Ki vagy mi vagyok?
Csobogás. locsogás.
Itt ficánkolok valahol, körülöttem minden sötét. Hol vagyok?
Kinyitom a számat.
- Hoppá!
Ez jó volt! Sodortatom magamat és egyre több ehető dolog kerül az utamba.
Csak nyelek - nyelek.
Most már jobb! Ringatózom, igyekszem felderíteni a környezetemet.
- Jajj! Mi volt ez?
Egy hatalmas, a végét se látom.
- Pszt! Óvatosan!
- Nekem szólsz?
- Igen! Csak óvatosan, minél mélyebbre, minél messzebbre a szörnytől!
- Veszélyes?
- Nagyon veszélyes! Látom még csak most kerültél ide, de ez egy nagyon jó hely! Van ennivaló.
Egy dolgod van csak, vigyázni a szörnnyel, van többféle is. Itt fogsz tölteni nagyon sok időt.
Gyere nézz körül. Vannak itt többen is, a változás különböző fokán.
Én már az utolsó változás előtt állok, már csak egy lehülést kell túlélnem.Mindig jön újabb nemzedék, mint most ti.
Ezután a kimerítő beszélgetés után álomba merültem és csak lebegtem és lebegtem.
A belsőmben valami, talán az éhség?
Csak óvatosan, visszhangzott bennem. Szinte mozdulatlanul csak tömtem és tömtem magamba a finomabbnál finomabb falatokat.
Semmiféle szörnyet nem láttam, így felfedező útra indultam. Most derült ki számomra mennyi sok hozzám hasonló lény van itt a közelben. Vannak olyan kicsik, mint én, vannak nagyobbak akik már átestek néhány változáson. Mindenki azt a tanácsot adta:
- Szörnyekkel vigyázni! Ha váratlan árnyék vagy valami nagy megmozdul, csak lapulni, lapulni.
Ennivaló volt bőven.
Az első változás, vedlés az nagyon váratlan volt. Úgy éreztem alig férek már el. Hatalmas recsegés. ropogás és ott maradt a régi külsőm.
Már többször is megtörtént.
Közben a régiek már nincsenek itt, jöttek azonban újak. kicsik, akiket figyelmeztetünk a veszélyre.
Úgy érzem az utolsó változás előtt vagyok.
Minden feszít belülről.
Valami rejtélyes erő húz felfelé.
Elkezdett minden mozogni, forrni, buborékolni!
Már semmi másra nem figyelek csak fel - fel!
- Ááá!
Már kint vagyok
Óriási változás. el se mondható!
Az illatok, a színek, a szabadság, a szerelem!
Erre készültem egész életemben és most beteljesül!
