Látogatás egy  "szigorúan titkos" objektumban.

Szombaton a ködös időben kis csoportunk fázósan igyekezett egy iskolához.
A kapunál már vártak bennünket.

További kérés, menjünk le a lépcsőn és a folyosó végén a társalgóban várjunk, amíg mindenki megérkezik.
Tíz órakor meghallgattuk a polgári védelem százéves történetét.
A múlt század elején a légi figyelő és riasztó szolgálatból a katasztrófa védelemig.
Kezdetben önkéntesekből szervezett csapatok a háború civil áldozatait segítették, mentették.
1935 már törvény kötelezte minden 14 és 60 férfit polgári szolgálatra.
1938 -ban bevezették az iskolai légoltalmi oktatást is.
Az ötvenes években újjászervezték az egész rendszert.
1962- ben a Honvédelmi Minisztérium hatáskörébe került, ebben az időben a hideg háború idején.
Csepelen a második világháború idején sok stratégiailag fontos terület volt, gyárak, raktárak. ezért igen sok bomba támadás érte. Sok ember esett áldozatul.
Az ötvenes évek végén az ipari fellendülés idején nagyarányú építkezés kezdődött. Házak, lakások, iskolák épültek.
A főépítész kapta a feladatott, hogy építsen egy szuper titkos bunkert is.
Ebben az időben még a kórházakat, iskolákat nem bombázták, ezért az iskola alá került az objektum.
Csepeli Vezetési Pont, aminek még a létezéséről is nagyon kevés ember tudott.
Ez a Csepel városvezetői számára készült, hogy vész estén innen tudják irányítani a várost.
Ehhez csatlakozott még 25 bunker, amik a lakosság mentésére szolgált.
Az akkori legmodernebb technikával szerelték fel és ezek még mindig működőképesek.
A bejárati légmentesen zár, saját áramfejlesztővel, légszűrővel, víznyerő berendezéssel (külön ívó és egyéb célra való víz),laborral és kiszolgáló helyiségekkel rendelkezik.

Itt vannak a telefonok, amik még mindig mindig működnek és kapcsolatban vannak a 25 bunkerrel.

Az orvosi szoba, igaz már a gyógyszerek szavatossága lejárt.

 Az ebédlő egyik sarka, a plakátokkal.

A berendezett konyha egy része.

A felszerelt laboratórium, ahol különféle műszerekkel a vízben, talajban, levegőben lévő mérgeket lehet kimutatni.

  A gázálarcok, mint védekezés eszközei.

Az irányítók szobái a korabeli egyenruhákkal.

A rádió szoba, már igen muzeális( ugye akkor még se tv se internet)

A leíró szoba ahol leírni és sokszorosítani kellett (lehetett volna) a parancsokat, utasításokat.

A szoba ahol még mindig tiszta ágynemű várja a lakókat.

 A folyosó ahol látszik milyen masszív építmény, még azt is kibírná ha az épület ráomlana.

Mindenre gondoltak, két vészkijáratot is építtettek, amin ki lehet jutni az egyik a szomszéd utcára, de mindenképpen messze az épülettől. Kiszerettem volna menni a vészkijáraton, de azt mondták ha nagyon koszos, pókhálós lennék, Így lebeszéltek róla.
Szerencsére nem kerül rá sor, hogy élesben ki kelljen próbálni. Most már szabadon látogatható.

Szobrok

Tegnap nagyon szép női szobrokat láttam.

Ez a művész Babusa János tárlatsorozatának utolsó állomása.

Ez a kiállítás számomra tisztelgés a nők előtt, csak az tud ilyen szép szobrokat kőbe, fémbe álmodni, aki szereti, tiszteli a nőket,

Nem csak, mint nő, hanem, mint annyi is megjelenik, ami a legszebb dolog, a várakozás az új életre.

A művésznek ez még külön ünnep is volt, a születésnapja.

Nem tudom kik voltak a modellek, vagy voltak e, akiket kőbe vésett, bronzba öntött, de nagyon szépek.

Ha a képeimen nem jön át az a sok szépség amit láttam, akkor meg kell nézni.

Gondolkodjunk Európáról!

Az elmúlt hétvégén egy nagyon érdekes rendezvényen vettem részt az együttgondolkodás jegyében.

Ez egy olyan kezdeményezés, amelynek az a célja, hogy különböző gondolkodású embereket összehozzon és közös együttműködésre bírjon. Figyelembe venni más ember véleményét is!

Megbeszéljük hogyan tovább Európa!

Európa szerte több városban alakulnak ilyen körök.

Most itt Budapesten vettem részt egy ilyen megbeszélésen.

Itt most hasonló gondolkozású emberek vettek részt, hasonló de mégsem azonos.

Nagyon érdekes volt a felállás ill. ülés. Körben ültünk, mint régen a tűz körül a törzsi tanács, és ahogyan ment körbe  a békepipa, úgy szóltak hozzá az adott problémához.

Itt az volt a különbség, hogy teljesen ismeretlen emberek voltak, csak akik a kört szervezték ők ismerték egymást, mi többiek most találkoztunk először.

Körbe ültünk, mindenki az általa készített névjegykártyával.

Középen volt egy asztal, rajta kosár, abban különböző dolgok, ágak levelek, szárított virágok levelek, kövek és más tárgyak. Az volt a bemelegítő feladat, hogy ezekből valamit építsünk.

Szépen sorba vagy hozzátenni, elvenni, újat kezdeni, gondolom azért,hogy mennyire képes a csoport együttműködni. Ha valaki már nem akar semmit se alkotni, akkor lehet passzolni. Amikor körbe megy a passz, akkor vége. Valamit csak összehoztunk.

Ezután elkezdődött a tényleges együttgondolkodás.

A beszélgetés úgy működött, hogy itt nem békepipa hanem ún. beszélő tárgy ami jelen  esetben egy kis labda volt, ez járt körbe és az szólt hozzá akinél volt.

Most itt hasonló gondolkodású emberek jöttek össze és először is lefektettünk az irányelveket, amik mentén haladunk, ha legközelebb amikor már ott lesznek a tőlünk merőben eltérő gondolkodású emberek, akikkel szóba és vitába bocsátkozunk.

Nagyon sok dolog felmerült, amit figyelembe kell venni, a fogalmakat több oldalról is megvizsgáltuk.

Végül is megegyeztünk abban, hogy nem egyezzünk meg mindenben.

A kíváncsiság hozott ide, nagyon érdekes nyitott emberekkel ismerkedtem meg.

Az igazán izgalmas dolog ezután következik, amikor különböző sőt homlokegyenest mást gondolóemberekkel  folytatunk kulturált párbeszédet. Kíváncsian várom.

Van erre remény?

Bee Gees - How Deep Is Your Love (1977)