Nemzet vértanúi

 1849. augusztus 13.- án, az ekkora már tejhatalommal felruházott Görgey úgy gondolta a kapituláció az orosz túlerővel szemben kevésbé tűnik megalázónak mintha az osztrákok előtt teszi le a fegyvert.
Augusztus 11.- én Kossuth és a kormány jelen lévő tagjai lemondtak és polgári és katonai hatalmat Görgeyre ruházták át.
A fegyverletételről nem maga Görgey hanem egy tábornokokból és törzstisztekből álló haditanács döntött.
A fegyverletétel harmincezer magyar katona szomorú, de fegyelmezett csapatszemléjével ért véget.
A világosi mezőn Rüdiger orosz tábornok előtt tették le a fegyvert. Ekkor a legénységet fegyverezték le.
A főtisztek még megtarthatták a fegyverüket, így ők még reménykedtek. Az oroszok közel kétezer főtisztet adtak át az osztrákoknak. Akiket a gyulai kastélyba és magánházaknál szállásoltak el.
Őket itt fegyvereztek le, volt aki azt kérte nyissák ki az egyik ablakot és ott dobta ki a fegyverét, volt aki összetörte a kardját.Az aradi 13. -ból is kilenc is itt raboskodott.

Itt van két emléktábla ennek bizonyságául.
Augusztus 23 reggel 6 órakor útnak indultak gyalog Aradra, kivéve Damjanich Jánost aki sebesült volt és egy parasztszekéren szállították. 25. -re értek oda, még aznap megkezdődött a kihallgatásuk. Kétszer hallgatták ki őket. Az egész koncepciós per volt, nem részesültek méltányos eljárásban a ugyan is a vád képviselte a védelmet is, már a tárgyalás előtt döntöttek a halálos ítéletről. Valamennyi honvédtisztet kötél általi halálra ítélték, később négyüknél az ítéletet golyó általi halálra változtatták.
Október ötödikén kivezényelték a  őket a várudvarra és ott hallgatták meg az ítéletet.
Az utolsó éjszakát együtt szerették volna eltölteni, de ezt a lehetőséget se adták meg nekik.
Az éjszaka alatt a különböző egyház képviselői nyújtottak vigaszt.Többek között párószláv pópa is, de Damjanich János elutasította és az éjjel áttért a katolikus hitre.
Október 6.- án  fél hatkor szólították  őket a várudvarra és még egyszer felolvasták az ítéletet.
Először a golyó által halálra ítélteket  - Schweidel Józsefet, Kiss Ernőt, Dessewffy Arisztidet és Lázár Vilmost - állították 12 katona töltött fegyvere elé. A sortűz után hárman élettelenül estek a földre. Kiss Ernőt csak a vállán érte a lövés, de három katona elé állt és közvetlen közelről lelőtték.
Ezután következtek az akasztófára ítéltek a következő sorrendben - Poeltenberg Ernő, Török Ignác, Lahner György, Knezich Károly, Nagy-Sándor József, Leiningen-Westerburg Károly, Aulich Lajos, Damjanich János és Vécsey Károly.
A kivégzést követően elrettentésül a holttesteket közszemlére tették ki. Mivel a kivégzettek ruhái a hóhért illették így a felakasztottakat levetkőztetve helyezték a bitókhoz.
A vértanúk kultusza már a kivégzés napján elkezdődött, először egy száraz fát állítottak. de később terméskő emlékművet.

1881.- ben az emlékoszlopot obeliszkre cserélték, ami közadakozásból készült Budapesten Jablonszky  Vince műtermében. Mesterséges domb tetején áll, 15 lépcső vezet föl. Az alap a vértanúk földi maradványait  őrzi. Az emlékmű a vár közelében van a várba sajnos nem mehettünk be, mert katonai létesítmény.
Az emlékmű közelében  sportpályát alakítottak ki és a sport eseményeknél lelátónak használják. Amikor mi mentünk akkor is éppen fociztak és fent ültek a szurkolók, alig akartak elmenni, hogy megnézhessük.
A tizenhárom vértanúra emlékezünk pedig még vannak többen is akik szintén a szabadságért adták az életüket.
Már 1849. augusztus 22.-én Aradon kivégezték Kossuth szárnysegédjét Ormai-Auffenberg Norbertet.
1849. október 6.- án Pesten vetetek véget Batthyány Lajos miniszterelnök életének is.
1849. október 25.- én  Kazinczy Lajost lőtték le az aradi várban.
1850. február 19.- én Ludwig Haukot, aki a bécsi forradalom egyik résztvevője volt, felakasztották Aradon.
Az egyik legtragikusabb sorsú magyar tábornoka Lenkey János, aki megőrült a börtönben és iszonyatos körülmények között halt meg, 1850 februárjában.
Emlékezzünk rájuk!

Milyen Európát szeretnénk?

Nemzetközi konferencián vettem rész, ahol Európáról gondolkodtunk.

Öt ország kilenc városából érkeztek a résztvevők, Németország, Dánia, Görögország, Olaszország és

Magyarország.

Ez egy rendezvény sorozat lezáró része volt. Januárban indult s beszélgetés sorozat és több alkalommal is

találkoztunk A diskurzus Európáról szólt. Igyekeztünk megszólítani az embereket, hogy szóba álljanak egymással. Beszélgessünk és közösen vitassuk meg a problémákat.

Nagy várakozással és kíváncsisággal érkeztem. Kíváncsi voltam más országban élők véleményére is.

Itt a resztoratív   módszerrel beszélgettünk, ami annyit jelent, hogy körben egymás mellett ültünk.

Itt mindenki egyenlő és mindenkinek a véleménye számít. Mindenkit meghallgatunk és mindenki szóhoz jut.

Elhangzott, hogy kinek mit jelent és ki mit vár Európától.

Nagyon sokféle vélemény elhangzott, de abban mindenki megegyezett, hogy együtt kell működni.

A fejlődés abba az irányba, ha valaki bezárkózik az lemarad.

A beszélgetések angolul és magyarul hangzottak el, de hála a szinkrontolmácsoknak mindenki követni tudta, még én is aki csak magyarul tud.

A két nap alatt még voltak Workshopok is Mindenki azt választotta ami különösen érdekelte.

Az volt a probléma, hogy nem lehetett mindegyiken ott lenni.

Részt vettem többek között a pécsi Város Mindenkié aktivistáinak a rendezvényén. Itt egy helyzetgyakorlatot is bemutattak az érdeklődök részvételével. Bemutatták hogyan is működik egy probléma megoldása a csoport belül, hogyan lehet közös célt meghatározni és azután megvalósítani.

Ha ilyen önzetlen emberek vannak,akik szabadidejüket és erejüket nem kímélve olyan emberek érdekében munkálkodnak, olyan embereken segítenek akik nem képesek megvédeni érdekeiket, a szegényeken. elesetteken, akkor még van remény, hogy lehet változtatni a jövőt jobbá tenni.

Ami kicsit szomorúvá tett lehettünk volna többen is.

Ami viszont örömmel töltött el, hogy sok kiváló emberrel találkoztam és ismertem meg.

Sok volt a fiatal és övéké a jövő és ha megértik, hogy csak együtt egymással lehet és kell szót érteni. és e szerint cselekszenek akkor már jobbá válik Európa.

Múzeumban 

A nyáron Bradfordban  voltunk a kicsikkel múzeumban, nagyon tetszett nekik.

A hallásra és látásra épült a kiállítás. Mindent meg lehetett nézni, tapogatni.

Itt van a múzeum! Most megyünk be!

A színek változását vizsgáljuk éppen Alexandrával. Mitől  fehér a fehér és hány színből áll a szivárvány?

A különböző hangok hogyan mozgatják meg a csőben a vizet? A gombokkal lehetett változtatni.

A nap és a föld. Ez forgott és nem sikerült kideríteni, hogy ez itt hogyan működött, nem láttuk a madzagot ami tartotta. Természetesen volt szöveg is amit én nem értettem.

Volt tükör folyosó is, amin többször is átmentek a gyerekek.

Itt éppen a madarak színváltozását figyeljük a lányokkal.

Ámici itt valami nagyon érdekeset hallgat.

Itt is van valami nagyon érdekes dolog, de mi már ott hátul kicsit leültünk pihenni.

Allona lelkesen tekeri a kart, lehet érzékelni a különböző hangmagasságokat.

Itt is van valami érdekes dolog, amit alaposan meg kell szemlélni, tapogatni.

Újabb érdekesség a színek világából amit meg kell nézni, tapogatni és alakítani is lehet.

Itt éppen világító kockákból építkezünk.

 Itt is vannak gombok, amiket lehet nyomogatni.

Egy kis pihenő, megbeszéljük a látottakat

Ez nagyon érdekes közelebbről is meg kell nézni!

Itt én is bedobom magamat, repkedek. A falon a fény követi a mozgást!

Itt lehet követni a mozgást!

Ez egy nagyon jó program az egész családnak.Nagyon jól éreztük magunkat.

Így lehet megszeretettni a gyerekekkel játszva, a múzeumot.

Lehet van itthon is ilyen kiállítás, igaz én még nem hallottam róla!

Ki vagy mi vagyok?

Csobogás. locsogás.

Itt ficánkolok valahol, körülöttem minden sötét. Hol vagyok?

Kinyitom a számat.

 - Hoppá!

Ez jó volt! Sodortatom magamat és egyre több ehető dolog kerül az utamba.

Csak nyelek - nyelek.

Most már jobb! Ringatózom, igyekszem felderíteni a környezetemet.

 - Jajj! Mi volt ez?

Egy hatalmas, a végét se látom.

 - Pszt! Óvatosan!

 - Nekem szólsz?

 - Igen! Csak óvatosan, minél mélyebbre, minél messzebbre a szörnytől!

 - Veszélyes?

 - Nagyon veszélyes! Látom még csak most kerültél ide, de ez egy nagyon jó hely! Van ennivaló.

Egy dolgod van csak, vigyázni a szörnnyel, van többféle is. Itt fogsz tölteni nagyon sok időt.

Gyere nézz körül. Vannak itt többen is, a változás különböző fokán.

Én már az utolsó változás előtt állok, már csak egy lehülést kell túlélnem.Mindig jön újabb nemzedék, mint most ti.

 Ezután a kimerítő beszélgetés után álomba merültem és csak lebegtem és lebegtem.

A belsőmben valami, talán az éhség?

Csak óvatosan, visszhangzott bennem. Szinte mozdulatlanul csak tömtem és tömtem magamba a finomabbnál finomabb falatokat.

Semmiféle szörnyet nem láttam, így felfedező útra indultam. Most derült ki számomra mennyi sok hozzám hasonló lény van itt a közelben. Vannak olyan kicsik, mint én, vannak nagyobbak akik már átestek néhány változáson. Mindenki azt a tanácsot adta:

 - Szörnyekkel vigyázni! Ha váratlan árnyék  vagy valami nagy megmozdul, csak lapulni, lapulni.

Ennivaló volt bőven.

Az első változás, vedlés az nagyon váratlan volt. Úgy éreztem alig férek már el. Hatalmas recsegés. ropogás és ott maradt a régi külsőm.

Már többször is megtörtént.

 Közben a régiek már nincsenek itt, jöttek azonban újak. kicsik, akiket figyelmeztetünk a veszélyre.

Úgy érzem az utolsó változás előtt vagyok.

Minden feszít belülről.

Valami rejtélyes erő húz felfelé.

Elkezdett minden mozogni, forrni, buborékolni! 

Már semmi másra nem figyelek csak fel - fel!

 - Ááá!

Már kint vagyok

Óriási változás. el se mondható!

Az illatok, a színek, a szabadság, a szerelem!

Erre készültem egész életemben és most beteljesül!

Az eltévedt űrhajós

Megtörtént velem a harmadik típusú találkozás?

Amikor felértem a lépcső tetejére a szemembe tűnt egy fénylő gömb visszatükrözve a nap sugarait.

Ott állt egy hatalmas alak kissé elbizonytalanodva.

Az arcát nem tudtam kivenni a fénylő gömbben.

Egyik kezében egy térkép a másikban szerszámos táska vagy csak  uzsonnás táska, a hátán egy hátizsák amiből kikukucskált a hálózsákja.

Amint ott kissé elveszetten állt, próbáltam szót érteni vele, de nem jártam sikerrel.

Nem tudtam eldönteni egy űrhajós vagy csak egy robot?

Ez Ferenczy Múzeumi Centrum előretolt helyőrsége.

Szentendre a kultúra és a művészet fővárosa szeretne lenni ezért mindent meg is tesz.

Ha valaki Szentendrére érkezik és az aluljáró után mindjárt a Bizottság ligetbe jut és Szabó Ottó

eltévedt űrhajósát láthatja. Az űrhajós helykeresése, otthon keresése a művész saját önkifejezése is,

hiszen ő is, mint mindannyian keressük a helyünket, az otthonunkat.

 Egy kép a szobor avatásáról.

A másik oldalon pedig Borbás Péter és Szentes Annamária egy megidézett otthon enteriőrje.

Tető alatt két fotellal és asztallal és egy folyamatosan újratöltött bevásárlókocsival.

Itt bárki megpihenhet, az eső elől behúzódhat.

A bevásáslókocsiba bárki betehet vagy kivehet enni - inni valót. Én egy üveg vizet kaptam.

A Bizottság liget hasznosításának további tervei között még szerepel hangverseny is.

Mindegyik projekt a 2017 évi Art Capitál része.

Ferenczy Múzeumi Centrum és Szentendre célja, hogy az idelátogató turistákat megállásra késztesse és 

múzeumi látogatásra is rávegye.