Jövőnk kulcsa a múlt.

Szolnoki Aba - Novák Kulturális Központ adott helyett a II. Országos családtörténeti konferenciának és worksophnak 

A rendezvényt a Magyar Családtörténet - kutató Egyesület, a Jász - Nagykun - Szolnok Megyei Levéltár és a Neumann János Egyetem szervezte.

A konferencián levéltárosok, történészek és kutatók tartottak előadást.

Az előadások  fő célja a családkutatás társadalmi megismertetése és a levéltárak, levéltárosok munkájának ismertetése és emberközelibe hozása, mert a múlt ismerete nélkül nincs jövő és ez igaz az egyének, a családok és a társadalom viszonylatában is.

 Fontos, hogy az ember az egyén  megismerje  és megszilárdítsa  az identitását. Gyökerek kellenek amelyek megtartják az egyént és ne egy szélben szálló bandzsalgó legyen.

Most talán az utolsó pillanat, mert már nem a hagyományos többgenerációs nagy családokban élünk és emberek elkerülnek a szülőföldjükről és a fiatalok már nem is igazán ismerik a családjuk történetét.

Az embernek az egyéneknek kapcsolódni kell a családjukhoz, a közösségükhöz, a hazájukhoz.

Szolnokon az Agórában  nagy hagyománya van a családkutatásnak, már több éve működik családkutató klub. Fáradhatatlan vezetőjének is nagy szerepe volt ezen konferencia létrejöttében. A klub munkájából már három módszertani füzet is megjelent.

   A délutánon több csoportban gyakorlati problémákkal ismerkedtünk. A teljesség igénye nélkül néhány téma:

       - Hol lehet és érdemes az interneten keresgélni?

       - Mi a családkönyv?

       - Arcanum, könyvek térképek digitalizálása.

       - Kutatás az anyakönyvekben

Végül amin nagyon elgondolkoztam, eddig fel sem merült bennem, az anyakönyvek indexelés. amivel más kutatótársnak is a segítségére lehetünk.

Nagyon tartalmas, színvonalas nap volt sok érdekes dolgot hallhattunk. 

Amit sajnálok, hogy délután nem lehettem ott mindegyik foglakozáson.

Egy kép Szamák Györgytöl, bizonyítja milyen sok érdeklődő volt.

Nemzet vértanúi

 1849. augusztus 13.- án, az ekkora már tejhatalommal felruházott Görgey úgy gondolta a kapituláció az orosz túlerővel szemben kevésbé tűnik megalázónak mintha az osztrákok előtt teszi le a fegyvert.
Augusztus 11.- én Kossuth és a kormány jelen lévő tagjai lemondtak és polgári és katonai hatalmat Görgeyre ruházták át.
A fegyverletételről nem maga Görgey hanem egy tábornokokból és törzstisztekből álló haditanács döntött.
A fegyverletétel harmincezer magyar katona szomorú, de fegyelmezett csapatszemléjével ért véget.
A világosi mezőn Rüdiger orosz tábornok előtt tették le a fegyvert. Ekkor a legénységet fegyverezték le.
A főtisztek még megtarthatták a fegyverüket, így ők még reménykedtek. Az oroszok közel kétezer főtisztet adtak át az osztrákoknak. Akiket a gyulai kastélyba és magánházaknál szállásoltak el.
Őket itt fegyvereztek le, volt aki azt kérte nyissák ki az egyik ablakot és ott dobta ki a fegyverét, volt aki összetörte a kardját.Az aradi 13. -ból is kilenc is itt raboskodott.

Itt van két emléktábla ennek bizonyságául.
Augusztus 23 reggel 6 órakor útnak indultak gyalog Aradra, kivéve Damjanich Jánost aki sebesült volt és egy parasztszekéren szállították. 25. -re értek oda, még aznap megkezdődött a kihallgatásuk. Kétszer hallgatták ki őket. Az egész koncepciós per volt, nem részesültek méltányos eljárásban a ugyan is a vád képviselte a védelmet is, már a tárgyalás előtt döntöttek a halálos ítéletről. Valamennyi honvédtisztet kötél általi halálra ítélték, később négyüknél az ítéletet golyó általi halálra változtatták.
Október ötödikén kivezényelték a  őket a várudvarra és ott hallgatták meg az ítéletet.
Az utolsó éjszakát együtt szerették volna eltölteni, de ezt a lehetőséget se adták meg nekik.
Az éjszaka alatt a különböző egyház képviselői nyújtottak vigaszt.Többek között párószláv pópa is, de Damjanich János elutasította és az éjjel áttért a katolikus hitre.
Október 6.- án  fél hatkor szólították  őket a várudvarra és még egyszer felolvasták az ítéletet.
Először a golyó által halálra ítélteket  - Schweidel Józsefet, Kiss Ernőt, Dessewffy Arisztidet és Lázár Vilmost - állították 12 katona töltött fegyvere elé. A sortűz után hárman élettelenül estek a földre. Kiss Ernőt csak a vállán érte a lövés, de három katona elé állt és közvetlen közelről lelőtték.
Ezután következtek az akasztófára ítéltek a következő sorrendben - Poeltenberg Ernő, Török Ignác, Lahner György, Knezich Károly, Nagy-Sándor József, Leiningen-Westerburg Károly, Aulich Lajos, Damjanich János és Vécsey Károly.
A kivégzést követően elrettentésül a holttesteket közszemlére tették ki. Mivel a kivégzettek ruhái a hóhért illették így a felakasztottakat levetkőztetve helyezték a bitókhoz.
A vértanúk kultusza már a kivégzés napján elkezdődött, először egy száraz fát állítottak. de később terméskő emlékművet.

1881.- ben az emlékoszlopot obeliszkre cserélték, ami közadakozásból készült Budapesten Jablonszky  Vince műtermében. Mesterséges domb tetején áll, 15 lépcső vezet föl. Az alap a vértanúk földi maradványait  őrzi. Az emlékmű a vár közelében van a várba sajnos nem mehettünk be, mert katonai létesítmény.
Az emlékmű közelében  sportpályát alakítottak ki és a sport eseményeknél lelátónak használják. Amikor mi mentünk akkor is éppen fociztak és fent ültek a szurkolók, alig akartak elmenni, hogy megnézhessük.
A tizenhárom vértanúra emlékezünk pedig még vannak többen is akik szintén a szabadságért adták az életüket.
Már 1849. augusztus 22.-én Aradon kivégezték Kossuth szárnysegédjét Ormai-Auffenberg Norbertet.
1849. október 6.- án Pesten vetetek véget Batthyány Lajos miniszterelnök életének is.
1849. október 25.- én  Kazinczy Lajost lőtték le az aradi várban.
1850. február 19.- én Ludwig Haukot, aki a bécsi forradalom egyik résztvevője volt, felakasztották Aradon.
Az egyik legtragikusabb sorsú magyar tábornoka Lenkey János, aki megőrült a börtönben és iszonyatos körülmények között halt meg, 1850 februárjában.
Emlékezzünk rájuk!