik szólítani az embereket, név szerint. Ekkor derül ki, hogy a sorszám semmit se jelent., nem engemet hívnak először, hanem az utánam lévő számot.
Végül három után behívnak. A szobában két fehér-ruhás nő bűvöli a számítógépet. Nem tudom ki kicsoda nem ismerem őket, először vagyok itt, gondolom aki megvizsgált, ő lehet a doktornő.
Kikérdez, megnézi a leleteket, a felvételt, végül lefoglalnak a kórházban CT vizsgálatra időpontot február tízre.
Amit a számítógépben rögzítettek, kinyomtatják. Kapok egy példányt, a másikon aláírom, hogy átvettem.
A CT lelettel vissza kell jönnöm ide, azután meg a családorvoshoz.
Kaptam még egy receptet is.
Kiváltottam a receptet valami bivaly erős lehet, mert csak 3 szem volt benne, amit három egymás utáni napon kell bevenni.Otthon kibontom, megnézem a mellékelt papírt, amin a tájékoztató van.
Teljesen elhűltem, mert félméter hosszú a papír és mindkét oldalán két oszlopban sorolják, hogy mivel ne és mellékhatások, mind magyarul. szóval nem azért olyan hosszú, mert többnyelvű a szöveg. Elkezdtem olvasni, de még a feléig se jutottam,de már kellőképpen megrémültem. Ekkor elhatároztam nem olvasom tovább, hanem beveszem lesz ami lesz.
Már megettem mind a hármat, de semmiféle mellékhatást nem tapasztaltam.
Most várom február tizedikét, még az is lehet addigra semmit se mutat ki a vizsgálat és megint évekig nem kell orvoshoz mennem.
