Ahol az álmok születnek

Még az ősszel kirándultunk az etyeki Korda Sándor filmstúdióba.

Szombaton mentünk előzetes megbeszélés szerint.

Az időjárás kegyes volt hozzánk, egész héten esett az eső, de szombaton nem, csak borult volt az ég.

Etyekig távolsági busszal mentünk, de onnan még várt ránk egy gyalogtúra.

Korda Sándor a stúdió névadója,

1883 szeptember 18-án született Pusztatúrpásztón egy sokgyerekes szegény alföldi parasztcsalád első gyerekeként Kellner Sándor néven.

Kisfiúként sokat olvasott. különösen szerette Verne Gyula regényeit és elhatározta, hogy ó is ilyen kalandokat fog átélni.

Tizenkét-évesen már Pesten újságírással foglalkozik, több újságban is publikál különböző álneveken, elsősorban filmekről, 

Középiskolába a Mester utcai kereskedelmibe tanul. Az iskola jelmondata "Sursum Corda" ez annyit jelent "Emeljük fel a szívünket" és ebből lesz a magyarított Korda név.

Később már filmeket rendez, a magyar filmjeinek száma olyan 20 körüli, de sajnos nagy részük elveszett.

Tanácsköztársaság idején direktóriumi tag, Bukás után Bécsbe menekül, ott is forgat filmet.

Filmet forgat még Berlinben, Hollywoodban, Párisban is, de nagy sikere Londonban lesz.

Korda Sándor egész életében nagyra tört, de mindig megvolt a kudarc lehetősége is.

Filmvállalkozása nem egyszer tönkre ment, de mindig talpra állt.

Az a mondás járta róla: - Korda még az üres páncélszekrényből is képes pénzt kivenni.

Mindig elegánsan öltözött öltöny, fényes cipő, kalap, kesztyű. 

"Zseni, pénzügyi hazardőr, rendező és producer a brit filmgyártás megalapítója, híres színészek barátja .

világszép színésznők férje , az első filmrendező Sir "- így jellemezte a film.hu  születésének 120 éves évfordulója alkalmából.

Látványos filmjei voltak. Leghíresebb filmje : VIII. Henrik magánélete, ezt Oscar díjra is jelölték.

1942.-ben  VI.György lovaggá ütötte.

Korda stúdió munkatársa mondta:

- Korda Sándor életútja Ady Endre szavaival: " Az Értől az Óceánig."

Hatalmas hullámokat kavart a filmvilágban a kis magyarországi faluban született szegény fiú, aki kitartása révén mindent elért, már életében legenda lett.

A Brit Filmakadémia az év legkiemelkedőbb filmjének járó díjat róla nevezte el. 

 Korda Sándor a látogató központban.

A látogatóközpont bejárata.

ez a kép feltűnik egy mostanában vetített mozifilmben a Marsi- ban.

A látogatóközpontban nagyon sok érdekes dolgot lehet megtekinteni, a filmezés kezdetétől napjainkig.

Kedvcsinálónak néhány kép

régi filmvetítőtök

üveg tigris

még képek, egy kis kedvcsinálónak, nagyon érdekes mindenkinek csak ajánlani tudom

Repülés.

Már számtalan alkalommal repültem és az ott megélt kalandokról számolok most be.

Amikor először repültem nagyon meg voltam ijedve, nagyon féltem, Amikor felszálltam a gépre még az ablakon se mertem kinézni, Azután elhatároztam nem fogok félni, mert ha félek vagy nem, de ugyanoda jutok. Nekem cs ülnöm kell és nem rajtam múlnak a dolgok.

Következő alkalommal már kinéztem az ablakon, gyönyörű napsütéses idő volt  és leláttam a földre és eszembe jutott Radnóti Miklós  " Ki gépen száll fölébe, annak térképe táj."
Valóban le lehetett látni és a magasból térképnek látszottak a városok. Nagyon érdekes volt mikor különböző színű  földdarabokat láttam, mint valami szabálytalan sakktábla.
Az is érdekes volt és igaz a felhők fölött mindig süt a nap. Most felülről látszottak a fehér felhők, és   úgy tűnt . mintha nem is haladnánk, csak a felhők gomolyognak.
A repülés sohasem volt egyhangú számomra, mert velem mindig történt valami.
Persze csak fapados járatokon utaztam. Itt csak meghatározott méretű táskát lehet vinni kézipoggyászként. Általában csak azt viszek, egyszer volt, hogy külön bőröndöt is feladtam. A feladott bőrönd annyiba kerül, mint egy repülőjegy.
Van egy ilyen kisebb méretű, ami ha nincs nagyon kitömve még méreten belül van.
A beszállásnál van olyan un. doboz és ha valakinek gyanúsan  nagy a csomagja, akkor abba bele kell próbálni. nekem már kétszer is volt szerencsém ezt kipróbálni. A bőrönd persze nem igazán akart beleférni.Belenyúltam, hogy kivegyek valamit, persze nem a túró rudit vettem ki, hanem az egyik nadrágomat.Azt végül nem vették el hanem mondták ez ruha vigyem csak. Így a bőrönd becsúszott a dobozba. Végül úgy szálltam fel a repülőre, hogy, hogy a nadrágomat a nyakamba vittem, mint egy sálat. Igaz azután visszaraktam a bőröndbe, mert ezután ez már senkit se érdekelt..
Egy másik alkalommal nagy nehezen beszuszakoltam, csak utána nem tudtam kihúzni. Végül vagy hárman ráncigáltuk mire kijött, de ezt is  megúsztam.
Amikor Portugáliából jöttem vissza Angliába, akkor még ki is pakoltatták a csomagomat.
Voltam olyan mohó, hogy a tengerparton összegyűjtöttem mindenféle köveket, kagylókat még növényeket is. Angolul persze nem tudok, de akkor szerencsére ott volt a lányom.
Az átvilágítás során valamit gyanúsnak találtak. Egy fehér-kesztyűs néni mindent megfogdosott, valószínűleg a kaktuszok voltak ami miatt volt az egész kirámolás,  de végül nem vettek el semmit.
Féltem, hogy a növények miatt lesz baj.A kaktuszt legalább is az egyiket még haza is akartam hozni, de nem lett vele több baj.

Most amikor repültünk kifelé, szó szerint megrázó élmény volt. Valami légörvénybe kerültünk, ez olyan érzés volt , mint mikor valami nagyon hepe-hupás  úton közlekednénk. Én egy rejtvényújságba temetkeztem, hogy elvonjam a figyelmemet.
Erre odasúgja a férjem:- Még mindig jobb, mintha bombát robbantanának.
No mondanom se kellett, hogy nem lettem feldobva.
A jegyet mindig az interneten vesszük, Az indulás előtt egy héttel lehet becsekkolni, akkor elküldik a jegyet, amit aztán kinyomtatunk és lehet beszállni. A jegyen rajta van melyik sorban , melyik  hely. ha valaki meghatározott helyet kér azért külön kell fizetni. Én mindig megelégedtem azzal a hellyel amit adtak.
Igy volt ez most is, A tizedik sorba az ablak mellé szólt a jegyem.
Ilyen se volt még , hogy igen korán kiértem a repülőtérre, így amikor kinyitották a kaput,, én voltam a sorban a legelső. Felszálltam a gépre a tizenhetedik sorban az ablak mellett volt a helyem.
A  gépen három hely van egymás mellett, de itt most csak kettő volt.
Egyszer csak  jön az utaskísérő, mosolyogva hosszú angol szöveget mond nekem, és persze egy árva szót se értettem.
A mellettem lévő helyre is megérkezik egy mondhatni elég kövér ember, még meg is jegyzi.
- Elférünk?
Visszatér a mosolygós hölgy és megint beszél hosszasan  angolul. Az útitársammal elég tanácstalanul nézünk nem igazán értjük mit akar?  Ekkor már kiderült számára, hogy nem értjük amit mond.
A sorban a másik oldalon ült egy angolul tudó magyar lány aki fordított. Az volt a gond, hogy a vészkijáratnál ültünk és ha szükség lenne rá, nem értjük, hogy mit kell tenni.
A gépen ezek szerint csak angol személyzet volt, pedig bőven voltunk magyarok.
Arról volt szó majd elültetnek bennünket máshová,  még többször visszajött és gondolom ezt közölte.
A nagy ültetésnek végül az lett az eredménye, hogy az angolul tudó ifjú hölgy meg az útitársam helyet cseréltek. Így én mindenképpen jól jártam több helyem lett.
A mi a teendő baleset esetén is angolul hangzott el, de már más alkalommal hallottam magyarul is.
Nem tudom elgondolni. hogy ezzel a gyorstalpalóval, ha tényleg valami baj lenne  sokra mennének az utasok. Engem mindig inkább elrémít, mint megnyugtat ez a bemutató.
Mondanom se kell minden baj nélkül leszálltunk és nem volt szükség a vészkijáratra.

Tippek amiket kipróbáltam.

Ez most arról jutott eszembe,hogy az egyik ismerősöm megint megosztott az idővonalamon egy remek ötletet.

Mindig nyitott vagyok új ötletekre és ki is próbálom.

Itt van most ez a könnyű tojáspucolásos módszer. Ezzel már találkoztam, akkor is kipróbáltam.

Most is újra, először is alaposan tanulmányoztam a videót, hogy mindent jól csináljak.

Nekem nem az lett az eredmény, mint a videón. A tojás héja apró darabokra tört, de nem jött le, sőt még jobban ragaszkodott minden kis darab a tojáshoz , nagy nehezen tudtam csak levakarni.

Nem tudom mi miatt?

Talán az üveg mérete nem volt megfelelő?

A víz hőfoka?

A sebesség amivel ráztam az üveget?

Talán a huncut tojás?

Ez a módszer nálam nem vált be!

Vannak még egyéb kipróbált csináld gyorsan, egyszerűen nekem nem bevált módszerek is, de most csak maradok a tojásnál.

 

Csoda történt

November huszadikán kiutaztunk a férjemmel Angliába.

A legkisebb lányomhoz mentünk babaváróba. A baba várható érkezése huszonharmadika volt.  Nagyon reméltem, hogy még idejében érkezünk.  

Az előző baba is késett a kiíráshoz képest 9 napot.

Amikor megérkeztünk éppen akkor költöztek egy nagyobb házba, hogy elférjen a bővülő család.

A kislányom még vígan gyalogolt,  a baba még semmi jelét nem adta, hogy kifelé készül. Leánykám még elment ellenőrzésre és még adtak határidőt december ötig, de még addig nem érkezik meg, elindítják.

Az idő elég szeles, esős volt, de azért gyalogoltunk eleget.

Szerdai napon, december másodikán reggel már a kicsi lányom érezte, hogy valami készül. Telefonáltak a kórházba, hogy készíthetik a helyet, mert jelentkezett a baba.

Taxival apukával irány a kórház.

A nagypapa a nagyobb lánykával otthon maradtak.

Beértünk a kórházba, már igen fájt a dereka a kismamának. Megvizsgálták és bekerült a szülőszobába. A szoba állítható szülőággyal , két fotellel  a kísérők részére és egyéb berendezéssel. Két hozzátartozó végig ott lehet a szülés alatt. Most az apuka és én a nagymama voltunk ott.

Két segítő végig ott volt,  a szülésznő és még egy orvostanhallgató, az orvos csak kritikus pillanatokban van jelen, de minden simán ment. így nem is volt ott.

Az apukán látszott, hogy megrémült, ki is ment, de azután csak visszajött.

Nagyon nem jó érzés, mikor az ember látja a szenvedést, de nem tud segíteni és még rosszabb ha saját gyerekünk szenved. ilyenkor felidéződik  az az idő amikor ő is született

Igyekeztem azért  segíteni, masszíroztam a derekát a leánykámnak amikor görcsölt és kicsit  enyhítette a fájdalmat. Kapott az angolok csodaszeréből, minden fájdalomra paracetamolt adnak, kicsit talán csökkentette. Később valami injekciót is kapott,

Az első szülésnél epidurális érzéstelenítőt kapott, de akkor  elhúzódott két napig. Most azonban felgyorsultak az események, azt mondták már arra nincs idő

Az első szülés sok vérvesztességgel járt és most megelőzésként  kanült raknak a kezébe, hogy ne legyen  gond. Ez nem igazán sikerült csak mindegyik kezén hatalmas véraláfutás lett, ami hetekig kéklett. Majd szólnak az orvosnak, aki majd megcsinálja, de már elindult a szülés és szerencsére a későbbiekben sem volt szükség rá.

A fájdalom csillapításra un. nevezett pipát kapott. Ami gáztartályra van kötve ( nem tudom milyen gáz) és a pipát szájba kell venni és nagyot lélegezni és enyhíti a fájdalmat.

Behozták a babaágyat meg valami műszert ha gond lenne.

Közben folyamatosan figyelték a baba szívhangját, amit egy műszer felerősítette így mindannyian hallhattuk.

Az egyik nővér szinte percről.percre egy füzetbe jegyezte a történéseket.  A kismama vérnyomását, hőjét is figyelemmel kísérték.

Jeges vizet hoztak neki, később enni is meg energia italt is.

A folyosón ki van készítve egy asztal, azon van termoszban forró víz,, van teafilter, nescafé ,cukor meg mindenféle pótló meg tej , csészék ,kanalak, a látogatók számára ingyenes. Én is ittam két kávét.

Már elérkezett az utolsó szakasz amikor a baba világra jön. Itt kicsit pánikba esett a leányom, mert az első alkalommal csak nyomni kellet nem volt fájdalom. Már itt volt a szülésznő, aki aki igen  nagy pocakú kismama volt. Alaposan ráijesztett  a kislányomra, ha nem szedi össze magát, akkor irány a műtő, mert a babának most már mindenképpen világra kell jönnie.

Igaz mindezt csak utólag mesélte el a lánykám, mert ugye angolul beszéltek és én mondhatom nem értettem.

Ott volt az apuka is nyugtatgatta bátorította, hogy már nincs sok vissza.

A következő fájásnál, mindent bele és kipottyant a baba.

Mindjárt felsírt.

Kislány, egy gyönyörű  tökéletes  baba!

A baba 3950 gramm súlyú, itt más paramétert nem mértek

Babát bebugyolálták és az anyuka kezébe adták.

Az apuka elvágta a köldökzsinórt.

Nagyon örültünk, hogy minden rendben.

A szülésznő még elvégezte az ilyenkor szokásos dolgokat, a matyóhímzést is. ( habár gondolom itt másképpen hívják)

.A babának születéskor volt egy kis púp a fején,de egy órán belül már nyomtalanul eltűnt.

Az anyuka a mellére tette a babát, azonnal elkezdett nagyon ügyesen szopni és ezt azóta is állandóan azt akarja,

Miután minden rendben, Ott maradtunk a baba az anyuka és az apuka és a nagyi, annyira örültünk, hogy majdnem még a fényképezésről is megfeledkeztünk.

Megtörtént a csoda. mert minden ember születése egy csoda és én részese lehettem ennek a csodának az unokám születésének.