Útfélen

Az Inda Galéria egy belvárosi ház második emeletén van. 

Ez a kiállítás még a nagy tüntetések idején nyílt, még a megnyitót is elhalasztották két órával.hogy mindenki odaérjen.

Valahol Európában van egy magánház ahol a vándorok ingyen megpihenhetnek és lakhatnak pár hónapig.

Ez a ház adta az alapötletet ezen kiállítás megrendezéséhez.

A meghívott művészek munkái az úton levéshez a vándorláshoz  a megérkezéshez a letelepedéshez való viszonyt szeretnék láttatni  Ez a vándorlás nem csak az emberekre jellemző hanem az állatokra növényekre is. 

Ravasz András videó installációja. Két videó fut párhuzamosan  az egyiken a a fezhókarcolók felett egy hídon egy lépegető gépen egy férfi edz , a másikon szűk helyen egy futó aki hol eltűnik hol előkerül. 

Eike Berg műve. Egy sátor ( ilyenben pihennek meg a menekülök) oldalán fut a videó, emberek mennek végtelen sorokban, szakadatlanul.

Még van egy videó installáció Lovas Ilona: Animo Nostra címen., itt sebzett lábak köveken, sáron keresztül, úttalan - utakon járják a világot.

 Csáky Marianne Térszakadás művei, amik térszobrok, Peking, Blankenberge és Csungink.

A művésznő kínai  élményei hatására készültek, amint a megnyitón elmondta ezek a különböző kultúrák hatása egymásra, van ami összeköt és van ami elválaszt.

Philip Pocock aki világ körüli utazása során az élményeit jelképezi a nyomtatóból kijövő végtelenített papír

Szász Lilla fényképe és hozzátartozik még egy hangfelvétel amin elmeséli a kép történetét. Igaz a megnyitón még magyarul nem tudott. A művésznő azonban elmesélte, hogy ez egy New Yorkban élő orosz közösségről szól. A múltjuk egyúttal a jelenük is, hűen szolgálták hazájukat, a Szovjetuniót a második világháborúban, de az antiszemitizmus miatt emigrációba kényszerültek.Sokan még mindig csak oroszul beszélnek és az egyenruha határozza meg őket. mintha még mindig a Szovjetunióban élnének.

Szemző Zsófia: Meghonosodási kooperáció címet viseli a művei Hogyan férnek meg vagy nem a betelepített növények és állatok.. 

 Kicsiny Balázs: Aki jön ( irány tévesztett) akvarell - papír

Kicsiny Balázs: Aki megy ( ismeretlen táj, ismeretlen ecsettel) akvarell - papír.

Kicsiny Balázs: Aki marad ( Ordináció) akvarell - papír

Kicsiny Balázs: It Was Summer at Christmas in Telegrafhia olaj - vászon

El - Hassan Róza Baseli park

Szabó Ádám: Elmentek, bádogszobor

Kim Corbisier: Madame, olaj, ceruza vegyes technika.

El - Hassan Róza: Éhségszkájt, akvarell papír. Ezt a képek akkor festette a művésznő amikor szír barátjáért folytatott éhségsztrájkot. A fényképen nem adja igazán vissza a képet. meg kell nézni.

A kiállítás még a hónap végéi még látogatható! 

Szabadkígyós, Wenckheim - kastély

A neoreneszánsz - eklektikus kastély 1875 és 79 között között épült Ybl Miklós tervei alapján.

Szabadkígyós ( Kigyós) már a honfoglalás idején lakott település volt.

Kígyós a török időkben teljesen elnéptelenedett.

A községnek a török kiverése után az első birtokosa Harruckern család volt.

Harruckern  János György magyar, szlovák és német telepesekkel népesítette újra. 

Fiú ágon kihalt a család. A Wenckheimek házasság révén kerültek ide.

Wenckheim József Antal a falu alapítója országos hírű gazda volt, 60 ezer holdon gazdálkodott vízimalmai, szélmalmai és kőmalmai is voltak. Amilyen sikeres volt gazdaként, olyan sikertelen volt a magánélete, két feleségét temette el és gyermeke sem született. Amikor harmadszorra is 67 éves korában a kulcsárnője 22 éves lányát vette feleségül.

Amikor a gerlai rokona ennek hírét hallotta és mivel nagyon szerette volna megörökölni ezt a birtokot nászajándéknak koporsót küldött ajándékba. Az esküvő napján a halottas díszhintó gördült be a majorba.

Az eseménynek hamar országos híre lett. Jókai Mór az Egy magyar nábob történetét innen merítette.

A házasságból született egy kislány Krisztina,de a fiatal feleség belehalt a szülésbe. 

Krisztina háromévesen teljesen árván maradt, ő lett a leggazdagabb árva.

Amikor eladósorba került férjhez ment Wenckheim Frigyeshez, aki nem volt más, mint a koporsó küldő gerlai rokon unokája.

A kastélyt Wenckheim Krisztina és Wenckheim frigyes építette.

Kívánságuk szerint:

 - álljon négy különálló épületből a négy évszak 

 - legyen 52 dupla szárnyas ajtó a hetek

 - legyen 365 ablaka a napok

tiszteletére és még lett 12 bejárat.

A kastély a maga idejében nagyon modern épületnek számított.

Az egész épületet alápincézték, a pincében voltak a kazánok, a falak dupla falúak és benne légjáratok vannak, amin keresztül gőzzel hajtott ventilátorok segítségével fűtötték a kastélyt.

Biogázt állítottak elő és abból légszeszt gyártottak és azzal világítottak.

Magyarországon itt vezették be először a vizet.

1882 -ben a korabeli sajtócsodálattal lelkendezett, hogy csak egy kis füllentyűt kell elfordítani és folyik a falból a víz.

A család 1945. - ig lakott a kastélyban.

Amikor a család elmenekült sajnos a kastély kifosztották. szinte semmi eredeti berendezés nem maradt. 

A kastélyban 61 éven keresztül mezőgazdasági középiskola működött, ennek köszönhetően viszonylag jó állapotban  maradt a kastély.

A családnak volt egy kastélya Budapesten is a Kálvin téren, abban most könyvtár működik.

A császár kétszer is volt itt látogatóban. Az egyik látogatásról készült festmény.

A kastély egy részét lehet még csak látogatni. A felújítás folyamatos, nem régen 2 milliárd forintot kaptak a felújításra és nemsokára teljes pompájában láthatjuk a kastélyt.

Egyszer már jártam ebben a kastélyban, amikor még iskola működött benne egy ismerősöm valami ünnepségén voltam. Akkor is meg most is virágzott a tulipánfa, itt láttam először ilyen virágzó fát.

Ezek a képek a toronyból készültek, ahonnan leugrott vagy lelökték Ódor Emíliát, már nem emlékszem.
Itt forgatták 1969. - ben a Szeressétek Ódor Emíliát című filmet.

Még egy kép a kápolnáról.

Búcsú a kastélytól, még biztosan visszatérek, amikor teljesen megújul, de addig is csak mindenkinek ajánlom látogassa meg! 

Tatai Patara

Vasárnap kirándultunk Tatára, még én eddig nem jártam arra.

Reggel amikor indultunk már sütött a nap.

Az előző napok melege miatt nagyon gondolkoztam, hogy milyen cipőbe menjek. 

Előző napon kilakkoztam a lábkörmeimet a szandálhoz, de végül zárt cipőt vettem.

Vonattal mentünk Tatabányáig. Amikor leszálltunk, akkor egy kis ajtón mindjárt ki is is jutottunk a buszpályaudvarra. Csodálkoztam is hogy lehet, hogy Tatabányán még nem építettek se alul - vagy felüljárót? Azután láttam a kiírást, hogy Tilos az átjárás.

Míg a buszra vártunk, felmerült bennem mégis kellet volna valami kabátot is húzni, a nap sütött ugyan, de a szél igen csak fújt.

Busszal mentünk a tatai várig.

A várban most háromnapos rendezvény volt, mi a harmadik napra érkeztünk.

A vár egyik legnevezetesebb ostroma  1597 május 23 - án volt és ez a rendezvény ennek állít emléket.

A vár területén nagyon sok kézműves sátor állt.

Itt ittam kardamommal ízesített török kávét.

Török táborban meg lehetett csodálni a fegyvereket, a kardokat az egyik kiránduló társunk igen nagy csodálattal nézte, tapogatta a fegyvereket.

A török táborban már készülődtek a harchoz.

Voltak kézműves foglalkozások, lehetett hímezni, nemezelni, rajzolni.

A gyerekeknek volt nagyon sok lehetőségük.

 Itt egy kézi malom, ami komoly erőkifejtést igényel, amíg a búzából liszt lesz. 

Megkezdődött a csata, összecsaptak a harcosok.

 Én talán nem jó helyezkedtem, mert a török oldalon álltam és most a törökök győztek ezért a harc a másik oldalon zajlott. Összecsaptak a seregek, közelharc, karddal, szekercével és más kézi fegyverrel.

Bevetették az ágyukat, hatalmasakat durrogtak még én is megijedtem, nem beszélve az ott lévő kutyákról meg a kis gyerekekről. Hallottam volt olyan kis gyerek aki sírva fakadt és mondta menjünk innen. Igaz prospektusban amit a bejáratnál kaptunk, benne volt, mindenki a saját felelősségére vesz részt.

A csata nagyon látványos volt és török győzelemmel ért most véget.

A vár visszafoglalását már nem vártuk meg, az az esti órákban történt. 

Akkor került sor a tati patara bevetésére, vagy legalábbis annak modern változatával.

Végig sétáltunk a tó mellett. Az idő éppen kirándulásra való volt.

A tó mellett egy térkép a vakoknak.

Lesétáltunk az étteremhez és megebédeltünk.

Tatai pecsenye.

Még agy kiadós séta az vasútállomásig.

A vonat persze késett és igen sok ember volt rajta.

Útközben még láttuk egy vízimalmot is, már ugyan nem működik.

Egy élménnyel és hűtőmágnessel lettem gazdagabb.

"Papírblog a Gutenberg-galaxist köti össze az Internet-bolygóval"

Könyv - Regény - Szépirodalom

Ez egy nagyon különleges könyv, amikor kézbe vesszük,  már a formája  sem a megszokott.

Elkezdjük lapozgatni a sok színes oldal, színes, mint India, színes és sok fotó van benne.

A könyv nem egy hagyományos útinapló, talán azért, mert ez egy blog, egy papírblog.

Hamaranna kilép a nyilvánosság elé, mint Vincze Zita.

Az Indiai Gyógyszálló egy személyes utazás beszámolója a szerző fényképeivel.

Egy szerelem végén, a szakításkor kárpótlásként, kapott utazásról szól.

Egy négyhetes kalandozás Indiában.

Két lány útnak indul Indiába, két igen különböző, felejteni, kalandozni, minden terv és cél nélkül, térkép és útikönyv nélkül. Úgy gondolják a távolság, az új élmények segítenek felejteni, új életet kezdeni.

Kalandoznak ketten, a két "bádogsráccal", és a selyemfonal, vagy damil végén az elhagyottal.

Hagyják sodortatni magukat, a bántó gazdagság és az elrettentő nyomor békés egymás mellet léte mellett eltörpülnek a saját bánataik, bajaik.

Ez a könyv egy külső és belső utazásról szól. Egy nő gazdag lelkét megmutatja, kézen fogja és végigvezeti az olvasót egy úton, gyötrődik a szeretett férfi elvesztésén, olvashatjuk úgy is mint, romantikus szerelmi történetet.

Találkozik Indiával, megismerhetjük és beleszerelmesedhetünk mi is.

Néha abszurd helyzetekbe keverednek, de valahogyan mindig megoldódnak a konfliktusok.

Betekinthetünk a Paradicsomba, de láthatjuk a dolgok legalját is.

Mindazok figyelmébe ajánlom, akik kedvelik az útleírásokat és a leplezetlen őszinteséget. 

Kalandregény szerelmi szállal. 

"Olyan, mintha lélegezne, mintha a buddhák valóban lüktető, szeretetteli élettel töltenék meg."

könyv

A Boudhanath sztupa és újjáépítésének krónikája - Katmandu-völgy 2015-2016

A 2015 áprilisában történt nagy nepáli földrengésben rengeteg műemlék rongálódott meg, köztük a turisták és a dharmagyakorlók által közkedvelt Boudhanath sztupa, UNESCO világörökségeként is számon tartott érték.

A sztupa vallási, kulturális és archeológiai szempontból is egyaránt fontos építmény, amely a Tibetből érkező ősi kereskedelmi útvonalon fekszik.

Jelenlegi formáját a 15. században kapta. A 43 méter magas sztupa minden egyes része az öt elem valamelyikét jelképezi. Az univerzumot jelképező félgömb tetején lévő négyszögletes torony oldalaira Buddha mindent látó szemeit festették. A szemek felett tizenhárom szintes piramis a megvilágosodás lépcsőfokait jelképezi. A piramis tetején az aranyozott baldachin a levegő elem szimbóluma és a buddhisták védelmezője.

A nagy erejű földrengésben a téglákból emelt felsőrész, a piramis és a felette a baldachin rongálódott meg. Sokan akkor rémültek meg igazán amikor a sztupáról elkezdtek peregni az aranyozott borító lemezek.

Amikor szeptemberben véget ért az esős évszak, akkor kezdték a felújítást.

A szerző Dusza Erika, aki alapvetően dharmagyakorlóként volt jelen felújítás alatt, de az újságíró sem nyugodott benne. A szerző a földrengés utáni felújítást és a körülötte zajló mindennapi életet mutatja be.

Ez a kultikus építmény a buddhisták Mekkája, siratófala, születés temploma, egyszer legalább ide el kell zarándokolniuk.

A szerző is itt korázott ( ez a sztupa körüli körözés az óramutató járásával megegyező) a felújítás ideje alatt. Így volt alkalma nyomon követni a felújítás fázisait, de nem csak figyelte hanem meg is örökítette.

Minden fázist dokumentált és magyarázattal látott, mi miért történik.

Aki ismeri a buddhizmust még annak is sok érdekességgel szolgálnak a fényképek, mert itt most sok olyan dolgot láthat, ami máskor rejtve van. Aki meg most ismerkedik ezzel a világgal, annak meg különösen érdekes, mert Dusza Erika elmagyarázza az összefüggéseket.

A felújítás egy éve alatt nyomon követhetjük az itt zajló életet is, a rítusokat is, a buddhistákat a turistákat is.

A fotókkal gazdagon illusztrált könyv egy Nepálba utazónak sem hiányozhat a zsebéből.

Aki nem olyan szerencsés, hogy eljuthat oda, de érdekli Nepál és a Buddhizmus, annak is érdemes elolvasni.