Bécsben kicsit.

Korán reggel amikor még alig pitymallott a madarak már a jó idő idő reményében vidáman fütyörésztek én kissé fázósan szedtem a lábaimat.

Korán 7 órakor volt a találkozó a Planetárium előtt. Irány Bécs.

A Magyar Családtörténet-kutató Egyesület  (MACSE) jóvoltából utaztam Bécsbe.

Az egyesület tagjainak szavazatai alapján az ÉV KUTATÓ HELYE 2016- ban díjat a Külföldi kategóriában a Hadtörténeti Intézet és Múzeum Bécsi kirendeltsége kapta. Ezen díj ünnepélyes átadására mentünk ki Bécsbe.

A Collégium Hungarikum bejáratánál Petőfi.

Az I. világháború után az Osztrák - Magyar Monarchia felbomlása után, a 1926 -os Badeni Szerződés értelmében a levéltári anyag nagyobb része Bécsben maradt, azonban kimondták, hogy a provencia alapon a Magyarországot is érintő állagok közös szellemi tulajdont képezik.

A díjat Dr Kollega Tarsoly István a MACSE elnöke adta át , a díjat a Hadtörténeti Intézet és Múzeum Bécsi kirendeltsége nevében átvette Dr Számvéber Norbert őrnagy és dr, Lázár Balázs kutató.. a díjátadón még részt vett Dr Oross András kutató is.

A díj átadás után igen részletes dokumentumok bemutatásával alátámasztott tájékoztatót hallgathattunk meg. Eddig fel sem merül bennem, hogy itt is kutathatok, de most elgondolkoztam ezen a lehetőségen. A nagyapám és a testvére is harcolt az első világháborúban.

Nagyon sok dokumentumot őriznek a a levéltárban a császári hadseregben megfordult emberekről. A főtisztekről,  előjárókról könnyebb találni valamit míg a közkatonákról már nehezebb. 

Ez különösen akkor derült ki amikor meglátogattuk a levéltárat. A levéltár egy modern épület a nyolcvanas években épült. Vannak fix és mozgatható polcrendszerek is.A tűzoltó berendezés is igen különleges, már nem vízzel oltanak, mert az csak újabb károkat okozna, hanem vész esetén gázzal árasztanák el az épületet ami meggátolná az égést.

Ebben az épületben csodálhattam meg Kolombusz Kristóf hajóját is

A raktár látogatás során láthattuk azt a rengeteg dokumentum kis részét amit  ott őriznek. A halott katonák kartonjai igen szívbemarkoló volt. Amikor a dobozokban, szorosan egymás mellett lévő kartonok, amin csak név és néhány adat szerepel. Ott vannak milliónyian elfeledve. Az a rengeteg elesett, meghalt katona kartonja szolgálati hely szerint csoportosítva. Ha valaki meg akarja találni az ősét akkor nagyon pontosan kell tudja, hogy hol volt katona, hová volt besorozva, mert egyébként nagyon reménytelen a vállalkozás, mert nem lehet névre rákeresni, abc- be vannak ugyan de mégse teljesen a magyar abc szerint, hanem csak  valami hasonló, sok az elhallás meg az elírás is.

Az itt dolgozók nagyon kiérdemelték ezt a díjat, nagyon kedvesek, készségesek és segítőkészek, még a lehetetlent is igyekeznek megoldani.

A Collégium Hungaricumban még megtekintettünk egy fényképkiállítást.

Itt az első világháború hátországát mutatták be, ahol a nők egyedül maradtak.

A levéltári látogatás után. elsétáltunk a villamos megállóhoz. Gyönyörű napsütéses idő volt.

Villamossal mentünk a következő helyszínre, mert a busszal nem furikázhattunk a városban, mert bizonyos pihenő időt be kell tartani a busznak.

A Bécsi Hadtörténeti Múzeumban ( Heeresgeschichtlies Museum) voltunk. Nagyon érdekes volt.

Csak néhány látnivaló,  Szarajevó, az autó amiben meglőttek Ferenc Ferdinándot, a sezlony, ahol meghalt.

Rengeteg fegyver, egyenruha, tematikusan összeválogatva.

Órási ágyú, amit több szintről meg lehet csodálni.

Egy kis repülőgép.

Fényképet nem tudok mutatni, nem lehetett fényképezni, minden cuccot  kint kellet hagyni egy zárható szekrényben.

Még egy kép az udvarból, ahol a császárt, mint öregembert ábrázolják.

Nagyon, remek kis kirándulás volt.