2017. május 24., szerda

Tatai Patara

Vasárnap kirándultunk Tatára, még én eddig nem jártam arra.
Reggel amikor indultunk már sütött a nap.
Az előző napok melege miatt nagyon gondolkoztam, hogy milyen cipőbe menjek. 
Előző napon kilakkoztam a lábkörmeimet a szandálhoz, de végül zárt cipőt vettem.
Vonattal mentünk Tatabányáig. Amikor leszálltunk, akkor egy kis ajtón mindjárt ki is is jutottunk a buszpályaudvarra. Csodálkoztam is hogy lehet, hogy Tatabányán még nem építettek se alul - vagy felüljárót? Azután láttam a kiírást, hogy Tilos az átjárás.
Míg a buszra vártunk, felmerült bennem mégis kellet volna valami kabátot is húzni, a nap sütött ugyan, de a szél igen csak fújt.
Busszal mentünk a tatai várig.

A várban most háromnapos rendezvény volt, mi a harmadik napra érkeztünk.
A vár egyik legnevezetesebb ostroma  1597 május 23 - án volt és ez a rendezvény ennek állít emléket.
A vár területén nagyon sok kézműves sátor állt.
Itt ittam kardamommal ízesített török kávét.
Török táborban meg lehetett csodálni a fegyvereket, a kardokat az egyik kiránduló társunk igen nagy csodálattal nézte, tapogatta a fegyvereket.
A török táborban már készülődtek a harchoz.
Voltak kézműves foglalkozások, lehetett hímezni, nemezelni, rajzolni.
A gyerekeknek volt nagyon sok lehetőségük.
 Itt egy kézi malom, ami komoly erőkifejtést igényel, amíg a búzából liszt lesz. 
Megkezdődött a csata, összecsaptak a harcosok.



 Én talán nem jó helyezkedtem, mert a török oldalon álltam és most a törökök győztek ezért a harc a másik oldalon zajlott. Összecsaptak a seregek, közelharc, karddal, szekercével és más kézi fegyverrel.
Bevetették az ágyukat, hatalmasakat durrogtak még én is megijedtem, nem beszélve az ott lévő kutyákról meg a kis gyerekekről. Hallottam volt olyan kis gyerek aki sírva fakadt és mondta menjünk innen. Igaz prospektusban amit a bejáratnál kaptunk, benne volt, mindenki a saját felelősségére vesz részt.

A csata nagyon látványos volt és török győzelemmel ért most véget.
A vár visszafoglalását már nem vártuk meg, az az esti órákban történt. 
Akkor került sor a tati patara bevetésére, vagy legalábbis annak modern változatával.
Végig sétáltunk a tó mellett. Az idő éppen kirándulásra való volt.


A tó mellett egy térkép a vakoknak.
Lesétáltunk az étteremhez és megebédeltünk.

Tatai pecsenye.
Még agy kiadós séta az vasútállomásig.
A vonat persze késett és igen sok ember volt rajta.
Útközben még láttuk egy vízimalmot is, már ugyan nem működik.
Egy élménnyel és hűtőmágnessel lettem gazdagabb.

2017. május 16., kedd

"Papírblog a Gutenberg-galaxist köti össze az Internet-bolygóval"

#alt#

Könyv - Regény - Szépirodalom

Ez egy nagyon különleges könyv, amikor kézbe vesszük,  már a formája  sem a megszokott.
Elkezdjük lapozgatni a sok színes oldal, színes, mint India, színes és sok fotó van benne.
A könyv nem egy hagyományos útinapló, talán azért, mert ez egy blog, egy papírblog.
Hamaranna kilép a nyilvánosság elé, mint Vincze Zita.
Az Indiai Gyógyszálló egy személyes utazás beszámolója a szerző fényképeivel.
Egy szerelem végén, a szakításkor kárpótlásként, kapott utazásról szól.
Egy négyhetes kalandozás Indiában.
Két lány útnak indul Indiába, két igen különböző, felejteni, kalandozni, minden terv és cél nélkül, térkép és útikönyv nélkül. Úgy gondolják a távolság, az új élmények segítenek felejteni, új életet kezdeni.
Kalandoznak ketten, a két "bádogsráccal", és a selyemfonal, vagy damil végén az elhagyottal.
Hagyják sodortatni magukat, a bántó gazdagság és az elrettentő nyomor békés egymás mellet léte mellett eltörpülnek a saját bánataik, bajaik.
Ez a könyv egy külső és belső utazásról szól. Egy nő gazdag lelkét megmutatja, kézen fogja és végigvezeti az olvasót egy úton, gyötrődik a szeretett férfi elvesztésén, olvashatjuk úgy is mint, romantikus szerelmi történetet.
Találkozik Indiával, megismerhetjük és beleszerelmesedhetünk mi is.
Néha abszurd helyzetekbe keverednek, de valahogyan mindig megoldódnak a konfliktusok.
Betekinthetünk a Paradicsomba, de láthatjuk a dolgok legalját is.
Mindazok figyelmébe ajánlom, akik kedvelik az útleírásokat és a leplezetlen őszinteséget. 
Kalandregény szerelmi szállal. 

2017. május 5., péntek

"Olyan, mintha lélegezne, mintha a buddhák valóban lüktető, szeretetteli élettel töltenék meg."

Dusza Erika: A Boudhanath sztupa és újjáépítésének krónikája - Katmandu-völgy 2015-2016könyv

A Boudhanath sztupa és újjáépítésének krónikája - Katmandu-völgy 2015-2016


A 2015 áprilisában történt nagy nepáli földrengésben rengeteg műemlék rongálódott meg, köztük a turisták és a dharmagyakorlók által közkedvelt Boudhanath sztupa, UNESCO világörökségeként is számon tartott érték.
A sztupa vallási, kulturális és archeológiai szempontból is egyaránt fontos építmény, amely a Tibetből érkező ősi kereskedelmi útvonalon fekszik.
Jelenlegi formáját a 15. században kapta. A 43 méter magas sztupa minden egyes része az öt elem valamelyikét jelképezi. Az univerzumot jelképező félgömb tetején lévő négyszögletes torony oldalaira Buddha mindent látó szemeit festették. A szemek felett tizenhárom szintes piramis a megvilágosodás lépcsőfokait jelképezi. A piramis tetején az aranyozott baldachin a levegő elem szimbóluma és a buddhisták védelmezője.
A nagy erejű földrengésben a téglákból emelt felsőrész, a piramis és a felette a baldachin rongálódott meg. Sokan akkor rémültek meg igazán amikor a sztupáról elkezdtek peregni az aranyozott borító lemezek.
Amikor szeptemberben véget ért az esős évszak, akkor kezdték a felújítást.
A szerző Dusza Erika, aki alapvetően dharmagyakorlóként volt jelen felújítás alatt, de az újságíró sem nyugodott benne. A szerző a földrengés utáni felújítást és a körülötte zajló mindennapi életet mutatja be.
Ez a kultikus építmény a buddhisták Mekkája, siratófala, születés temploma, egyszer legalább ide el kell zarándokolniuk.
A szerző is itt korázott ( ez a sztupa körüli körözés az óramutató járásával megegyező) a felújítás ideje alatt. Így volt alkalma nyomon követni a felújítás fázisait, de nem csak figyelte hanem meg is örökítette.
Minden fázist dokumentált és magyarázattal látott, mi miért történik.
Aki ismeri a buddhizmust még annak is sok érdekességgel szolgálnak a fényképek, mert itt most sok olyan dolgot láthat, ami máskor rejtve van. Aki meg most ismerkedik ezzel a világgal, annak meg különösen érdekes, mert Dusza Erika elmagyarázza az összefüggéseket.
A felújítás egy éve alatt nyomon követhetjük az itt zajló életet is, a rítusokat is, a buddhistákat a turistákat is.
A fotókkal gazdagon illusztrált könyv egy Nepálba utazónak sem hiányozhat a zsebéből.
Aki nem olyan szerencsés, hogy eljuthat oda, de érdekli Nepál és a Buddhizmus, annak is érdemes elolvasni.