Vár a magasban.

Kárpátaljai kirándulás alkalmából Munkács várát is megnéztük.

Munkács az Északkeleti Kárpátok aljában az alföld és a hegyvidék találkozásánál a Latorca partján van.

Bármerről is közelítünk a városhoz már messziről látható Munkács vára.

Már Anonymus is megemlíti, hogy a hét vezér a csapataival átkelve a Vereckei hágón elhatározták, hogy megpihennek ezen a helyen. 

Mivel a vidéket nagy nehézségek, munka árán érté el ezért Munkácsnak nevezték el.

A másik legenda szerint a vár és a város neve a szláv  "múka" ( szenvedés) szóból ered , mivel a vár építése és a sok kő felhordása, sok szenvedéssel munkával járt.

A vár igen kiemelkedő szerepet játszott a vidék történetében.

Sokszor ostromolták de bevenni nem igazán sikerült.

Munkácsot a besenyők támadták meg, de elfoglalni nem tudták. 

Később a tatárok ostromát is állta.

Batukán serege a várost elpusztította a várat azonban nem tudta elfoglalni.

IV Béla a tatárok kivonulása után a meglévő várak megerősítésére és új várak építésére adott utasítást.

Ekkor Munkács vára az ország legnagyobb és legjobban védett erősségévé  vált.

Újabb tatár támadáskor nemcsak ellenállt, hanem a falak mögül kitörve döntő csapást mértek az ellenségre.

Munkács népe aktívan részt vett a Dózsa György által vezetett parasztlázadásban. A vár ekkor súlyos károkat szenvedett.

A vár és környéke a magyar korona tulajdonává vált.

II. Lajos nagy erőkkel kezdett a javításhoz, de nem sikerült, később özvegye Mária királyné birtoka lett.

Szapolyai János megostromolta  és elfoglalta.

I. Ferdinánd császár Dobó Istvánnak adományozta, de az ellenség kezén volt, így nem foglalhatta el.

Később a vár tulajdonosa Bethlen Gábor volt,

 Halála után I.Rákóczi György erdélyi fejedelem tulajdonába került, itt rendezte be udvartartását és a várat tovább építette, bővítette.Halála után fia II, Rákóczi György a vár ura, majd az ő fia I. Rákóczi Ferenc .

A Munkács vára jelentős szerepet játszott a Habsburg ellenes küzdelemben.

Zrínyi Ilona I.Rákóczi Ferenc özvegye, Thököly Imre felesége, de ebben az időben Thököly Imre török fogságban volt.

Így Zrínyi Ilona egyedül védte 26 hónapig a várat, de végül reménytelenségében úgy döntött feladja a várat.

Diplomáciai tárgyalás révén elérte a vár védői amnesztiát kaptak, de a birtok a Kamara kezébe került.

Zrínyi Ilona Bécsben zárdában került, gyerekeit elszakították tőle az uralkodó gyámságába kerültek. A fiának még csak nem is írhatott. 

1699 - ben elkísérte férjét a török száműzetésbe

Elutazása előtt szeretett volna elbúcsúzni a fiától, de nem engedélyezték.

Ekkor írt gyermekének II. Rákóczi Ferencnek latin nyelvű búcsú levelet, amit valószínűleg nem kapott meg.

Zrínyi Ilona úgy halt meg Törökországban, hogy nem érhette meg fia II. Rákóczi Ferenc szabadságharcának kitörését.

II. Rákóczi Ferenc megostromolta és elfoglalta és azután innen irányította a szabadságharcot.

A bukás után az osztrákok kegyetlen bosszút álltak.

A várat hadi szertárként később várbörtönként működött

.   

Itt vagyok Zrínyi Ilonával és a gyerek II. Rákóczi Ferenccel.

Rózsika koszorúz

A várudvar  még Rákóczi tér.

 Néhány kép a Rákóczi  szobából.

És persze a családfák.

A turul újra az oszlopon. 

Már nem először voltam a várban.

Egyszer véletlenül akkor amikor avatták Zrinyi Ilona szobrát.

Akkor is a következő alkalommal is volt Petőfi szoba, sőt a kapott prospektusban is szerepel.

Már előre dicsekedtem az útitársaimnak, hogy milyen jól értesült vagyok, hogy a Petőfi szobában vannak még Mezőberényre vonatkozó iratok is.

Nagyon elszomorodtam,mert sehol sem találtam,  Amikor magyarul alig tudó terem őröktől érdeklődtem, mert persze mindegyiket végig kérdeztem , de csak a szoborhoz irányítottak. Szóval már Petőfi nem érdekes! Ez nagy csalódás volt.

Kilátás a várból-

 A vár tövében.

A lelkes kirándulók, azért raktam fel két képet is, hogy mindenki rajta legyen az is aki fényképezett-

Rajzolni mindenki tud!

Vasárnap délután egy nagyon érdekes programon voltam.

Már régóta gondolkoztam azon, miután rendszeresen kapom a hírlevelet, hogy végére járok hátha mégis igaz, hogy mindenkit meg lehet tanítani rajzolni. most adódott egy lehetőség kipróbálni a Művészházban.

Izgatottan készülődtem, mivel elég messze volt tőlünk, így időben elindultam és az elsők között értem oda.

Nem kellett vinni semmit csak az érdeklődést és a kíváncsiságot.Azért kicsit tartottam a dologtól, mert eddig nem igazán jeleskedtem ezen a téren, pedig az unokáim mindig unszolnak, rajzolj mama.

Elég népes társaság jött össze, akik ezt a szép napos délutánt nem a strandon hanem itt akarták eltölteni.

A kérdésre.- Ki tud rajzolni? Mindenki a fejét rázta, hogy nem, nem tudunk.

Bemelegítésként és ismerkedésként mindenki pár szóval indokolta idejövetelének okát.

Abban megegyeztünk, hogy szeretnénk megtanulni rajzolni ha egy mód van rá!

Ezután felkerültek a táblára a gátló okok és ígéretet kaptunk mire vége a foglalkozásnak mindegyikre válasz kapunk. 

Megnyugtattak bennünket, hogy eddig  akik elvégezték náluk a tanfolyamot a jelentkezők 100 % - a megtanult rajzolni.
Három feltétele van a rajztanulásnak.
1 - látás, Erre azt kérdezte az előadó: - Mindeni lát engem?
              Persze mindenki bólogatott
2 - átlagos kézügyesség  A kérdés: - Mindenki le tudja írni a nevét?
              Megint sűrű bólogatás.
3 - koncentráció, ami fejleszthető
Meg kell tanulnunk pontosan azt lerajzolni amit látunk!
Erre mindjárt volt egy szemléletes példa is.Az előadó feltett egy széket az asztalra. és kérdezte: Most mit látunk? Azt tudjuk van a széknek négy lába ami egyforma hosszú, ha most nem is úgy látjuk. Van a széknek egy ülőrésze, ami elég elég széles, hogy rá tudjunk ülni, de most csak egy csíkot látunk. El kell vonatkoztatni a logikától és  csak az itt és most látottakat kell  figyelni és rajzolni.
Erre egy jó gyakorlat a vak kontúr.
Ennek a rajzolásával kezdtük. Ez úgy valósítottuk meg, hogy az asztalra egy papír tettünk, mindenki az ügyesebb kezébe ceruzát fogott. A székre oldalt ültünk és a szék támláján megtámasztottuk a másik kezünket az ujjainkat szétnyitottuk a mutató és hüvelyk ujjunkat O formába összeillesztettük. Az volt a feladat, hogy a csuklónkon egy pontot figyeljünk, majd ezt a pontot lassan vezessük végig a kezünk külsején és figyeljük hogyan vándorol végig ugyanakkor a másik kezünkkel a papíron is vezessük végig. Erre 5 percünk volt Ha egyszer végig mentünk és még nem telt le az idő kezdjük újra. Én két és mondjuk félszer rajzoltam le a kezemet.

Íme az eredmény, az első csak mondhatni csak firka a második mintha látszanának az ujjak a harmadikon már elég felismerhető a hüvelykujj.
Ezután kezdtük a rajzolást a másolást.
Mindenki kapott egy lapot és a lapnak csak a felső része látszott a többi része le volt takarva. Az volt a feladat, hogy látható vonalakat lehetőség szerint pontosan másoljuk le, volt segédeszköz is, amivel lemérhettük a vonalak helyét és pontosan mi is ugyanúgy rajzoljuk le.
A fedőpapírt fokozatosan lejjebb húztuk és mindig a látható vonalakat másoltuk és mindig csak a látható vonalak igyekeztünk legpontosabban megrajzolni. Ekkor még nem igazán láttuk a kép egészét.
Mindenkinek sikerült lerajzolni a lovat.

Ez az én lerajzott lovam.

Ide tettem a modellt amiről másoltam. Látszik, hogy nem pont olyan  mint az , enyém kicsit kövérebb. Ez bizonyítja, hogy nem kopíroztam!
A lovam fényképet elküldtem a lányaimnak az interneten, mutassák meg az unokáimnak és kérdezzék meg milyen lett, rá lehet e ismerni mit rajzoltam. Mindkét helyről jött a válasz, egy ló nagyon tetszik nekik és nem is tudták hogy én így tudok rajzolni
Ezen a bemutatón megnyugtattak, minden kép vonalakból áll és mindent le lehet rajzolni.
Azt mondták felejtsük el azokat az ábrákat amit gyerekkorunkban rajzoltunk, az ilyen a hóember, a ház, a fa,
a szívecske, az alma, a napocska, mert ezek nem igazán rajzok csak szimbólumok.
Ekkor kaptunk választ a felmerült kérdésekre is.
A tanfolyamon ami háromnapos, ez csak egy is kedvcsináló bemutató volt, mindenkit megtanítanak rajzolni.
A szomszéd teremben éppen egy ilyen harmadik napon rajzolók voltak. Megnéztük. Portrékat rajzoltak hihetetlenül élethűen. Lelkesen bizonygatták három napja még ők sem tudtak rajzolni, itt tanultak meg.
Még annyit tudtuk meg a rajzolás három fokozatát tanítják, tanulják meg a három nap alatt.
1.-  képről  másolás, rajzolás
2 - élőből   másolás, rajzolás
3 - emlékezetből  másolás, rajzolás
Az itt alkalmazott módszer nem csak a rajzolás terén, hanem az élet minden területén is alkalmazható, így sokkal nyitottabb és minden kicsit részletet meglátó, észrevevő emberré válhatunk.

Ezt rajztanulást feltétlenül felveszem a bakancslistámra!

Találkozás új barátokkal.

Az egyik facebook csoportban elhatároztuk, hogy személyesen is találkozunk. Megismerjük egymást jobban,

beszélgetünk egyszóval  egy kellemesen eltöltött napra készültünk.

Arra gondoltunk sétálunk a Margit szigeten.

Olyan lelkes tagok is voltak akik vidékről vonatoztak ide, így a találkozót a Déliben beszéltük meg. Mivel még nem találkoztunk, így a jel a napraforgó volt.

Itt még a vonaton a nagy utazók a napraforgóval.

A vonat időben érkezett, figyeltem a hosszú vonatról leszálló tömeget. Egyszer csak látom a libegő napraforgót. Végül hatan lányok találkoztunk.

Már a Déliben fényképeztünk.

Hamar kivillamosoztunk a szigetre.

A szökőkútnál és környékén fényképeztünk.

Egy külföldi hölgy jóvoltából lett egy közös képünk is.

Megtaláltuk a BUDAPEST betűket.

Elsétáltunk a futópálya mellett. Még nem volt nyitva se a fagyizó, se az étterem.
Gyalogoltunk a kerítés mellett, a futópályánál.
Gyönyörködtünk a Dunában.

Gyalogoltunk a kerítés mentén, már visszaakartak fordulni, de mondtam ne, mert ezt már láttuk, menjünk addig amíg be tudunk menni a fák közzé. Már volt aki azt gondolta közülünk, hogy az egész szigeten végig mentünk, pedig szerintem attól még igen messze voltunk.
Bekanyarodtunk a fák közzé és már az út mentén ott volt két pad, ahol kipihenhettük az addigi sétát.

Elindultunk visszafelé reménykedtünk, hogy már kinyitott a vendéglátó.

Az út mellett van egy fa táblával, hogy ez Budapest legvastagabb törzsű gesztenyefája, szegény már kissé viharvert és lukas is. Nem tudom mennyire jártak utána, de felénk is van sok hatalmas gesztenye fa, no majd legközelebb centivel megyek.
Már közben két fagyis is kinyitott. A lányok megkóstolták,de senki se dicsérte agyon.
Az étteremben gyerekcsoportokat ebédeltettek, így visszamentünk a szökőkúthoz.
Leültünk beszélgettünk. a szökőkút kétszer is zenélt.

A zene alatt mindenki lelkesen videózott. Én is tettem fel az oldalamra, a facebook felülbírálta, csak hang nélkül lehet fent, mert a zene nem az én szellemi termékem ezért nem rendelkezem vele, pontosan le is írta mű címét.
Nemsokára vissza a Délibe, mert indul a vonat, az idő nagyon hamar eltelt.
A Déliben az éhesek feleannyiért, mint a szigeten ettek Gyrost.
Körbejártuk alul, felül a pályaudvart. Volt aki még valami csekélységet, hűtőmágnest édességet vásárolt.

 Még egy kép a Déliben.
Beállt a hosszú vonat, három vonat volt összekapcsolva, mindegyik máshová ment de egy darabig együtt mentek.A lányok a középsőbe szálltak,mert az volt a megfelelő.
Amíg vártunk a vonat indulására, láttuk, hogy a sárga mellényes emberek szálltak le a vonatról, ők lehettek a takarító-karbantartó brigád.
A kalauz kérdezi tőlük: - Mi van a WC - vel?
 - Nem sikerült megjavítani! Lezártuk! - felelik és , mint akik jól végezték dolgukat elindulnak.
- Lezárták? Így nem indulunk akkor, ha nincs működő WC!
Közben már a hangosbemondó bemondta, hogy a vonat azonnal indul. A kalauz lázasan telefonál a vonat áll.
Azt nem tudjuk mi lett a végeredmény, mi kísérők segíteni nem tudtunk, eluntuk a napon való ácsorgást, a vonat bármikor elindulhat.ezért felszállni beszélgetni már nem lehetett még a végén minket is elvisz a vonat.
Búcsút intettünk és elindultunk haza.

Még egy virágos kép a szigetről.
Nagyon szép emlékkel lettünk gazdagabbak, nagyon sajnálhatja aki nem tartott velünk.
Még biztosan lesz még újabb találkozónk és akkor lehet csatlakozni.