Tatai Patara

Vasárnap kirándultunk Tatára, még én eddig nem jártam arra.

Reggel amikor indultunk már sütött a nap.

Az előző napok melege miatt nagyon gondolkoztam, hogy milyen cipőbe menjek. 

Előző napon kilakkoztam a lábkörmeimet a szandálhoz, de végül zárt cipőt vettem.

Vonattal mentünk Tatabányáig. Amikor leszálltunk, akkor egy kis ajtón mindjárt ki is is jutottunk a buszpályaudvarra. Csodálkoztam is hogy lehet, hogy Tatabányán még nem építettek se alul - vagy felüljárót? Azután láttam a kiírást, hogy Tilos az átjárás.

Míg a buszra vártunk, felmerült bennem mégis kellet volna valami kabátot is húzni, a nap sütött ugyan, de a szél igen csak fújt.

Busszal mentünk a tatai várig.

A várban most háromnapos rendezvény volt, mi a harmadik napra érkeztünk.

A vár egyik legnevezetesebb ostroma  1597 május 23 - án volt és ez a rendezvény ennek állít emléket.

A vár területén nagyon sok kézműves sátor állt.

Itt ittam kardamommal ízesített török kávét.

Török táborban meg lehetett csodálni a fegyvereket, a kardokat az egyik kiránduló társunk igen nagy csodálattal nézte, tapogatta a fegyvereket.

A török táborban már készülődtek a harchoz.

Voltak kézműves foglalkozások, lehetett hímezni, nemezelni, rajzolni.

A gyerekeknek volt nagyon sok lehetőségük.

 Itt egy kézi malom, ami komoly erőkifejtést igényel, amíg a búzából liszt lesz. 

Megkezdődött a csata, összecsaptak a harcosok.

 Én talán nem jó helyezkedtem, mert a török oldalon álltam és most a törökök győztek ezért a harc a másik oldalon zajlott. Összecsaptak a seregek, közelharc, karddal, szekercével és más kézi fegyverrel.

Bevetették az ágyukat, hatalmasakat durrogtak még én is megijedtem, nem beszélve az ott lévő kutyákról meg a kis gyerekekről. Hallottam volt olyan kis gyerek aki sírva fakadt és mondta menjünk innen. Igaz prospektusban amit a bejáratnál kaptunk, benne volt, mindenki a saját felelősségére vesz részt.

A csata nagyon látványos volt és török győzelemmel ért most véget.

A vár visszafoglalását már nem vártuk meg, az az esti órákban történt. 

Akkor került sor a tati patara bevetésére, vagy legalábbis annak modern változatával.

Végig sétáltunk a tó mellett. Az idő éppen kirándulásra való volt.

A tó mellett egy térkép a vakoknak.

Lesétáltunk az étteremhez és megebédeltünk.

Tatai pecsenye.

Még agy kiadós séta az vasútállomásig.

A vonat persze késett és igen sok ember volt rajta.

Útközben még láttuk egy vízimalmot is, már ugyan nem működik.

Egy élménnyel és hűtőmágnessel lettem gazdagabb.