2017. szeptember 30., szombat

Milyen Európát szeretnénk?

Nemzetközi konferencián vettem rész, ahol Európáról gondolkodtunk.
Öt ország kilenc városából érkeztek a résztvevők, Németország, Dánia, Görögország, Olaszország és
Magyarország.
Ez egy rendezvény sorozat lezáró része volt. Januárban indult s beszélgetés sorozat és több alkalommal is
találkoztunk A diskurzus Európáról szólt. Igyekeztünk megszólítani az embereket, hogy szóba álljanak egymással. Beszélgessünk és közösen vitassuk meg a problémákat.
Nagy várakozással és kíváncsisággal érkeztem. Kíváncsi voltam más országban élők véleményére is.
Itt a resztoratív   módszerrel beszélgettünk, ami annyit jelent, hogy körben egymás mellett ültünk.
Itt mindenki egyenlő és mindenkinek a véleménye számít. Mindenkit meghallgatunk és mindenki szóhoz jut.
Elhangzott, hogy kinek mit jelent és ki mit vár Európától.
Nagyon sokféle vélemény elhangzott, de abban mindenki megegyezett, hogy együtt kell működni.
A fejlődés abba az irányba, ha valaki bezárkózik az lemarad.
A beszélgetések angolul és magyarul hangzottak el, de hála a szinkrontolmácsoknak mindenki követni tudta, még én is aki csak magyarul tud.
A két nap alatt még voltak Workshopok is Mindenki azt választotta ami különösen érdekelte.
Az volt a probléma, hogy nem lehetett mindegyiken ott lenni.
Részt vettem többek között a pécsi Város Mindenkié aktivistáinak a rendezvényén. Itt egy helyzetgyakorlatot is bemutattak az érdeklődök részvételével. Bemutatták hogyan is működik egy probléma megoldása a csoport belül, hogyan lehet közös célt meghatározni és azután megvalósítani.
Ha ilyen önzetlen emberek vannak,akik szabadidejüket és erejüket nem kímélve olyan emberek érdekében munkálkodnak, olyan embereken segítenek akik nem képesek megvédeni érdekeiket, a szegényeken. elesetteken, akkor még van remény, hogy lehet változtatni a jövőt jobbá tenni.
Ami kicsit szomorúvá tett lehettünk volna többen is.
Ami viszont örömmel töltött el, hogy sok kiváló emberrel találkoztam és ismertem meg.
Sok volt a fiatal és övéké a jövő és ha megértik, hogy csak együtt egymással lehet és kell szót érteni. és e szerint cselekszenek akkor már jobbá válik Európa.


2017. szeptember 18., hétfő

Múzeumban 

A nyáron Bradfordban  voltunk a kicsikkel múzeumban, nagyon tetszett nekik.
A hallásra és látásra épült a kiállítás. Mindent meg lehetett nézni, tapogatni.
Itt van a múzeum! Most megyünk be!


A színek változását vizsgáljuk éppen Alexandrával. Mitől  fehér a fehér és hány színből áll a szivárvány?
A különböző hangok hogyan mozgatják meg a csőben a vizet? A gombokkal lehetett változtatni.


A nap és a föld. Ez forgott és nem sikerült kideríteni, hogy ez itt hogyan működött, nem láttuk a madzagot ami tartotta. Természetesen volt szöveg is amit én nem értettem.


Volt tükör folyosó is, amin többször is átmentek a gyerekek.



Itt éppen a madarak színváltozását figyeljük a lányokkal.
Ámici itt valami nagyon érdekeset hallgat.
Itt is van valami nagyon érdekes dolog, de mi már ott hátul kicsit leültünk pihenni.

Allona lelkesen tekeri a kart, lehet érzékelni a különböző hangmagasságokat.
Itt is van valami érdekes dolog, amit alaposan meg kell szemlélni, tapogatni.
Újabb érdekesség a színek világából amit meg kell nézni, tapogatni és alakítani is lehet.

Itt éppen világító kockákból építkezünk.

 Itt is vannak gombok, amiket lehet nyomogatni.

Egy kis pihenő, megbeszéljük a látottakat

Ez nagyon érdekes közelebbről is meg kell nézni!


Itt én is bedobom magamat, repkedek. A falon a fény követi a mozgást!
Itt lehet követni a mozgást!
Ez egy nagyon jó program az egész családnak.Nagyon jól éreztük magunkat.
Így lehet megszeretettni a gyerekekkel játszva, a múzeumot.
Lehet van itthon is ilyen kiállítás, igaz én még nem hallottam róla!