Megoldás?

Este van már mindenki alszik, csak én nem, nem jön álom a szememre. Nem tudom mit tegyek, minden olyan kilátástalan.

Már számtalanszor végig gondoltam, hogyan jutottam ide. Nem akartam mást csak a kislány jövőjét biztosítani. Nem ez minden szülő dolga? Gondoltam neki könnyebb legyen az élete.

Abban az időben még minden másképpen nézett ki. Volt munkám, keresem.

Adódott egy remek lehetőség , hogy vegyünk egy házat a kislányunknak. A házra valónak csak a fele volt meg, de nem probléma veszünk fel kölcsönt. 

Elmentünk anyjukkal a bankba. Ott egy remek lehetőséget ajánlott a kisasszony.Kicsit furcsa volt ugyan, hogy a kölcsönt svájci frankban számolták, de forintban kaptuk és forintban is kellett visszafizetni. Lett volna lehetőség forint hitelre is de annak magasabb lett volna a kamata és így havi törlesztő részleg is több lett volna ugyanannyi kölcsönre.

Otthon meghánytuk- vettettük a dolgot.Remek lehetőségnek tűnt, a havi részlet is csak a fizetésem fele volt

az asszony is dolgozott.Gondoltuk jó lesz nem lesz gond, vágjunk bele.

Visszamentünk a bankba, aláírtuk a szerződést.Megint rákérdeztünk arra a frank dologra, mert volt ott olyan, hogy árfolyam kockázat, de megnyugtattak ,az csupán olyan technikai dolog az elszámolás miatt.

Felvettünk 5 millió forintot.

Megvettük a házat. Szorgalmasan fizettük a havi részleteket, ami egyre több és több lett.

Kiderült az a technikai dolog nem is annyira elhanyagolható.A svájci frank egyre drágább lett. Már lassan az  keresetem a részletre ment. Azért igyekeztünk igyekeztünk fizetni, ahogy tudtunk.

Akkor lett nagy a baj amikor átszervezés miatt megszűnt a munkahelyem.

Kaptuk egyre - másra a levelet a banktól.Igyekeztünk tárgyaltunk a bankkal., reménykedtünk, csak lesz valami megoldás.

Tízéves törlesztés után, most ott tart a dolog, hogy 5 millióból lett 20 millió adósság, és még a házat is elvette a bank.

Állandóan a megoldáson gondolkodom, már arra is gondoltam, véget vetek az egésznek megölöm magam.

A családom miatt ez nem tehetem, a lányom és a feleségem is itt van.

Ekkor támadt az az ötletem, hogy eladom az egyik vesémet, mert szerencsére egészséges vagyok.

Igaz azt hallottam ez büntetendő, de mindent vállalok a szeretteimért, ha csak kis remény is gödörből való kimászáshoz.

Feladtam egy hirdetést és van már jelentkező. Megjött a repülőjegy.

Megyek!

Útban a szabadság felé

Útban a szabadság felé!
A sivatag felől feltámadt a szél,a meleg ,a forró homok mindent elborít.
Már a második napja vagyunk itt, ülünk és várunk.
Várjuk a hajót , amely majd elvisz minket, elvisz egy élhetőbb, jobb világ felé.
Már legalább egy hete úton vagyunk. A falúból ,ahonnan indultunk, már csak füstölgő romok maradtak.
Akik élve maradtunk a lakosokból , olyan 15-20-an, vegyesen nők, férfiak, gyerekek, sok megpróbáltatás után értünk ide.Jöttek máshonnan is emberek.
Most csak itt ülünk és várunk, talán ma ,talán holnap, jön a hajó és elvisz.
Mást nem tehetünk már minden pénzünket odaadtuk, ami nem kevés,egy helyért elkértek 4-5 ezer eurót is.
Talán ma, talán holnap, kell még várnunk amíg meg meg lesz a létszám.
Már besötétedett amikor elkezdődött a mozgolódás.
-Itt a hajó! Megérkezett!- kiabálták.
A szervezők is megérkeztek és elkezdték terelgetni az embereket.
Hát a hajó? Legalábbis ami látszott belőle nem tűnt  biztonságosnak.
Ha valaki bizonytalankodott. Ráreccsentek.
- Mész vagy maradsz? - Pénz nem jár vissza!
Mindenki felszállt.Nagyon sokan voltunk, legalább 400 vagy 500-an voltunk. Alig fértünk el egymás mellet csak ülni tudtunk.
Az egyik szervező felszállt velünk. mutatta az irányt, de a part eltűnt volna, kiugrott és sorsára hagyta a hajót. Elsodródtunk a parttól már csak a csillagok látszottak.
A sok izgalom után félig ülve elaludtam.Amikor felébredtem már pirkadt, gyönyörű volt a napfelkelte, csak ne lettünk volna ilyen kutyaszorítóban.
Egy darabig csak ringatództunk a vízen. Az emberek vagy sírtak vagy imádkoztak.
Távolból feltűnt egy hajó.
Nagy izgalom támadt, ,mindenki  ösztönösen menekülni akart és a hajó másik oldalára rohant.
A hajó megbillent és az emberek belepotyogtak a tengerbe.Én csak azon igyekeztem, hogy a testvéremmel együtt maradjunk.
Leírhatatlan káosz keletkezett, voltak akik nem tudtak úszni és azonnal elsüllyedtek. Mire odaért a mentőhajó nők, gyerekek, férfiak vízben.
Mi akik a hajón maradtunk szerencsések voltunk.
A mentőhajó igyekezett minél több  embert kimenteni a tengerből.De sokan a hullámsírban maradtak.
Nem tudni kik voltak?
Nem volt utasnévsor, eltűntek nyomtalanul.
Azóta is én a szerencsés sokat gondolok rájuk.
Életekre, emberekre, akik jobb élet reményébe a tengerbe vesztek. Eltűntek. mint virágszirmok a szélben,de ők is emberek voltak, hittek és reméltek és csak emberibb életre vágytak.
Emlékezzünk rájuk és ne legyünk olyan elbizakodottak, még mi is rákerülhetünk arra a "hajóra".

Borcsa
Tegnap felszálltam a metróra. Leültem szemben egy kislány sírt. Mi történhetett? 
A kislány valóban kislány olyan óvódáskorú leehet. Az anyukájával van. 
Az anyukája kérdezi- Mi a baj? mi történt? 
A kis copfos, hüppögve - elveszett, elhagytam a Borcsát , most mi lesz vele? 
A kislány mellett ülő fiatal ember kérdezi - Ki az a Borcsa? 
kislány - Hát nem tudod? A Borcsa a macim.Most elment, itt hagyott, hogyan fogok aludni egyedül? 
Az anyuka - Láttam amikor felszálltunk még a kezedben volt. Itt kell lennie valahol. 
Az egész szerelvényben mindenki Borcsát keresi. 
Az ajtónál valaki felkiált - Itt! Itt van. 
Kézről-kézre adják a macit. 
Borcsa hazakerült. A kislány már a könnyein keresztül kacag és magához szorítja a hűtlen macit. 
Mindenki megértően mosolyog és még a lökdösődés is 
alábbhagy.

Találkozó
Egész héten a fodrászhoz készültem, hogy szép legyek, ne hozzak szégyent a férjemre, de végül is nem mentem el, csak megmostam a hajamat. 
A Mókus utcában Kéhli Vendéglőbe lett megszervezve a találkozó. 
Még nem voltam itt kis óbudai vendéglő Krúdy nyomában. Igen hangulatos.
Nem volt kerek évforduló 54 éves volt, azért volt most,mert az egyik osztálytárs,most itthon volt Buenos Airesből
39-es osztálylétszámból, 12 ketten voltak, még két örökifjú tanárnő is, összesen az oldalbordákkal 21-en voltunk. 
Nagyon jó hangulatú volt a találkozó. általános iskolában jártak együtt. Már volt akivel találkoztam, ismertem, de azért voltak ismeretlenek is. Persze a régi időkben nem ismertem őket.Csak hallgattam a felidézett történeteket, habár nem egyformán emlékeztek. 
Szóba került a dalos pacsirta. az okosak meg a kevésbé okosak. Nem sikerült kideríteni ki volt a magyar tanár hetedikben. 
Az osztály erős embere, már csak bottal jár. Van olyan fiú. aki valóban olyan, mint egy fiú , nem fog rajta az idő.
Meglepetés készült a távol élő osztálytársnak. egy könyvbe kötve(nagyon szép) egy kis hazai.Minden osztálytárs kapott egy emléklapot ,amit mindenki aláírt. 
Az egyik éppen születésnapos osztálytárs meglepetés tortát kapott. Gyönyörű, finom gyümölcstorta volt.
Az ünnepelt csodááááálkozva kérdezte hogyan nézze? 69 vagy 96.
Még hadd írjam ide, hogy mit ettem. 
Fűszeres fácánleves és Sue-vide kacsamell vörösborban pácolva zöldséges rizzsel és aszalt gyümölcs chutneyval, Lefényképeztem, habár a rizs a fehér tányéron annyira nem mutat. 
Finom volt.
 Nyárra is van terv egy hétvége a Balatonnál augusztusban. 
( nem sikerült megfejtenem ,miért lettek különbözőek a betűim)

x

ELSŐ ÍRÁSOM!

Kedves Olvasó!

Ha erre jársz és olvasod soraimat, biztos lehetsz benne, hogy én nem akarlak megnevelni, semmire se akarlak rávenni, nem fogsz életmód tanácsokat találni, hogy mit tegyél és mit ne tegyél!

A gondolataimat a tapasztalataimat a velem megtörtént dolgokat olvashatod.

Minden ember más és minden ember másként látja a dolgokat és ez is csak egy nézőpont.

A mindennapok is tartogatnak érdekes dolgokat, csak meg kell látni.

Az élet minden pillanata egy csoda, gyere fedezzük fel!