Tatai Patara

Vasárnap kirándultunk Tatára, még én eddig nem jártam arra.

Reggel amikor indultunk már sütött a nap.

Az előző napok melege miatt nagyon gondolkoztam, hogy milyen cipőbe menjek. 

Előző napon kilakkoztam a lábkörmeimet a szandálhoz, de végül zárt cipőt vettem.

Vonattal mentünk Tatabányáig. Amikor leszálltunk, akkor egy kis ajtón mindjárt ki is is jutottunk a buszpályaudvarra. Csodálkoztam is hogy lehet, hogy Tatabányán még nem építettek se alul - vagy felüljárót? Azután láttam a kiírást, hogy Tilos az átjárás.

Míg a buszra vártunk, felmerült bennem mégis kellet volna valami kabátot is húzni, a nap sütött ugyan, de a szél igen csak fújt.

Busszal mentünk a tatai várig.

A várban most háromnapos rendezvény volt, mi a harmadik napra érkeztünk.

A vár egyik legnevezetesebb ostroma  1597 május 23 - án volt és ez a rendezvény ennek állít emléket.

A vár területén nagyon sok kézműves sátor állt.

Itt ittam kardamommal ízesített török kávét.

Török táborban meg lehetett csodálni a fegyvereket, a kardokat az egyik kiránduló társunk igen nagy csodálattal nézte, tapogatta a fegyvereket.

A török táborban már készülődtek a harchoz.

Voltak kézműves foglalkozások, lehetett hímezni, nemezelni, rajzolni.

A gyerekeknek volt nagyon sok lehetőségük.

 Itt egy kézi malom, ami komoly erőkifejtést igényel, amíg a búzából liszt lesz. 

Megkezdődött a csata, összecsaptak a harcosok.

 Én talán nem jó helyezkedtem, mert a török oldalon álltam és most a törökök győztek ezért a harc a másik oldalon zajlott. Összecsaptak a seregek, közelharc, karddal, szekercével és más kézi fegyverrel.

Bevetették az ágyukat, hatalmasakat durrogtak még én is megijedtem, nem beszélve az ott lévő kutyákról meg a kis gyerekekről. Hallottam volt olyan kis gyerek aki sírva fakadt és mondta menjünk innen. Igaz prospektusban amit a bejáratnál kaptunk, benne volt, mindenki a saját felelősségére vesz részt.

A csata nagyon látványos volt és török győzelemmel ért most véget.

A vár visszafoglalását már nem vártuk meg, az az esti órákban történt. 

Akkor került sor a tati patara bevetésére, vagy legalábbis annak modern változatával.

Végig sétáltunk a tó mellett. Az idő éppen kirándulásra való volt.

A tó mellett egy térkép a vakoknak.

Lesétáltunk az étteremhez és megebédeltünk.

Tatai pecsenye.

Még agy kiadós séta az vasútállomásig.

A vonat persze késett és igen sok ember volt rajta.

Útközben még láttuk egy vízimalmot is, már ugyan nem működik.

Egy élménnyel és hűtőmágnessel lettem gazdagabb.

"Papírblog a Gutenberg-galaxist köti össze az Internet-bolygóval"

Könyv - Regény - Szépirodalom

Ez egy nagyon különleges könyv, amikor kézbe vesszük,  már a formája  sem a megszokott.

Elkezdjük lapozgatni a sok színes oldal, színes, mint India, színes és sok fotó van benne.

A könyv nem egy hagyományos útinapló, talán azért, mert ez egy blog, egy papírblog.

Hamaranna kilép a nyilvánosság elé, mint Vincze Zita.

Az Indiai Gyógyszálló egy személyes utazás beszámolója a szerző fényképeivel.

Egy szerelem végén, a szakításkor kárpótlásként, kapott utazásról szól.

Egy négyhetes kalandozás Indiában.

Két lány útnak indul Indiába, két igen különböző, felejteni, kalandozni, minden terv és cél nélkül, térkép és útikönyv nélkül. Úgy gondolják a távolság, az új élmények segítenek felejteni, új életet kezdeni.

Kalandoznak ketten, a két "bádogsráccal", és a selyemfonal, vagy damil végén az elhagyottal.

Hagyják sodortatni magukat, a bántó gazdagság és az elrettentő nyomor békés egymás mellet léte mellett eltörpülnek a saját bánataik, bajaik.

Ez a könyv egy külső és belső utazásról szól. Egy nő gazdag lelkét megmutatja, kézen fogja és végigvezeti az olvasót egy úton, gyötrődik a szeretett férfi elvesztésén, olvashatjuk úgy is mint, romantikus szerelmi történetet.

Találkozik Indiával, megismerhetjük és beleszerelmesedhetünk mi is.

Néha abszurd helyzetekbe keverednek, de valahogyan mindig megoldódnak a konfliktusok.

Betekinthetünk a Paradicsomba, de láthatjuk a dolgok legalját is.

Mindazok figyelmébe ajánlom, akik kedvelik az útleírásokat és a leplezetlen őszinteséget. 

Kalandregény szerelmi szállal. 

"Olyan, mintha lélegezne, mintha a buddhák valóban lüktető, szeretetteli élettel töltenék meg."

könyv

A Boudhanath sztupa és újjáépítésének krónikája - Katmandu-völgy 2015-2016

A 2015 áprilisában történt nagy nepáli földrengésben rengeteg műemlék rongálódott meg, köztük a turisták és a dharmagyakorlók által közkedvelt Boudhanath sztupa, UNESCO világörökségeként is számon tartott érték.

A sztupa vallási, kulturális és archeológiai szempontból is egyaránt fontos építmény, amely a Tibetből érkező ősi kereskedelmi útvonalon fekszik.

Jelenlegi formáját a 15. században kapta. A 43 méter magas sztupa minden egyes része az öt elem valamelyikét jelképezi. Az univerzumot jelképező félgömb tetején lévő négyszögletes torony oldalaira Buddha mindent látó szemeit festették. A szemek felett tizenhárom szintes piramis a megvilágosodás lépcsőfokait jelképezi. A piramis tetején az aranyozott baldachin a levegő elem szimbóluma és a buddhisták védelmezője.

A nagy erejű földrengésben a téglákból emelt felsőrész, a piramis és a felette a baldachin rongálódott meg. Sokan akkor rémültek meg igazán amikor a sztupáról elkezdtek peregni az aranyozott borító lemezek.

Amikor szeptemberben véget ért az esős évszak, akkor kezdték a felújítást.

A szerző Dusza Erika, aki alapvetően dharmagyakorlóként volt jelen felújítás alatt, de az újságíró sem nyugodott benne. A szerző a földrengés utáni felújítást és a körülötte zajló mindennapi életet mutatja be.

Ez a kultikus építmény a buddhisták Mekkája, siratófala, születés temploma, egyszer legalább ide el kell zarándokolniuk.

A szerző is itt korázott ( ez a sztupa körüli körözés az óramutató járásával megegyező) a felújítás ideje alatt. Így volt alkalma nyomon követni a felújítás fázisait, de nem csak figyelte hanem meg is örökítette.

Minden fázist dokumentált és magyarázattal látott, mi miért történik.

Aki ismeri a buddhizmust még annak is sok érdekességgel szolgálnak a fényképek, mert itt most sok olyan dolgot láthat, ami máskor rejtve van. Aki meg most ismerkedik ezzel a világgal, annak meg különösen érdekes, mert Dusza Erika elmagyarázza az összefüggéseket.

A felújítás egy éve alatt nyomon követhetjük az itt zajló életet is, a rítusokat is, a buddhistákat a turistákat is.

A fotókkal gazdagon illusztrált könyv egy Nepálba utazónak sem hiányozhat a zsebéből.

Aki nem olyan szerencsés, hogy eljuthat oda, de érdekli Nepál és a Buddhizmus, annak is érdemes elolvasni.