2017. november 2., csütörtök

Székesfehérváron.

A családtörténeti egyesület találkozója most Székesfehérváron volt. Ez most más volt különbözött az eddigi találkozóktól, legalábbis amiken eddig részt vettem, eddig mindig olyan helyen tartottuk ahol voltak német leszármazottak.A helyi hagyomány őrzök mindig köszöntöttek és kis műsorral is kedveskedtek. Itt most ilyen nem volt. Székesfehérváron úgy látszik már nincs ilyen, a polgármester csak üzent, mert bokros teendő miatt nem tudott részt venni.
  Az első előadónk, mesélőnk Sebő Ferenc Kossuth díjas énekes, gitáros, tekerőlantos és dalszerző, népzenekutató, a hazai hangszeres népzenei táncmozgalom egyik elindítója.
Az ősei között mind apai és anyai ágon is vannak német ősök, pl. Dietrich Nándor szűcsmester.
Mesélt a szüleiről, az édesapja részt vett a második világháborúban. A szülei már ismerték egymást régebbről, de a háború meg a kitelepítés majdnem elsodorta őket egymástól és igen kalandos körülmények   között találkoztak újra és összeházasodtak. Mesélt a gyerekkoráról, a szülőknek sok gondja baja volt, de ő a nagymamával unokatestvérekkel mindebből semmit se tudott.
Népzenei kutatásai és előadásai alkalmából arról győződött meg, hogy létezik egységes Európa, közös a múltunk a történelmünk. Igazának bizonyítására még bemutatta, hogy egy dal mennyi változatban létezik és mindenki a saját mentalitásának, ízlésének megfelelően alakította.
Családi képeket is hozott. Nagyon sokáig még elhallgattuk volna.

  Másodiknak a Székesfehérvári Püspöki Levéltár igazgatója Dr Mózessy Gergely tartott előadást a családfakutatókat érdeklő anyagokról. A püspökség 1777- ben alapították, a veszprémi püspökségből vált ki, az évek folyamán több alkalommal változott a területe. Az eredeti anyakönyvek általában a plébániákon találhatók, de néhány alkalommal a levéltárba kerültek különböző okok miatt, a levéltárban általában a másodpéldányok találhatók.
Van azonban egy kimutatás amiben pontosan lehet tudni, hogy melyik anyakönyvet mikortól vezetik és hol található. A levéltárban levő 100 évnél régebbi anyakönyv szabadon kutatható.
A plébániákon lévőkre nem vonatkozik a levéltári törvény, mert nem kutatóhely, a püspök és plébános együttes engedélyével lehet kutatni de a plébános bármit tehet, mondhat.
1960 - ban a mormonok mikrofilmre rögzítették  az anyakönyveket, és üzleteltek az eredeti tulajdonos hozzájárulása nélkül. A jó hírhez való jog ami a halállal nem ér véget.
A levéltárban van még ami fontos lehet a családkutatás szempontjából, a lélek összeírások 1871 - ig, adóívek, kegyúri iratok, püspöki hivatali látogatás, családi letét, szemináriumi hallgatók, feltárt és digitalizált fotótár. Ami hozzáférhetetlen az a szentszéki iratanyag.
  Következő előadó Békefi Miklós a mormon anyagok digitalizálásról és az anyagok kutathatóságáról tartott előadást. 1894 - ben alakult a Genealógiai Társaság aminek az utódja a mai FamilySearch . Az adatokat 1938 - ban mikrofilmre kezdték a rögzítést. Ma már túlhaladott a mikrofilmre rögzítés és 1998 - ban megkezdték a digitalizálást., aminek az előnyei: - a hatékonyabb összegyűjtés, -könnyebb megőrzés és a  szélesebb kutathatóság. Magyarországon 13 Családtörténet Központ van, ahol szívesen segítenek és lehet csatlakozni az indexeléshez.
A távlati tervekben szerepel a teljes magyar fordítás, a szerződési korlátozások feloldása és a felvételi ívek összekapcsolása indexeltekkel.
Kónya Zsuzsa tartott még előadást az egyesületünk megújult honlapjáról.
Ha valaki nem boldogul írjon Zsuzsának biztosan szívesen segít.
Ebéd után után egy rövid séta Székesfehérvár belvárosában idegenvezetővel.
Gaja patak és a Sárvíz által táplált mocsár területén volt az a település aminek utódja Székesfehérvár. Géza fejedelem kővárat és templomot építtetett.
Legismertebb megnevezése a királyok városa.
És jöjjenek a képek.


 Eredetileg így nézett ki az épület.


 Királyi sír










 Egy régi patika.


 Emlék Mátyás királynak.

 Szinház
 Eredeti kandeláber.


 Székesfehérvár legrégibb háza.

Még felújításra váró Fekete Sas
Az eredeti várfal része

Csoportkép a résztvevőkről.

2017. október 17., kedd

Jövőnk kulcsa a múlt.

Szolnoki Aba - Novák Kulturális Központ adott helyett a II. Országos családtörténeti konferenciának és worksophnak 
A rendezvényt a Magyar Családtörténet - kutató Egyesület, a Jász - Nagykun - Szolnok Megyei Levéltár és a Neumann János Egyetem szervezte.
A konferencián levéltárosok, történészek és kutatók tartottak előadást.
Az előadások  fő célja a családkutatás társadalmi megismertetése és a levéltárak, levéltárosok munkájának ismertetése és emberközelibe hozása, mert a múlt ismerete nélkül nincs jövő és ez igaz az egyének, a családok és a társadalom viszonylatában is.
 Fontos, hogy az ember az egyén  megismerje  és megszilárdítsa  az identitását. Gyökerek kellenek amelyek megtartják az egyént és ne egy szélben szálló bandzsalgó legyen.
Most talán az utolsó pillanat, mert már nem a hagyományos többgenerációs nagy családokban élünk és emberek elkerülnek a szülőföldjükről és a fiatalok már nem is igazán ismerik a családjuk történetét.
Az embernek az egyéneknek kapcsolódni kell a családjukhoz, a közösségükhöz, a hazájukhoz.
Szolnokon az Agórában  nagy hagyománya van a családkutatásnak, már több éve működik családkutató klub. Fáradhatatlan vezetőjének is nagy szerepe volt ezen konferencia létrejöttében. A klub munkájából már három módszertani füzet is megjelent.
   A délutánon több csoportban gyakorlati problémákkal ismerkedtünk. A teljesség igénye nélkül néhány téma:
       - Hol lehet és érdemes az interneten keresgélni?
       - Mi a családkönyv?
       - Arcanum, könyvek térképek digitalizálása.
       - Kutatás az anyakönyvekben
Végül amin nagyon elgondolkoztam, eddig fel sem merült bennem, az anyakönyvek indexelés. amivel más kutatótársnak is a segítségére lehetünk.
Nagyon tartalmas, színvonalas nap volt sok érdekes dolgot hallhattunk. 
Amit sajnálok, hogy délután nem lehettem ott mindegyik foglakozáson.

Egy kép Szamák Györgytöl, bizonyítja milyen sok érdeklődő volt.

2017. október 7., szombat

Nemzet vértanúi


 1849. augusztus 13.- án, az ekkora már tejhatalommal felruházott Görgey úgy gondolta a kapituláció az orosz túlerővel szemben kevésbé tűnik megalázónak mintha az osztrákok előtt teszi le a fegyvert.
Augusztus 11.- én Kossuth és a kormány jelen lévő tagjai lemondtak és polgári és katonai hatalmat Görgeyre ruházták át.
A fegyverletételről nem maga Görgey hanem egy tábornokokból és törzstisztekből álló haditanács döntött.
A fegyverletétel harmincezer magyar katona szomorú, de fegyelmezett csapatszemléjével ért véget.
A világosi mezőn Rüdiger orosz tábornok előtt tették le a fegyvert. Ekkor a legénységet fegyverezték le.
A főtisztek még megtarthatták a fegyverüket, így ők még reménykedtek. Az oroszok közel kétezer főtisztet adtak át az osztrákoknak. Akiket a gyulai kastélyba és magánházaknál szállásoltak el.
Őket itt fegyvereztek le, volt aki azt kérte nyissák ki az egyik ablakot és ott dobta ki a fegyverét, volt aki összetörte a kardját.Az aradi 13. -ból is kilenc is itt raboskodott.

Itt van két emléktábla ennek bizonyságául.
Augusztus 23 reggel 6 órakor útnak indultak gyalog Aradra, kivéve Damjanich Jánost aki sebesült volt és egy parasztszekéren szállították. 25. -re értek oda, még aznap megkezdődött a kihallgatásuk. Kétszer hallgatták ki őket. Az egész koncepciós per volt, nem részesültek méltányos eljárásban a ugyan is a vád képviselte a védelmet is, már a tárgyalás előtt döntöttek a halálos ítéletről. Valamennyi honvédtisztet kötél általi halálra ítélték, később négyüknél az ítéletet golyó általi halálra változtatták.
Október ötödikén kivezényelték a  őket a várudvarra és ott hallgatták meg az ítéletet.
Az utolsó éjszakát együtt szerették volna eltölteni, de ezt a lehetőséget se adták meg nekik.
Az éjszaka alatt a különböző egyház képviselői nyújtottak vigaszt.Többek között párószláv pópa is, de Damjanich János elutasította és az éjjel áttért a katolikus hitre.
Október 6.- án  fél hatkor szólították  őket a várudvarra és még egyszer felolvasták az ítéletet.
Először a golyó által halálra ítélteket  - Schweidel Józsefet, Kiss Ernőt, Dessewffy Arisztidet és Lázár Vilmost - állították 12 katona töltött fegyvere elé. A sortűz után hárman élettelenül estek a földre. Kiss Ernőt csak a vállán érte a lövés, de három katona elé állt és közvetlen közelről lelőtték.
Ezután következtek az akasztófára ítéltek a következő sorrendben - Poeltenberg Ernő, Török Ignác, Lahner György, Knezich Károly, Nagy-Sándor József, Leiningen-Westerburg Károly, Aulich Lajos, Damjanich János és Vécsey Károly.
A kivégzést követően elrettentésül a holttesteket közszemlére tették ki. Mivel a kivégzettek ruhái a hóhért illették így a felakasztottakat levetkőztetve helyezték a bitókhoz.
A vértanúk kultusza már a kivégzés napján elkezdődött, először egy száraz fát állítottak. de később terméskő emlékművet.



1881.- ben az emlékoszlopot obeliszkre cserélték, ami közadakozásból készült Budapesten Jablonszky  Vince műtermében. Mesterséges domb tetején áll, 15 lépcső vezet föl. Az alap a vértanúk földi maradványait  őrzi. Az emlékmű a vár közelében van a várba sajnos nem mehettünk be, mert katonai létesítmény.
Az emlékmű közelében  sportpályát alakítottak ki és a sport eseményeknél lelátónak használják. Amikor mi mentünk akkor is éppen fociztak és fent ültek a szurkolók, alig akartak elmenni, hogy megnézhessük.
A tizenhárom vértanúra emlékezünk pedig még vannak többen is akik szintén a szabadságért adták az életüket.
Már 1849. augusztus 22.-én Aradon kivégezték Kossuth szárnysegédjét Ormai-Auffenberg Norbertet.
1849. október 6.- án Pesten vetetek véget Batthyány Lajos miniszterelnök életének is.
1849. október 25.- én  Kazinczy Lajost lőtték le az aradi várban.
1850. február 19.- én Ludwig Haukot, aki a bécsi forradalom egyik résztvevője volt, felakasztották Aradon.
Az egyik legtragikusabb sorsú magyar tábornoka Lenkey János, aki megőrült a börtönben és iszonyatos körülmények között halt meg, 1850 februárjában.
Emlékezzünk rájuk!

2017. szeptember 30., szombat

Milyen Európát szeretnénk?

Nemzetközi konferencián vettem rész, ahol Európáról gondolkodtunk.
Öt ország kilenc városából érkeztek a résztvevők, Németország, Dánia, Görögország, Olaszország és
Magyarország.
Ez egy rendezvény sorozat lezáró része volt. Januárban indult s beszélgetés sorozat és több alkalommal is
találkoztunk A diskurzus Európáról szólt. Igyekeztünk megszólítani az embereket, hogy szóba álljanak egymással. Beszélgessünk és közösen vitassuk meg a problémákat.
Nagy várakozással és kíváncsisággal érkeztem. Kíváncsi voltam más országban élők véleményére is.
Itt a resztoratív   módszerrel beszélgettünk, ami annyit jelent, hogy körben egymás mellett ültünk.
Itt mindenki egyenlő és mindenkinek a véleménye számít. Mindenkit meghallgatunk és mindenki szóhoz jut.
Elhangzott, hogy kinek mit jelent és ki mit vár Európától.
Nagyon sokféle vélemény elhangzott, de abban mindenki megegyezett, hogy együtt kell működni.
A fejlődés abba az irányba, ha valaki bezárkózik az lemarad.
A beszélgetések angolul és magyarul hangzottak el, de hála a szinkrontolmácsoknak mindenki követni tudta, még én is aki csak magyarul tud.
A két nap alatt még voltak Workshopok is Mindenki azt választotta ami különösen érdekelte.
Az volt a probléma, hogy nem lehetett mindegyiken ott lenni.
Részt vettem többek között a pécsi Város Mindenkié aktivistáinak a rendezvényén. Itt egy helyzetgyakorlatot is bemutattak az érdeklődök részvételével. Bemutatták hogyan is működik egy probléma megoldása a csoport belül, hogyan lehet közös célt meghatározni és azután megvalósítani.
Ha ilyen önzetlen emberek vannak,akik szabadidejüket és erejüket nem kímélve olyan emberek érdekében munkálkodnak, olyan embereken segítenek akik nem képesek megvédeni érdekeiket, a szegényeken. elesetteken, akkor még van remény, hogy lehet változtatni a jövőt jobbá tenni.
Ami kicsit szomorúvá tett lehettünk volna többen is.
Ami viszont örömmel töltött el, hogy sok kiváló emberrel találkoztam és ismertem meg.
Sok volt a fiatal és övéké a jövő és ha megértik, hogy csak együtt egymással lehet és kell szót érteni. és e szerint cselekszenek akkor már jobbá válik Európa.


2017. szeptember 18., hétfő

Múzeumban 

A nyáron Bradfordban  voltunk a kicsikkel múzeumban, nagyon tetszett nekik.
A hallásra és látásra épült a kiállítás. Mindent meg lehetett nézni, tapogatni.
Itt van a múzeum! Most megyünk be!


A színek változását vizsgáljuk éppen Alexandrával. Mitől  fehér a fehér és hány színből áll a szivárvány?
A különböző hangok hogyan mozgatják meg a csőben a vizet? A gombokkal lehetett változtatni.


A nap és a föld. Ez forgott és nem sikerült kideríteni, hogy ez itt hogyan működött, nem láttuk a madzagot ami tartotta. Természetesen volt szöveg is amit én nem értettem.


Volt tükör folyosó is, amin többször is átmentek a gyerekek.



Itt éppen a madarak színváltozását figyeljük a lányokkal.
Ámici itt valami nagyon érdekeset hallgat.
Itt is van valami nagyon érdekes dolog, de mi már ott hátul kicsit leültünk pihenni.

Allona lelkesen tekeri a kart, lehet érzékelni a különböző hangmagasságokat.
Itt is van valami érdekes dolog, amit alaposan meg kell szemlélni, tapogatni.
Újabb érdekesség a színek világából amit meg kell nézni, tapogatni és alakítani is lehet.

Itt éppen világító kockákból építkezünk.

 Itt is vannak gombok, amiket lehet nyomogatni.

Egy kis pihenő, megbeszéljük a látottakat

Ez nagyon érdekes közelebbről is meg kell nézni!


Itt én is bedobom magamat, repkedek. A falon a fény követi a mozgást!
Itt lehet követni a mozgást!
Ez egy nagyon jó program az egész családnak.Nagyon jól éreztük magunkat.
Így lehet megszeretettni a gyerekekkel játszva, a múzeumot.
Lehet van itthon is ilyen kiállítás, igaz én még nem hallottam róla!