Repülés.

Már számtalan alkalommal repültem és az ott megélt kalandokról számolok most be.

Amikor először repültem nagyon meg voltam ijedve, nagyon féltem, Amikor felszálltam a gépre még az ablakon se mertem kinézni, Azután elhatároztam nem fogok félni, mert ha félek vagy nem, de ugyanoda jutok. Nekem cs ülnöm kell és nem rajtam múlnak a dolgok.

Következő alkalommal már kinéztem az ablakon, gyönyörű napsütéses idő volt  és leláttam a földre és eszembe jutott Radnóti Miklós  " Ki gépen száll fölébe, annak térképe táj."
Valóban le lehetett látni és a magasból térképnek látszottak a városok. Nagyon érdekes volt mikor különböző színű  földdarabokat láttam, mint valami szabálytalan sakktábla.
Az is érdekes volt és igaz a felhők fölött mindig süt a nap. Most felülről látszottak a fehér felhők, és   úgy tűnt . mintha nem is haladnánk, csak a felhők gomolyognak.
A repülés sohasem volt egyhangú számomra, mert velem mindig történt valami.
Persze csak fapados járatokon utaztam. Itt csak meghatározott méretű táskát lehet vinni kézipoggyászként. Általában csak azt viszek, egyszer volt, hogy külön bőröndöt is feladtam. A feladott bőrönd annyiba kerül, mint egy repülőjegy.
Van egy ilyen kisebb méretű, ami ha nincs nagyon kitömve még méreten belül van.
A beszállásnál van olyan un. doboz és ha valakinek gyanúsan  nagy a csomagja, akkor abba bele kell próbálni. nekem már kétszer is volt szerencsém ezt kipróbálni. A bőrönd persze nem igazán akart beleférni.Belenyúltam, hogy kivegyek valamit, persze nem a túró rudit vettem ki, hanem az egyik nadrágomat.Azt végül nem vették el hanem mondták ez ruha vigyem csak. Így a bőrönd becsúszott a dobozba. Végül úgy szálltam fel a repülőre, hogy, hogy a nadrágomat a nyakamba vittem, mint egy sálat. Igaz azután visszaraktam a bőröndbe, mert ezután ez már senkit se érdekelt..
Egy másik alkalommal nagy nehezen beszuszakoltam, csak utána nem tudtam kihúzni. Végül vagy hárman ráncigáltuk mire kijött, de ezt is  megúsztam.
Amikor Portugáliából jöttem vissza Angliába, akkor még ki is pakoltatták a csomagomat.
Voltam olyan mohó, hogy a tengerparton összegyűjtöttem mindenféle köveket, kagylókat még növényeket is. Angolul persze nem tudok, de akkor szerencsére ott volt a lányom.
Az átvilágítás során valamit gyanúsnak találtak. Egy fehér-kesztyűs néni mindent megfogdosott, valószínűleg a kaktuszok voltak ami miatt volt az egész kirámolás,  de végül nem vettek el semmit.
Féltem, hogy a növények miatt lesz baj.A kaktuszt legalább is az egyiket még haza is akartam hozni, de nem lett vele több baj.

Most amikor repültünk kifelé, szó szerint megrázó élmény volt. Valami légörvénybe kerültünk, ez olyan érzés volt , mint mikor valami nagyon hepe-hupás  úton közlekednénk. Én egy rejtvényújságba temetkeztem, hogy elvonjam a figyelmemet.
Erre odasúgja a férjem:- Még mindig jobb, mintha bombát robbantanának.
No mondanom se kellett, hogy nem lettem feldobva.
A jegyet mindig az interneten vesszük, Az indulás előtt egy héttel lehet becsekkolni, akkor elküldik a jegyet, amit aztán kinyomtatunk és lehet beszállni. A jegyen rajta van melyik sorban , melyik  hely. ha valaki meghatározott helyet kér azért külön kell fizetni. Én mindig megelégedtem azzal a hellyel amit adtak.
Igy volt ez most is, A tizedik sorba az ablak mellé szólt a jegyem.
Ilyen se volt még , hogy igen korán kiértem a repülőtérre, így amikor kinyitották a kaput,, én voltam a sorban a legelső. Felszálltam a gépre a tizenhetedik sorban az ablak mellett volt a helyem.
A  gépen három hely van egymás mellett, de itt most csak kettő volt.
Egyszer csak  jön az utaskísérő, mosolyogva hosszú angol szöveget mond nekem, és persze egy árva szót se értettem.
A mellettem lévő helyre is megérkezik egy mondhatni elég kövér ember, még meg is jegyzi.
- Elférünk?
Visszatér a mosolygós hölgy és megint beszél hosszasan  angolul. Az útitársammal elég tanácstalanul nézünk nem igazán értjük mit akar?  Ekkor már kiderült számára, hogy nem értjük amit mond.
A sorban a másik oldalon ült egy angolul tudó magyar lány aki fordított. Az volt a gond, hogy a vészkijáratnál ültünk és ha szükség lenne rá, nem értjük, hogy mit kell tenni.
A gépen ezek szerint csak angol személyzet volt, pedig bőven voltunk magyarok.
Arról volt szó majd elültetnek bennünket máshová,  még többször visszajött és gondolom ezt közölte.
A nagy ültetésnek végül az lett az eredménye, hogy az angolul tudó ifjú hölgy meg az útitársam helyet cseréltek. Így én mindenképpen jól jártam több helyem lett.
A mi a teendő baleset esetén is angolul hangzott el, de már más alkalommal hallottam magyarul is.
Nem tudom elgondolni. hogy ezzel a gyorstalpalóval, ha tényleg valami baj lenne  sokra mennének az utasok. Engem mindig inkább elrémít, mint megnyugtat ez a bemutató.
Mondanom se kell minden baj nélkül leszálltunk és nem volt szükség a vészkijáratra.