Látogatás egy  "szigorúan titkos" objektumban.

Szombaton a ködös időben kis csoportunk fázósan igyekezett egy iskolához.
A kapunál már vártak bennünket.

További kérés, menjünk le a lépcsőn és a folyosó végén a társalgóban várjunk, amíg mindenki megérkezik.
Tíz órakor meghallgattuk a polgári védelem százéves történetét.
A múlt század elején a légi figyelő és riasztó szolgálatból a katasztrófa védelemig.
Kezdetben önkéntesekből szervezett csapatok a háború civil áldozatait segítették, mentették.
1935 már törvény kötelezte minden 14 és 60 férfit polgári szolgálatra.
1938 -ban bevezették az iskolai légoltalmi oktatást is.
Az ötvenes években újjászervezték az egész rendszert.
1962- ben a Honvédelmi Minisztérium hatáskörébe került, ebben az időben a hideg háború idején.
Csepelen a második világháború idején sok stratégiailag fontos terület volt, gyárak, raktárak. ezért igen sok bomba támadás érte. Sok ember esett áldozatul.
Az ötvenes évek végén az ipari fellendülés idején nagyarányú építkezés kezdődött. Házak, lakások, iskolák épültek.
A főépítész kapta a feladatott, hogy építsen egy szuper titkos bunkert is.
Ebben az időben még a kórházakat, iskolákat nem bombázták, ezért az iskola alá került az objektum.
Csepeli Vezetési Pont, aminek még a létezéséről is nagyon kevés ember tudott.
Ez a Csepel városvezetői számára készült, hogy vész estén innen tudják irányítani a várost.
Ehhez csatlakozott még 25 bunker, amik a lakosság mentésére szolgált.
Az akkori legmodernebb technikával szerelték fel és ezek még mindig működőképesek.
A bejárati légmentesen zár, saját áramfejlesztővel, légszűrővel, víznyerő berendezéssel (külön ívó és egyéb célra való víz),laborral és kiszolgáló helyiségekkel rendelkezik.

Itt vannak a telefonok, amik még mindig mindig működnek és kapcsolatban vannak a 25 bunkerrel.

Az orvosi szoba, igaz már a gyógyszerek szavatossága lejárt.

 Az ebédlő egyik sarka, a plakátokkal.

A berendezett konyha egy része.

A felszerelt laboratórium, ahol különféle műszerekkel a vízben, talajban, levegőben lévő mérgeket lehet kimutatni.

  A gázálarcok, mint védekezés eszközei.

Az irányítók szobái a korabeli egyenruhákkal.

A rádió szoba, már igen muzeális( ugye akkor még se tv se internet)

A leíró szoba ahol leírni és sokszorosítani kellett (lehetett volna) a parancsokat, utasításokat.

A szoba ahol még mindig tiszta ágynemű várja a lakókat.

 A folyosó ahol látszik milyen masszív építmény, még azt is kibírná ha az épület ráomlana.

Mindenre gondoltak, két vészkijáratot is építtettek, amin ki lehet jutni az egyik a szomszéd utcára, de mindenképpen messze az épülettől. Kiszerettem volna menni a vészkijáraton, de azt mondták ha nagyon koszos, pókhálós lennék, Így lebeszéltek róla.
Szerencsére nem kerül rá sor, hogy élesben ki kelljen próbálni. Most már szabadon látogatható.