juluska

Ördög oromtól a Széchenyi hegyre.

Kellemes november elejei napon elindultunk kirándulni.

Ezt a kirándulás útitárskereső csoportból indult, Még nem ismertük egymást, legalábbis én most találkoztam először a kiránduló társakkal.

A Márton Áron téri 59 -es villamos végállomásánál volt a találkozó. Igaz én busszal mentem.

A lányok már ott vártak a kutyussal. Heten jöttünk össze meg Pocok a kutyus.

Elindultunk a zöld háromszög mentén.

Előszór könnyű kis séta a házak között.

Amikor elindultunk fel a hegyre, mindjárt az elején igen emberpróbáló volt.

Az a szerencse, hogy odafelé kellett mászni amikor még nem voltunk annyira fáradtak,

Különben is felfelé jobban szeretek menni, mint lefelé akár lépcsőről akár hegyről van szó.

A sziklás meredeken felkúsztunk - másztunk. Azután már könnyebb volt a séta.

Azért időnként megpihentünk egy kicsit.

Kiderült korelnökként vettem részt a kiránduláson, nem tudom, hogy ez most szégyen vagy dicsőség?

Kilátás a hegyoldalról.

Innen még csak messziről látszott az adótorony, ekkor még nem gondoltam, hogy odáig megyünk.

Ez az egész rész természetvédelmi terület.

Tájékoztató táblák vannak, növényekről és madarakról. Találkozni ugyan nem találkoztunk sem vadakkal sem madarakkal, csak más kirándulókkal és más kutyásokkal.

A sor elején a kutyus vágtázott és mi igyekeztünk vele lépést tartani több kevesebb sikerrel

Ezen a köves talajon nem nőnek nagyra és vastagra a fák.

Végig az ösvényen mentünk, ahol a levélszőnyeg alatt megbújtak a kövecskék ami nem látszott és így nagyon veszélyes, de szerencsére nem léptünk félre.

Már azért látszik, hogy november van, a fák már kopaszodnak.

Még egy tábla amit nem olvastam el ott, mert akkor kiderült volna mire szolgálnak azok a rejtélyes
vas alakzatok amiből láttunk többet is. Ezek háromszögelési pontok, 1872. - ben Buda városában összesen a magasabb pontokra 50 darabot helyeztek el. Ebből láttunk ott többet is.