2015. október 10., szombat

Fa a parkban

Ezen a rekordjavító angliai nyári napon voltunk a parkban.
Az egyik hatalmas susogó levelű fa mesélt az életről amikor az árnyékában megpihentünk.
- Már régen állok itt, egy emberöltővel  ezelőtt ültettek ide. Amikor idekerültem még vékony, kicsi fa voltam, akkor kerültem ki a faiskolából. Óvatosan nagy körültekintéssel helyeztek ide. Féltő szeretettel vettek körül, óvtak, ápoltak, hogy nagyra nőjek. 
Mégis egyszer erre járt egy loboncos hajú gyerek aki mély sebet vájt belém.Túléltem. A lukat körbe növesztettem, most ott él egy mókus család.
Az ágaimon gyakran pihennek meg madarak, de nem csak pihennek, hanem fészket raknak és ott nevelik az utódaikat. Kölcsönös barátságban vagyunk Én helyet adok nekik az ágaimon és a madarak cserébe felügyelik az ágakat, leveleket, nehogy valami nem-kívánt állat kárt tegyen bennük.
Jó helyre kerültem, az évek
során  egyre terebélyesebb  leszek és egyre messzebbre látok. Látom a többi fát. nem vagyok egyedül. Látom a szép virágokat.
Itt mellettem nem messze van egy játszótér Nagyon szeretem nézni az embergyerekeket.
Minden megújulásnál, amikor felébredek az álmomból és kipattannak a rügyeim és nőnek a leveleim, figyelem mi történik körülöttem. a lakóim, a mókusok, a madarak a régiek ,az újak
A gyerekek is nőnek. A régi féktelen ifjú sem bánt már, sőt itt alattam sétált egy másik emberrel egy lánnyal kézen fogva.
Egy időre eltűntek, már kezdtem hiányolni, őket. Ekkor megjelentek egy gurulós szerkezettel , egy babakocsival benne egy kis palántával, egy embergyerekkel. Ezután gyakran láttam őket. Minden ébredésemkor itt találtam őket, már babakocsi nélkül is. Egyszer csak mit hallok az egykori sebesítőmtől?  - Nem szabad bántani ő is egy érző lény!
Megint jöttek az újabb ébredések és nem láttam őket.
Egyszer csak legnagyobb meglepetésemre látom, hogy a loboncos hajú már ősz hajjal megint erre járt. Egy kisgyerek kapaszkodott a karjába és nagypapának szólítja.
Most szépen süt a nap és a leveleimmel gyűjtöm az erőt, hogy még mélyebbre nőjennek a gyökereim, hogy az orkán se tudjon kár tenni bennem.
Ha megint erre jársz ember és kíváncsi vagy a történeteimre, még sok dolgot láttam, még mesélhetek.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése