Kárpátalján.

A szolnoki Családfakutató Klub szervezésével több napot töltöttünk Kárpátalján, Ukrajnában.

A busz Szolnokról indult és már délben a határnál voltunk. Viszonylag gyorsan át is jutottunk.

A határ után a telefonom közölte elhagytuk az EU-t, így már más a tarifa, ezért el is határoztuk a telefoncsendet. 

A szállásunk Nagymuzsalyon volt, a "Tűzről pattant menyecskék" szállását vettük igénybe, ami falusi vendégházak magyar családoknál.

Amikor megérkeztünk pálinkával és aprósüteménnyel vártak. Megtudtuk a szoba ill. házbeosztásokat.

Mi négyen lányok Magdi vendégei voltunk.

A házigazdáink igen fiatalos házaspár szinte el se hittem, hogy már van unokájuk. A másik lányuk most 

 érettségizik, vele nem nagyon találkoztunk.

Kertrészlet.

Nagyon remek szállás volt, mondhatni házi koszton éltünk, majdnem minden asztalra kerülő étel 

gazdaságban termett. A fő termékük az eper, azt ugyan máshol nem itt a háznál termesztik.. A termésből mi is ettünk, nagyon finom volt. Cseresznye éréskor voltunk ott és én imádom a cseresznyét. Vacsora után mentünk a kertbe szétnézni, én a cseresznyét ettem engemet meg a szúnyogok.

Elvileg minden házban ugyanaz a menü volt, de mi is meg más házigazdák még plusz desszerttel is kényeztették a vendégeket. Mi is kaptunk cseresznyés sütit is. Az ételre semmi kifogás nem lehetett mind mennyiségre minőségre és elég változatos is volt. Ettünk töltött káposztát, finom leveseket még lángost is kaptunk. Nekem a tejfölös kapros krumpli ízlett a legjobban, ezt itthon is kipróbálom.

A ház beosztása olyan volt, hogy mindannyian külön szobában voltunk. Mindenütt tv is volt, igaz én nem néztem, mert volt wifi is én azzal elvoltam.

Kényelmes ágy a forgalom kicsit ugyan zavart engem, de azért jókat aludtam.

Esténként a kerti asztalnál megbeszéltük a világ dolgait. A házigazdák élete nem könnyű, sokat dolgoznak, állatokat tartanak, tyúkokat, disznókat, kecskéket. Amikor baromfit ettünk az még reggel szaladgált.

Néhány kép az állatokról.

Volt még egy kis kutyus is.

Ezek már a búcsú képei. Az egyik képen látszik a buszmegálló festett képe is.Nagyon jól éreztük magunkat.

Ajándékba kaptunk még növényeket is, ez színes levelű árnyliliom aminek  lila virágja van.

Ez a növény is még emlékeztetni fog erre a kirándulásra.

Séta az esőben

Szombaton a szakadó esőben részt vettem egy mindenki számára fontos úgy érdekében szervezett sétán. Ezt a sétát már két alkalommal elhalasztották kedvezőtlen időjárás miatt, az eredet időpontokban nem is tudtam volna részt venni. Az időjárás most sem kedvezett.

Gondoljunk csak bele Budapesten több, mint másfél millió ember él és nem beszélve az idelátogató turistákról, és ennyi emberre csak mindössze 80 azaz nyolcvan közvécé áll rendelkezésre.

Már biztosan voltak közületek olyanok akik szorult helyzetbe kerültek, ha még nem örüljön, de sohasem lehet tudni és ilyenkor ha sehol egy vécé, sehol egy bokor?

Ezen áldatlan állapot megváltoztatását vállalta fel a Város Mindenkié szervezet, hogy minél több ingyenes akadálymentes közvécé legyen.

Ez alkalommal végigjártuk azokat a színhelyeket ahol már megpróbáltak ez ügyben eljárni.

Itt a séta útvonala.

A gyülekezés a Belügyminisztérium  épülete előtt volt.

Utcajogász segítségével készült beadványok hatására az Alapvető Jogok Biztosa felkérte a Belügyminisztériumot a jogszabály változására amely kötelezné az önkormányzatokat a közvécék létesítésére és fenntartására, mert jelenleg ez senkinek se a kötelessége. Mindez ideig erre semmiféle reagálás nem történt.

Azt is elmesélték, hogy az előző tüntetés alkalmából az egyik tüntető szeretett volna bemenni a vécére, de még rendőri kísérettel se volt lehetősége, végül egy közeli szállodába sikerült bejutnia.

A következő állomás a Főpolgármesteri Hivatal volt. Az aktivisták már több alkalommal is jártak itt.

Nyílt levelet juttattak el és beadtak egy tanulmánytervet is a hivatalhoz.. Többszöri érdeklődés után azt a válasz kapták készül a tanulmányterv, de még nincs olyan formában, hogy a Közgyűlés elé terjesszék.

Arra a kérdésre, hogy ez mikor várható?

 A válasz talán 2023! No akkor??? és addig??

Tovább megyünk és útközben még felkeresünk egy éppen nem működő közvécét amely egy játszótér mellett van, 

A következő állomás egy félig működő közvécé amely a föld alatt van, így nem igazán akadály mentes.

Ezt már karácsony előtt is felkeresték és itt volt a kórus hangverseny. Itt most a teljesség igénye nélkül idézek egy éneket.

                            Hull a pelyhes fehér hó

Hull a pelyhes fehér hó, sok közvécé lenne  jó.

Minden ember várva vár, közillemhely legyen már.

Van itt minden mi nem kell, stadionok mire fel.

Már nem lehet rendesen, dolgomat végezni sem.

Mond csak ezt a helyzetet, miért nem oldja senki meg.

Nincs törvénybe foglalva, működtetni ki dolga, 

Sokat járok reggelig, a húgyhólyag megtelik,

megtöltöm a stadiont, ha üresen találom!

Az utunk a bulinegyeden vezetett tovább a Kisüzemig.

Itt megint van egy üzemen kívüli zöld ház.

Itt azt is megtudjuk, hogy Párizsban milyen remekül működnek a közvécék, ott nagyobb cégek a hirdetési felületekért működtetik az ingyenes közvécéket, remélem lesz alkalmam személyesem is ezt megtapasztalni.

Egy francia cég felajánlotta, hogy itt is működtet közvécéket, de nem sikerült megegyezni a fővárossal a reklám helyeken.

Főpolgármester javasolta, hogy keressenek, szervezzenek be vendéglátóhelyeket ahol fogyasztás nélkül is lehet használni a mellékhelyiséget. Már találtak is néhányat akik hajlandóak és kiteszik a "Free WC" táblát, így nem kell sunnyogva, lehajtott fejjel beoson a szükség órájában.

Ezek között van a Kisüzem vendéglátó egység, igaz nem az ajtóra tették hanem bent van, de már ez is valami.

Végül elérkeztünk az utolsó állomáshoz a Nagymező utcában, egy zöld házhoz, amit felújítottak ugyan, de jelenleg is műszaki okok miatt nem működik

Itt véget ért hős csapatunk túrája, akik a bőrig ázást is kockáztatva végigjártuk és megint kiderült, hogy a kabátom nem teljesen vízálló, megint átázott.

Nem voltunk sokan, talán a kedvezőtlen időjárás miatt, de mindenki aki itt volt fontosnak tartotta ezt a problémát.

Ez egy mindenkit, aki Budapesten lakik vagy ide látogat érint.

Vagy szerintetek ez nem fontos?

Gondolj csak bele amikor a szükség szólít és sehol egy vécé és még egy bokor se!!

( A képek egy részét a Közvécéket Budapestre fényképezte)

Levéltári látogatás.

A MACSE (Magyar Családtörténet - kutató) jóvoltából ismét ellátogattam  a Magyar Nemzeti Levéltár Bécsi kapu téri épületébe.

Mindig örömmel megyek ebbe a gyönyörű épületébe. Itt ahol a múltunkat őrzik.

A séta 11 órára lett meghirdetve. Előzőleg még kaptunk körlevelet is, hogy lehetőség szerint találkozzunk fél és háromnegyed tizenegy között.Kicsit későn értem oda, de amikor odaértem, kisebb csoport álldogált a levéltár előtt. Nem tűntek ismerősnek, ezért rákérdeztem.
- Itt a találkozó?
- Igen,- felelték.
Kicsit ugyan csodálkoztam, hogy miért kint az utcán?
- Azt hiszem kicsit elkéstem, a körlevélben azt állt a gyülekezés fél és háromnegyed között van.
- Körlevél? Milyen körlevél? Én nem kaptam semmit. Ne izgulj az idegenvezetőnk sincs még itt.
Itt már gyanakodnom kellett volna! A levéltárost miért nevezik idegenvezetőnek? Igaz miért ne lehetne annak nevezni? Bemutatja a levéltárat.
- No már meg is jött az idegenvezető! Ma mint fogunk látni?
Elkezdte sorolni, hogy hol merre mennek a várba.
Hoppá! Ekkor döbbentem rá, hogy nem jó helyen vagyok, habár ez a program is csábító volt.
Persze így elkéstem!
A Lovagterem tele volt a sok érdeklődővel, már alig találtam helyet.
A főlevéltáros már az írásbeliség fontosságánál tartott.
A levéltár története egészen a középkorig nyúlik vissza. Már az Árpád-házi királyok idejében is gyűjtötték a királyi főhivatalok az iratokat. A török uralom idején az iratok nagy része szétszóródott és megsemmisült.
1756 - ban hozták létre az ország levéltárát.
 A kiegyezés után újjászervezték és kibővítették a hatáskörét és ekkor határozták el az új, a levéltár céljaira alkalmas székház építését. Ennek a tervnek a megvalósítását Pauler Gyula országos levéltárnok szorgalmazta, sajnos a megvalósítását már nem érhette meg.
A Bécsi kapu téren a bosnyák laktanya helyén kezdődött az építkezés 1913 őszén.
A terveket Pecz Samu építészmérnök készítette az akkor újdonságnak számító vasbetonból.és francia hatásra egy romantikus U alakú épületet tervezett.
Az építkezés befejezését és a beköltözést az I. világháború megakasztotta.
A fordulat Klebelsberg Kuno kultuszminisztersége alatt következett be, ő volt aki felöltöztette az épületet.
A lépcsőházat és az emeleti csarnokokat a történelmi Magyarország városainak - Róth Miksa  készítette ólomüveg címerei díszítik,
Az épület külső kőszobrait Mikula Ferenc a belső szobrokat Langer Ignác készítette.
A falfestményeket Dudits Andor Klebelsberg elképzeléseinek alapján a magyar történelem és a levéltár nagy pillanatait és nem is mindig a történelmi hűségre törekedve ábrázolta.

   A lépcsőház egy része.

Az egyik emelet.

Kilátás az egyik emeleti ablakból.

Egyik falfestmény,egy kórház átadásáról.

                                                                                   

YAYAA

Remélem mindenkinek meghoztam a kedvét egy épület látogatásra!

Kedves Olvasóim!

Már egy ideje több, kevesebb rendszerességgel írok a blogomra.

A statisztikából látom, hogy látogatjátok, sőt még időnként visszajelzést is kapok.

Nagyon kíváncsi vagyok, hogy kik olvasnak?

Nagy naivan azt gondoltam, hogy 7 év és 107 év között mindenki csak engem olvas.

Lehet, hogy ez még sem így van?

Azt a tanácsot vagy feladatot kaptam, hogy képzeljek el konkrét személy, egy embert, mint a színészek is a színpadról nem káposztafejeknek játszanak, hanem egy konkrét valakinek a nézőtéren.

Nehezebb helyzetben vagyok, mert nem látom csak elgondolom.

No akkor legyen teljesen konkrét személy! 

Nő, legyen nyugdíjas a konkrét kort egy nőnél nem illik firtatni.

Lakjon városban. Legyen nyitott a világra, érdekelje sok minden, szeressen olvasni.

A jövedelmi viszonya? Tudjon és akarjon magára is költeni, utazásra, szórakozásra, könyvekre és érdekelje a mai világ és a régmúlt is.  

A számítógéphez is értsen valamennyire és legyen internet hozzáférése, ugyan is még csak itt olvashat tőlem.
Az ideális olvasóm egy napja:
Reggel miután felkel és az első kávéja elfogyasztása közben vagy a telefonjára vagy a számítógépére pislant és üdvözli az ismerőseit.
A délelőtt a házimunka jegyében telik, főzés meg ilyesmi mert a családdal is kell törődni.
Ebéd után már több szabad ideje van.
Ekkor már olvashat, netezhet vagy sétálhat.
Szeret menni-jönni, barátokkal találkozni, kiállításokra és múzeumokba járni.
Ha most megjelenik chat ablakban akkor azt kérdezném:
- Hová készülsz? Mi érdekeset láttál? Mit csinál az unokád?
- Nemsokára beszámolok egy újabb kirándulásomról, a nagyapám nyomában jártam az első világháború színhelyein. Erre valószínűleg már csak jövőre kerül sor, mert mindjárt repülök az unokáimhoz.
 Kedves Olvasóim, nagyon kíváncsi vagyok rátok ha nem pontos a jellemzés akkor írjatok és azért olvassatok, minden jobbító szándéknak örülök.

Tölgyesi Lívia: Bükki bűbájosok

Könyvajánló

Ezt a könyvet jó kézbe venni, olyan szép és igényes, a kemény borítójával és zöld betűivel.

Amivel azonnal a szívembe lopta magát,  hogy olyan szavakkal találkoztam, mint odagaloppírozott , gyömöszkölt, diskurált és még sorolhatnám.

Aki nem ismeri ezeket a kevésbé használt szavakat, tájékozódhat az oldalak alján a láb( ill. bagoly) jegyzetekben.

A történet egy 13 éves lány Borsika és 7 éves öccse Bendi kalandjairól szól.

A gyerekek a nagymamánál Máminál a Bükk fennsík széli házikóban nyaralnak.

A vörös loboncú Mámi nem egy mindennapi nagymama, hanem egy boszorkánydinasztia leszármazottja.

A kalandok már az utazás alatt megkezdődnek.

Borsika is örökölte a Mámi képességét, amit még nem igazán ért és ezért mindenféle kalandokba keveredik.

Bendi legszívesebben a labdájával játszik és igyekszik megtartani az ígéretét, amit az apjának tett, hogy megvédi a nővérét, de sokszor nem érti a történteket.

A Bükk erdeit sárkányok, boszorkányok, manók, tündérek és más varázslatos lények népesítik be.

Akik egy része láthatatlan, illetve csak a kiválasztottak számára látható.

A jó és a rossz harca egy mesevilágban, igen fordulatos, pergő események sodrában, szinte letehetetlen a könyv.

Vége jó, ha minden jó?

Még nincs vége, még maradtak elvarratlan szálak, ezek tovább bonyolítását még biztosan olvashatjuk egy következő könyvben.

 Ez a könyv eredetileg kis kamaszoknak íródott, de mindenkinek tudom ajánlani aki szereti a mesét a varázslatot és szeretne egy kikapcsolódni! Olvassunk magunk és gyermekeink örömére.

  

Ajtók

Voltam az ajtók felavatásánál vagy megnyitásánál a Szabadság téren a Közös Halmaz és az Elven Emlékmű rendezésében.
A rendezvény mondanivalója: "Nyissuk a múltra, hogy legyen jövőnk!"

Az ajtók mögött a XX századi magyar történelem sorsfordulót tekinthetjük meg.
A mondanivaló, hogy nem meggyőzni, hanem megérteni kell a más állásponton levő embereket.
Eddig azt hittem, azt gondoltam, hogy egy toleráns ember vagyok és most szembesültem, hogy ez nem teljesen így van. Amikor egymás mellé került Horthy Miklós meg Kádár János, mint a XX század meghatározó szereplői és nem, mint a jót és rosszat állítják szembe, hanem más megvilágításban.
Az egyik ajtó mögött a nagy Magyarországot ábrázoló matricás kocsikat, ill.. a tulajdonosait veszi górcső alá, hogy ki milyen inditatásból ragasztja fel és ezt ki hogyan gondol erre. Megmondom őszintén én eddig mindig bizalmatlanul tekintettem ilyen autókra, pedig talán sok esetben nem volt igazam, mert talán előfordulhat, hogy valaki nosztalgiából, büszkeségből vagy megszokásból ragasztja ki és nem valami revíziós  törekvésből. Egyszer én is tudtomon kívül, de én is részt vettem egy ilyen irredenta cselekvésben. Voltunk Erdélyben még valamikor a nyolcvanas évek végén, amikor visszafelé jöttünk akkor az autó elejére mi is kitűztük a fenyőágat, mert a többi autón is láttuk. Akkor még nem tudtam, hogy ez azt jelenti, hogy ha nem adják vissza Erdély akkor majd szálanként, áganként hozzuk vissza.

Szembe állítják a kapitalizmust a szocializmussal, a demokráciát a diktatúrával. A rendszerváltás is szóba kerül. Minden ajtó mögött más téma.

Nagyon sok kép, téma szerepel. Mindenkinek látni kell! Olyan sok és tömény az anyag, hogy egy szuszra nem is lehet megemészteni. Még itt a Szabadságtéren még láthatók.

Ott voltam és még tervezem, hogy még egyszer végignézem. Ezek az ajtók már több helyen megfordultak és nem tudom innen hová mennek még, de mindenképpen érdemes megnézni!

Szeretünk olvasni?

Mi akik találkoztunk a Magvető Caféban egész biztosan szeretünk olvasni. Ez most új hely volt, de nagyon hangulatos és van lehetőség olvasni is a kávé mellett. Ha valaki nem hozott könyvet akkor válogathat a polcokon. Különösen esős , ködös időben nagyon jó hely!

Itt találkoztunk írók, olvasók és blogerek. 

A Halloween jegyében 12 elég vérfagyasztó kepékről írtuk egy rövid történetet fél óra alatt.

Igen horrorisztikus művek születtek.

Én olyat választottam ahol nem a vér folyik és ezért talán nem is volt vérfagyasztó.

( talán azért nem is kerül még fel az oldalra vagy talán azért, mer későn küldtem el? )

Most akkor ide viszont felteszem!

Itt az általam választott kép. Voltak bizonyos feltételek is!

Első szám első személy és párbeszéd

A 10 -es kép

Nem is félek?

Leszállt az este, már sötétedett.

Behúztam a függönyt és elhatároztam ma a boszorkányok éjszakáján ki se teszem a lábamat az utcára, nehogy valami kóbor boszorkánnyal vagy valami vámpírral akadjak össze.

Kedvenc fotelemben elfészkeltem magam, odakészítettem egy bögre teát és egy könyvet,

Egyszer csak valami nesz az ajtó felől.

"Jaj! Jaj! Csak nem megtaláltak a boszorkányok?'

Óvatosan az ajtóhoz mentem. Füleltem.

Megint motozás, halk kaparászás majd óvatos kopogás.

- Ki az? 

Torkomban a gombóc, megint kérdezem.

- Ki az? Boszorkány? Vámpír? Vagy valaki más?

Halk torok köszörülés. 

- Ne félj, nem akarlak bántani! Még farkas sem vagyok! Csak kicsit nyisd meg az ajtót!

Kinyitom az ajtót ameddig a lánc engedi.

Ekkor a nyílásban bekukucskál egy szál szegfű.

Kiakasztom a láncot. Kitárom az ajtót.

- Gyorsan! Gyorsan gyere amíg a nyomodba nem szegődik valami kóbor lélek!

- Mi történt veled, hogy alig akartál beengedni?

- Hát nem tudod? Ma van a boszorkányok éjszakája!

- Ha így van akkor ma itt maradok nálad és megvédelek mindenféle ártó szörnytől! 

- Az nagyon jó lesz! Azért látom nem csak virágot hoztál, hanem egy töklámpást is.

- Igen! Legyünk vidámak! Ha félsz ülj ide az ölembe!

- Már nem is félek annyira!

- Van még abból a finom borból? Tudod amit a múltkor is ittunk.

- Persze! Van még egy kis harapnivaló is.

- No, gyere ide!

Félelmem elmúlt és már csak a töklámpás világított.

A többit fedje az éjszaka!