2018. november 13., kedd

Dombóváron.

Egy szép őszi napsütéses napon most Dombóvárra látogattunk 
Egyik csoporttársunk itt lakik és szerette volna megmutatni hol él és mik a nevezetességek.
Igen korán még sötétben indultam a vonathoz.
Vonatoztunk - vonatoztunk elég sokat oda is és vissza is több, mint három órát.



A gyülekezés a vasútállomáson egy 424. - es árnyékában.



Itt vagyunk mi a kíváncsi kirándulók. A nap sütött de nem volt jó ötlet, hogy árnyékban álltak hátul.
Elindultunk megnézni a szoborparkot.
A budapesti Kossuth térről idekerült szobrokat néztük meg először.


Kicsit már megfeketedtek.


Petőfi Sándor: Élet vagy halál!

A KÁRPÁTOKTUL LE AZ  AL - DUNÁIG EGY  BŐSZ ÜVÖLTÉS EGY VAD ZIVATAR! SZÉTSZÓRT HAJÁVAL VÉRES HOMLOKÁVAL. ÁLL A VIHARBAN  MAGA A MAGYAR.

Ez a szobor-felirata, nem igazán sikerül lefényképeznem és ezért írtam ide ha valaki nem tudná.


Ezt már ellehet olvasni.








Az első felelős magyar kormány tagjai márványból


Itt látszik a szobrok mérete, a talpazatnál a lányok.




A park szélén van egy rekonstruált  középkori lakótorony. Az alapja maradt csak meg, arra építették ujjá. Ez még a várak előtt épült vastag falakkal és mély vizesárokkal biztonságod volt. Az épületben most téglakiállítás kapott helyet, ez sajnos nem tudtuk megnézni.
Visszamentünk az állomáshoz a busszal és bebuszoztunk a központba.


A Fa- lóban ebédeltünk.Hihetetlenül olcsó áron ettük a menüt. Csontleves és  csirkemáj- ragu Budapest módra tésztával. Nagyon finom és nagyon bőséges volt. Ide kellet utaznom, hogy egyek Budapest módra.





A múzeum a kis kastély eredetileg főszolgabíró lakásának épült. Helytörténeti gyűjteménynek ad otthon. Az ásatások során előkerült leletek bizonyítják, hogy ez a terület mát régóta lakott volt.







Ezek az itt élt népek használati és berendezési tárgyait és mindennapjait mutatja be.





Római korból származó használati tárgyakat is láthattunk.
A múzeum hétfőn zárva de az itt lakó csoporttársunk segített, hogy lelkes vezetővel most is megtekinthessük.


 A múzeum előtt egy most nem működő szökőkút. 


Szintén a múzeum előtt az "Álmodozók" szobor.

Az első világháborús  emlékmű 


Dombóvár jelképe a víztorony, ami már ugyan nem működik




.Még két szobor ez itt különösen rejtélyes.


Az innen nem messze lévő Gólya várban - aminek már csak a romjai vannak meg - harcolt Tinódi Lantos Sebestyén. Itt sebesült meg és felgyógyulása után már nem harcolhatott és azután már csak a pennát vette a kezébe és megénekelte a harcokat.


Nagyon kellemesen telt el a nap, nagyon jól éreztük magunkat.
Ezzel a szép káposztával búcsúzom Dél - Dunántúltól.



2018. november 5., hétfő

Ördög oromtól a Széchenyi hegyre.

Kellemes november elejei napon elindultunk kirándulni.
Ezt a kirándulás útitárskereső csoportból indult, Még nem ismertük egymást, legalábbis én most találkoztam először a kiránduló társakkal.
A Márton Áron  téri 59 -es villamos végállomásánál volt a találkozó. Igaz én busszal mentem.
A lányok már ott vártak a kutyussal. Heten jöttünk össze meg Pocok a kutyus.
Elindultunk a zöld háromszög mentén.

Előszór könnyű kis séta a házak között.
Amikor elindultunk fel a hegyre, mindjárt az elején igen emberpróbáló volt. 
Az a szerencse, hogy odafelé kellett mászni amikor még nem voltunk annyira fáradtak,
Különben is felfelé jobban szeretek menni, mint lefelé akár lépcsőről akár hegyről van szó.
A sziklás meredeken felkúsztunk - másztunk. Azután már könnyebb volt a séta.  



Azért időnként megpihentünk egy kicsit. 


Kiderült korelnökként vettem részt a kiránduláson, nem tudom, hogy ez most szégyen vagy dicsőség?


Kilátás a hegyoldalról. 
Innen még csak messziről látszott az adótorony, ekkor még nem gondoltam, hogy odáig megyünk.


Ez az egész rész természetvédelmi terület.
Tájékoztató táblák vannak, növényekről és madarakról. Találkozni ugyan nem találkoztunk sem vadakkal  sem madarakkal, csak más kirándulókkal és más kutyásokkal.
A sor elején a kutyus vágtázott és mi igyekeztünk vele lépést tartani több kevesebb sikerrel


Ezen a köves talajon nem nőnek nagyra és vastagra a fák.
Végig az ösvényen mentünk, ahol a levélszőnyeg alatt megbújtak a kövecskék ami nem látszott és így nagyon veszélyes, de szerencsére nem léptünk félre.


Már azért látszik, hogy november van, a fák már kopaszodnak.



Még egy tábla amit nem olvastam el ott, mert akkor kiderült volna mire szolgálnak azok a rejtélyes
vas alakzatok amiből láttunk többet is. Ezek háromszögelési pontok, 1872. - ben Buda városában összesen a magasabb pontokra 50 darabot helyeztek el. Ebből láttunk ott többet is.


 Az egyik fát fotelnak használom.



Végül felértünk a hegyre a Szomszédokból ismert adótoronyhoz.



Itt vannak akik megjárták a hegyet.
Nagyon remek kirándulás volt remélem még megismételjük.


A végállomásnál még ez a remek szobor.
Visszafelé már busszal jöttük, nem működött a fogaskerekű és talán a gyerekvonattal kellet volna lejönni.
Voltatok már erre?