2015. április 20., hétfő


Borcsa
Tegnap felszálltam a metróra. Leültem szemben egy kislány sírt. Mi történhetett? 
A kislány valóban kislány olyan óvódáskorú leehet. Az anyukájával van. 
Az anyukája kérdezi- Mi a baj? mi történt? 
A kis copfos, hüppögve - elveszett, elhagytam a Borcsát , most mi lesz vele? 
A kislány mellett ülő fiatal ember kérdezi - Ki az a Borcsa? 
kislány - Hát nem tudod? A Borcsa a macim.Most elment, itt hagyott, hogyan fogok aludni egyedül? 
Az anyuka - Láttam amikor felszálltunk még a kezedben volt. Itt kell lennie valahol. 
Az egész szerelvényben mindenki Borcsát keresi. 
Az ajtónál valaki felkiált - Itt! Itt van. 
Kézről-kézre adják a macit. 
Borcsa hazakerült. A kislány már a könnyein keresztül kacag és magához szorítja a hűtlen macit. 
Mindenki megértően mosolyog és még a lökdösődés is 
alábbhagy.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése