2015. április 20., hétfő
Borcsa
Tegnap felszálltam a metróra. Leültem szemben egy kislány sírt. Mi történhetett?
A kislány valóban kislány olyan óvódáskorú leehet. Az anyukájával van.
Az anyukája kérdezi- Mi a baj? mi történt?
A kis copfos, hüppögve - elveszett, elhagytam a Borcsát , most mi lesz vele?
A kislány mellett ülő fiatal ember kérdezi - Ki az a Borcsa?
kislány - Hát nem tudod? A Borcsa a macim.Most elment, itt hagyott, hogyan fogok aludni egyedül?
Az anyuka - Láttam amikor felszálltunk még a kezedben volt. Itt kell lennie valahol.
Az egész szerelvényben mindenki Borcsát keresi.
Az ajtónál valaki felkiált - Itt! Itt van.
Kézről-kézre adják a macit.
Borcsa hazakerült. A kislány már a könnyein keresztül kacag és magához szorítja a hűtlen macit.
Mindenki megértően mosolyog és még a lökdösődés is
alábbhagy.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése