Csoda történt

November huszadikán kiutaztunk a férjemmel Angliába.

A legkisebb lányomhoz mentünk babaváróba. A baba várható érkezése huszonharmadika volt.  Nagyon reméltem, hogy még idejében érkezünk.  

Az előző baba is késett a kiíráshoz képest 9 napot.

Amikor megérkeztünk éppen akkor költöztek egy nagyobb házba, hogy elférjen a bővülő család.

A kislányom még vígan gyalogolt,  a baba még semmi jelét nem adta, hogy kifelé készül. Leánykám még elment ellenőrzésre és még adtak határidőt december ötig, de még addig nem érkezik meg, elindítják.

Az idő elég szeles, esős volt, de azért gyalogoltunk eleget.

Szerdai napon, december másodikán reggel már a kicsi lányom érezte, hogy valami készül. Telefonáltak a kórházba, hogy készíthetik a helyet, mert jelentkezett a baba.

Taxival apukával irány a kórház.

A nagypapa a nagyobb lánykával otthon maradtak.

Beértünk a kórházba, már igen fájt a dereka a kismamának. Megvizsgálták és bekerült a szülőszobába. A szoba állítható szülőággyal , két fotellel  a kísérők részére és egyéb berendezéssel. Két hozzátartozó végig ott lehet a szülés alatt. Most az apuka és én a nagymama voltunk ott.

Két segítő végig ott volt,  a szülésznő és még egy orvostanhallgató, az orvos csak kritikus pillanatokban van jelen, de minden simán ment. így nem is volt ott.

Az apukán látszott, hogy megrémült, ki is ment, de azután csak visszajött.

Nagyon nem jó érzés, mikor az ember látja a szenvedést, de nem tud segíteni és még rosszabb ha saját gyerekünk szenved. ilyenkor felidéződik  az az idő amikor ő is született

Igyekeztem azért  segíteni, masszíroztam a derekát a leánykámnak amikor görcsölt és kicsit  enyhítette a fájdalmat. Kapott az angolok csodaszeréből, minden fájdalomra paracetamolt adnak, kicsit talán csökkentette. Később valami injekciót is kapott,

Az első szülésnél epidurális érzéstelenítőt kapott, de akkor  elhúzódott két napig. Most azonban felgyorsultak az események, azt mondták már arra nincs idő

Az első szülés sok vérvesztességgel járt és most megelőzésként  kanült raknak a kezébe, hogy ne legyen  gond. Ez nem igazán sikerült csak mindegyik kezén hatalmas véraláfutás lett, ami hetekig kéklett. Majd szólnak az orvosnak, aki majd megcsinálja, de már elindult a szülés és szerencsére a későbbiekben sem volt szükség rá.

A fájdalom csillapításra un. nevezett pipát kapott. Ami gáztartályra van kötve ( nem tudom milyen gáz) és a pipát szájba kell venni és nagyot lélegezni és enyhíti a fájdalmat.

Behozták a babaágyat meg valami műszert ha gond lenne.

Közben folyamatosan figyelték a baba szívhangját, amit egy műszer felerősítette így mindannyian hallhattuk.

Az egyik nővér szinte percről.percre egy füzetbe jegyezte a történéseket.  A kismama vérnyomását, hőjét is figyelemmel kísérték.

Jeges vizet hoztak neki, később enni is meg energia italt is.

A folyosón ki van készítve egy asztal, azon van termoszban forró víz,, van teafilter, nescafé ,cukor meg mindenféle pótló meg tej , csészék ,kanalak, a látogatók számára ingyenes. Én is ittam két kávét.

Már elérkezett az utolsó szakasz amikor a baba világra jön. Itt kicsit pánikba esett a leányom, mert az első alkalommal csak nyomni kellet nem volt fájdalom. Már itt volt a szülésznő, aki aki igen  nagy pocakú kismama volt. Alaposan ráijesztett  a kislányomra, ha nem szedi össze magát, akkor irány a műtő, mert a babának most már mindenképpen világra kell jönnie.

Igaz mindezt csak utólag mesélte el a lánykám, mert ugye angolul beszéltek és én mondhatom nem értettem.

Ott volt az apuka is nyugtatgatta bátorította, hogy már nincs sok vissza.

A következő fájásnál, mindent bele és kipottyant a baba.

Mindjárt felsírt.

Kislány, egy gyönyörű  tökéletes  baba!

A baba 3950 gramm súlyú, itt más paramétert nem mértek

Babát bebugyolálták és az anyuka kezébe adták.

Az apuka elvágta a köldökzsinórt.

Nagyon örültünk, hogy minden rendben.

A szülésznő még elvégezte az ilyenkor szokásos dolgokat, a matyóhímzést is. ( habár gondolom itt másképpen hívják)

.A babának születéskor volt egy kis púp a fején,de egy órán belül már nyomtalanul eltűnt.

Az anyuka a mellére tette a babát, azonnal elkezdett nagyon ügyesen szopni és ezt azóta is állandóan azt akarja,

Miután minden rendben, Ott maradtunk a baba az anyuka és az apuka és a nagyi, annyira örültünk, hogy majdnem még a fényképezésről is megfeledkeztünk.

Megtörtént a csoda. mert minden ember születése egy csoda és én részese lehettem ennek a csodának az unokám születésének.