Találkozás új barátokkal.
Az egyik facebook csoportban elhatároztuk, hogy személyesen is találkozunk. Megismerjük egymást jobban,
beszélgetünk egyszóval egy kellemesen eltöltött napra készültünk.
Arra gondoltunk sétálunk a Margit szigeten.
Olyan lelkes tagok is voltak akik vidékről vonatoztak ide, így a találkozót a Déliben beszéltük meg. Mivel még nem találkoztunk, így a jel a napraforgó volt.
Itt még a vonaton a nagy utazók a napraforgóval.
A vonat időben érkezett, figyeltem a hosszú vonatról leszálló tömeget. Egyszer csak látom a libegő napraforgót. Végül hatan lányok találkoztunk.
Már a Déliben fényképeztünk.
Hamar kivillamosoztunk a szigetre.
A szökőkútnál és környékén fényképeztünk.
Egy külföldi hölgy jóvoltából lett egy közös képünk is.
Megtaláltuk a BUDAPEST betűket.
Elsétáltunk a futópálya mellett. Még nem volt nyitva se a fagyizó, se az étterem.
Gyalogoltunk a kerítés mellett, a futópályánál.
Gyönyörködtünk a Dunában.
Gyalogoltunk a kerítés mentén, már visszaakartak fordulni, de mondtam ne, mert ezt már láttuk, menjünk addig amíg be tudunk menni a fák közzé. Már volt aki azt gondolta közülünk, hogy az egész szigeten végig mentünk, pedig szerintem attól még igen messze voltunk.
Bekanyarodtunk a fák közzé és már az út mentén ott volt két pad, ahol kipihenhettük az addigi sétát.
Elindultunk visszafelé reménykedtünk, hogy már kinyitott a vendéglátó.
Az út mellett van egy fa táblával, hogy ez Budapest legvastagabb törzsű gesztenyefája, szegény már kissé viharvert és lukas is. Nem tudom mennyire jártak utána, de felénk is van sok hatalmas gesztenye fa, no majd legközelebb centivel megyek.
Már közben két fagyis is kinyitott. A lányok megkóstolták,de senki se dicsérte agyon.
Az étteremben gyerekcsoportokat ebédeltettek, így visszamentünk a szökőkúthoz.
Leültünk beszélgettünk. a szökőkút kétszer is zenélt.
A zene alatt mindenki lelkesen videózott. Én is tettem fel az oldalamra, a facebook felülbírálta, csak hang nélkül lehet fent, mert a zene nem az én szellemi termékem ezért nem rendelkezem vele, pontosan le is írta mű címét.
Nemsokára vissza a Délibe, mert indul a vonat, az idő nagyon hamar eltelt.
A Déliben az éhesek feleannyiért, mint a szigeten ettek Gyrost.
Körbejártuk alul, felül a pályaudvart. Volt aki még valami csekélységet, hűtőmágnest édességet vásárolt.
Még egy kép a Déliben.
Beállt a hosszú vonat, három vonat volt összekapcsolva, mindegyik máshová ment de egy darabig együtt mentek.A lányok a középsőbe szálltak,mert az volt a megfelelő.
Amíg vártunk a vonat indulására, láttuk, hogy a sárga mellényes emberek szálltak le a vonatról, ők lehettek a takarító-karbantartó brigád.
A kalauz kérdezi tőlük: - Mi van a WC - vel?
- Nem sikerült megjavítani! Lezártuk! - felelik és , mint akik jól végezték dolgukat elindulnak.
- Lezárták? Így nem indulunk akkor, ha nincs működő WC!
Közben már a hangosbemondó bemondta, hogy a vonat azonnal indul. A kalauz lázasan telefonál a vonat áll.
Azt nem tudjuk mi lett a végeredmény, mi kísérők segíteni nem tudtunk, eluntuk a napon való ácsorgást, a vonat bármikor elindulhat.ezért felszállni beszélgetni már nem lehetett még a végén minket is elvisz a vonat.
Búcsút intettünk és elindultunk haza.
Még egy virágos kép a szigetről.
Nagyon szép emlékkel lettünk gazdagabbak, nagyon sajnálhatja aki nem tartott velünk.
Még biztosan lesz még újabb találkozónk és akkor lehet csatlakozni.
Elsétáltunk a futópálya mellett. Még nem volt nyitva se a fagyizó, se az étterem.
Gyalogoltunk a kerítés mellett, a futópályánál.
Gyönyörködtünk a Dunában.
Bekanyarodtunk a fák közzé és már az út mentén ott volt két pad, ahol kipihenhettük az addigi sétát.
Már közben két fagyis is kinyitott. A lányok megkóstolták,de senki se dicsérte agyon.
Az étteremben gyerekcsoportokat ebédeltettek, így visszamentünk a szökőkúthoz.
Leültünk beszélgettünk. a szökőkút kétszer is zenélt.
Nemsokára vissza a Délibe, mert indul a vonat, az idő nagyon hamar eltelt.
A Déliben az éhesek feleannyiért, mint a szigeten ettek Gyrost.
Körbejártuk alul, felül a pályaudvart. Volt aki még valami csekélységet, hűtőmágnest édességet vásárolt.
Beállt a hosszú vonat, három vonat volt összekapcsolva, mindegyik máshová ment de egy darabig együtt mentek.A lányok a középsőbe szálltak,mert az volt a megfelelő.
Amíg vártunk a vonat indulására, láttuk, hogy a sárga mellényes emberek szálltak le a vonatról, ők lehettek a takarító-karbantartó brigád.
A kalauz kérdezi tőlük: - Mi van a WC - vel?
- Nem sikerült megjavítani! Lezártuk! - felelik és , mint akik jól végezték dolgukat elindulnak.
- Lezárták? Így nem indulunk akkor, ha nincs működő WC!
Közben már a hangosbemondó bemondta, hogy a vonat azonnal indul. A kalauz lázasan telefonál a vonat áll.
Azt nem tudjuk mi lett a végeredmény, mi kísérők segíteni nem tudtunk, eluntuk a napon való ácsorgást, a vonat bármikor elindulhat.ezért felszállni beszélgetni már nem lehetett még a végén minket is elvisz a vonat.
Búcsút intettünk és elindultunk haza.
Nagyon szép emlékkel lettünk gazdagabbak, nagyon sajnálhatja aki nem tartott velünk.
Még biztosan lesz még újabb találkozónk és akkor lehet csatlakozni.
