Álom vagy valóság?
Hajnalodott és valami zajt felébresztett,
Kimentem az előszobába.
Ott szembetalálkoztam valakivel. Egy fiatal csinos nő nézett rám kérdően. Ismerős volt, talán a saját tizennyolc éves énem?
Kérdezte
- Hol tartunk most?
-Mi lett a nagy tervekből?
-Hová lett a lelkesedés?
-Hová lett az a nagy világmegváltás?
Egyszer csak érzem már én vagyok a tükörben és nézek kifelé. Mit látok?
Egy őszhajú kissé megfáradt, megkopott idősödő nőt.
Most hol vagyok? Ki vagyok? Melyik vagyok?
Amit látok az a jelen, a múlt, vagy a jövő?
Teljesen összezavarodtam.
Úgy érzem nem lehetek az az őszhajú, még bennem van a lelkesedés a világmegváltás vágya.
Biztosan én csak az a fiatal érettségi előtt álló lehetek.
A másik az anyám, vagy talán én ötven év múlva?
Azután eszembe jutnak a lányaim, unokáim.
Megint helyet cserélünk. Kint állok dideregve.
Mégis-mégis elkezdek magyarázkodni a fiatalnak, hogy nem minden lett ugyanúgy és nem minden lett tökéletes.
Fiatalabb énem mosolyogva bólint
- Még nincs minden veszve!
Kinyújtja a kezét.
- Itt a jövőnk kulcsa. Fogd! Még sok szép év vár rád!
Reggel amikor felébredtem, a jobb tenyeremben egy kulcs nyoma látszott
Ez a történetet ez a kép ihlette.
Szép gondolat! :)
VálaszTörlés