Tatai Patara

Vasárnap kirándultunk Tatára, még én eddig nem jártam arra.

Reggel amikor indultunk már sütött a nap.

Az előző napok melege miatt nagyon gondolkoztam, hogy milyen cipőbe menjek. 

Előző napon kilakkoztam a lábkörmeimet a szandálhoz, de végül zárt cipőt vettem.

Vonattal mentünk Tatabányáig. Amikor leszálltunk, akkor egy kis ajtón mindjárt ki is is jutottunk a buszpályaudvarra. Csodálkoztam is hogy lehet, hogy Tatabányán még nem építettek se alul - vagy felüljárót? Azután láttam a kiírást, hogy Tilos az átjárás.

Míg a buszra vártunk, felmerült bennem mégis kellet volna valami kabátot is húzni, a nap sütött ugyan, de a szél igen csak fújt.

Busszal mentünk a tatai várig.

A várban most háromnapos rendezvény volt, mi a harmadik napra érkeztünk.

A vár egyik legnevezetesebb ostroma  1597 május 23 - án volt és ez a rendezvény ennek állít emléket.

A vár területén nagyon sok kézműves sátor állt.

Itt ittam kardamommal ízesített török kávét.

Török táborban meg lehetett csodálni a fegyvereket, a kardokat az egyik kiránduló társunk igen nagy csodálattal nézte, tapogatta a fegyvereket.

A török táborban már készülődtek a harchoz.

Voltak kézműves foglalkozások, lehetett hímezni, nemezelni, rajzolni.

A gyerekeknek volt nagyon sok lehetőségük.

 Itt egy kézi malom, ami komoly erőkifejtést igényel, amíg a búzából liszt lesz. 

Megkezdődött a csata, összecsaptak a harcosok.

 Én talán nem jó helyezkedtem, mert a török oldalon álltam és most a törökök győztek ezért a harc a másik oldalon zajlott. Összecsaptak a seregek, közelharc, karddal, szekercével és más kézi fegyverrel.

Bevetették az ágyukat, hatalmasakat durrogtak még én is megijedtem, nem beszélve az ott lévő kutyákról meg a kis gyerekekről. Hallottam volt olyan kis gyerek aki sírva fakadt és mondta menjünk innen. Igaz prospektusban amit a bejáratnál kaptunk, benne volt, mindenki a saját felelősségére vesz részt.

A csata nagyon látványos volt és török győzelemmel ért most véget.

A vár visszafoglalását már nem vártuk meg, az az esti órákban történt. 

Akkor került sor a tati patara bevetésére, vagy legalábbis annak modern változatával.

Végig sétáltunk a tó mellett. Az idő éppen kirándulásra való volt.

A tó mellett egy térkép a vakoknak.

Lesétáltunk az étteremhez és megebédeltünk.

Tatai pecsenye.

Még agy kiadós séta az vasútállomásig.

A vonat persze késett és igen sok ember volt rajta.

Útközben még láttuk egy vízimalmot is, már ugyan nem működik.

Egy élménnyel és hűtőmágnessel lettem gazdagabb.

"Papírblog a Gutenberg-galaxist köti össze az Internet-bolygóval"

Könyv - Regény - Szépirodalom

Ez egy nagyon különleges könyv, amikor kézbe vesszük,  már a formája  sem a megszokott.

Elkezdjük lapozgatni a sok színes oldal, színes, mint India, színes és sok fotó van benne.

A könyv nem egy hagyományos útinapló, talán azért, mert ez egy blog, egy papírblog.

Hamaranna kilép a nyilvánosság elé, mint Vincze Zita.

Az Indiai Gyógyszálló egy személyes utazás beszámolója a szerző fényképeivel.

Egy szerelem végén, a szakításkor kárpótlásként, kapott utazásról szól.

Egy négyhetes kalandozás Indiában.

Két lány útnak indul Indiába, két igen különböző, felejteni, kalandozni, minden terv és cél nélkül, térkép és útikönyv nélkül. Úgy gondolják a távolság, az új élmények segítenek felejteni, új életet kezdeni.

Kalandoznak ketten, a két "bádogsráccal", és a selyemfonal, vagy damil végén az elhagyottal.

Hagyják sodortatni magukat, a bántó gazdagság és az elrettentő nyomor békés egymás mellet léte mellett eltörpülnek a saját bánataik, bajaik.

Ez a könyv egy külső és belső utazásról szól. Egy nő gazdag lelkét megmutatja, kézen fogja és végigvezeti az olvasót egy úton, gyötrődik a szeretett férfi elvesztésén, olvashatjuk úgy is mint, romantikus szerelmi történetet.

Találkozik Indiával, megismerhetjük és beleszerelmesedhetünk mi is.

Néha abszurd helyzetekbe keverednek, de valahogyan mindig megoldódnak a konfliktusok.

Betekinthetünk a Paradicsomba, de láthatjuk a dolgok legalját is.

Mindazok figyelmébe ajánlom, akik kedvelik az útleírásokat és a leplezetlen őszinteséget. 

Kalandregény szerelmi szállal. 

"Olyan, mintha lélegezne, mintha a buddhák valóban lüktető, szeretetteli élettel töltenék meg."

könyv

A Boudhanath sztupa és újjáépítésének krónikája - Katmandu-völgy 2015-2016

A 2015 áprilisában történt nagy nepáli földrengésben rengeteg műemlék rongálódott meg, köztük a turisták és a dharmagyakorlók által közkedvelt Boudhanath sztupa, UNESCO világörökségeként is számon tartott érték.

A sztupa vallási, kulturális és archeológiai szempontból is egyaránt fontos építmény, amely a Tibetből érkező ősi kereskedelmi útvonalon fekszik.

Jelenlegi formáját a 15. században kapta. A 43 méter magas sztupa minden egyes része az öt elem valamelyikét jelképezi. Az univerzumot jelképező félgömb tetején lévő négyszögletes torony oldalaira Buddha mindent látó szemeit festették. A szemek felett tizenhárom szintes piramis a megvilágosodás lépcsőfokait jelképezi. A piramis tetején az aranyozott baldachin a levegő elem szimbóluma és a buddhisták védelmezője.

A nagy erejű földrengésben a téglákból emelt felsőrész, a piramis és a felette a baldachin rongálódott meg. Sokan akkor rémültek meg igazán amikor a sztupáról elkezdtek peregni az aranyozott borító lemezek.

Amikor szeptemberben véget ért az esős évszak, akkor kezdték a felújítást.

A szerző Dusza Erika, aki alapvetően dharmagyakorlóként volt jelen felújítás alatt, de az újságíró sem nyugodott benne. A szerző a földrengés utáni felújítást és a körülötte zajló mindennapi életet mutatja be.

Ez a kultikus építmény a buddhisták Mekkája, siratófala, születés temploma, egyszer legalább ide el kell zarándokolniuk.

A szerző is itt korázott ( ez a sztupa körüli körözés az óramutató járásával megegyező) a felújítás ideje alatt. Így volt alkalma nyomon követni a felújítás fázisait, de nem csak figyelte hanem meg is örökítette.

Minden fázist dokumentált és magyarázattal látott, mi miért történik.

Aki ismeri a buddhizmust még annak is sok érdekességgel szolgálnak a fényképek, mert itt most sok olyan dolgot láthat, ami máskor rejtve van. Aki meg most ismerkedik ezzel a világgal, annak meg különösen érdekes, mert Dusza Erika elmagyarázza az összefüggéseket.

A felújítás egy éve alatt nyomon követhetjük az itt zajló életet is, a rítusokat is, a buddhistákat a turistákat is.

A fotókkal gazdagon illusztrált könyv egy Nepálba utazónak sem hiányozhat a zsebéből.

Aki nem olyan szerencsés, hogy eljuthat oda, de érdekli Nepál és a Buddhizmus, annak is érdemes elolvasni.

Zománcok.

Az acb NA Galériában nagyon érdekes alkotásokat láttam.

Pinczehelyi Sándor festő és tanár, a Pécsi Műhely alapító tagja.

Lantos Ferencnek köszönhetően fontos szerepet töltött be a zománc, mint anyag és hordozó.

A Bonyhádi zománcgyárban jött létre a geometrikus alkotás, kisebb egységekből geometriai alakzatokból egy összefüggő lemez segítségével állította  a nagyméretű kompozíciót.

Arra készült, hogy nem csak beltéri hanem kültéri, köztereken, épületeken is megjelenjenek ezek az a zománc alkotások, de erre nem került sor.

Ezek a művek nagyon szépek, élénkek a színek, sajnos a képemen ezek nem igazán láthatók, ezért csak ajánlani tudom mindenki nézze meg.

Lecsó és más finomságokról, beszélgetés Lajos Marival.

Magyar Kereskedelmi és Vendéglátó Múzeumban nyílt Gasztró Hemző kiállítás apropójából beszélgetett Kiss Imre múzeumigazgató Lajos Marival.

Lajos Mari, aki eredetileg magyar, olasz szakos bölcsész volt.

Olyan családból származott ahol szerettek jókat főzni, jókat enni.

Olasz férje révén belekóstolt az olasz konyhába is.

Ebben az időben még tanított.

Fordított, a filmeknél szinkronizált.

A férje meghalt, egyedül maradt a kislányával.

Ebben az időben egy külkereskedelmi vállalatnál dolgozott Lajos Mari és a vállalat nagy fogadást tartott és meghívtak egy fotóst is, hogy aki Hemző Károly volt.

A fotós felajánlotta a palacsintáját Marinak, aki a porcukor függönyön keresztül felfigyelt rá.

Hemző Károly már ekkor neves fotós volt, az Aranycsapat fotósa volt, később sportfotós lett. A Magyar Szemle képszerkesztője lett, ez a kiadvány arra hívatott, hogy Magyarországot minél kedvezőbb színben tüntesse fel a külföld előtt.

Más fotózást is elvállalt, amit nem tudott, azt hamar megtanult.

A MAVADnak  is fényképezett egy ételekkel teli kiadványt amivel népszerűsítették külföldön a termékeiket, az  ételeket persze Lajos Mari készítette.

A Glóbusz konzerveknek is készítettek egy reklámkiadványt, de a konzervek külseje nem volt nagyon szép, ezért az találták ki, hogy a konzervekből készítenek Lason Mari módra ételeket, azokat fényképezik és csak valahol hátul van jelen a konzerves doboz.

Ebben az időben a Corvina kiadó készített városokat bemutató kiadványokat, amiben szerepeltek éttermek is és ételek is. Ezeket az ételfotókat is közösen készítették.

Ekkor jött az ötlet, hogy  adjanak ki szakácskönyvet fényképekkel.

Először egy vastag könyveben gondolkodtak, de azután részekre bontották és így lett több kiadványt.

Megteremtették a szakács irodalom új fejezetét.

Nagy siker lett. Kiadtak 4 millió példányt, 7 nyelven és ez a siker azóta is töretlen.

Lajos Mari azt is elárulta csak olyan ételt, receptet közöl a könyvében amit kipróbált, megfőzött és megízlelt. 

Nagyon érdekes, közvetlen beszélgetés volt.

Érdemes megnézni a kiállítást és az a terv, hogy vándorkiállítás lesz és az ország több pontján bemutatják.

és végül én, hogy ott voltam

Az Élet Menete Budapesten.

Részt vettem a tizenötödik alkalommal megrendezett sétán. A menet célja, hogy a résztvevők felekezeti és politikai hovatartozásra való tekint nélkül közösen emlékezzenek a holokauszt áldozataira és hitet tegyenek a társadalmi szolidaritás és demokratikus politikai kultúra mellett.

Az emberek a Cipők a Duna parton, emlékműnél gyülekeztek. Mire odaértem már igen sokan voltak, igaz nem volt egyszerű odajutnom, most nem áll meg a metró a Kossuth téren, így metrópótló busszal kellett a Deák térről menni és körbejártam a teret mire megtaláltam a buszt. 

A tömeg csak egyre jött, nagyon sokan voltunk, a Cipőknél.

A gyülekezés ideje alatt Kasai Jnoffin dominikai előadóművész  szórakoztatta a résztvevőket.

Szili Nóra köszöntött bennünket és javasolta, hogy induljunk el a Clark Ádám térre.

Még Székhelyi József elmesélt egy történetet, egy mesét, egy nagyon szomorú mesét, hogy milyen rövid is az élet.

Indulás előtt még elhelyeztük a virágokat, köveket és megemlékeztünk a Cipőknél.

Elindultunk a rakparton, hídon át a térre.

A Dunán még soha ennyi hajót nem láttam, elől volt egy hajó. ami vízsugarakat lövellt, utána  hosszú sorban hajók követték még katonai hajók is voltak.

Sétáltunk át a hídon, a nap néha - néha kibukkant a felhők közül, a szél az igen fújt.

Amikor a hídon mentünk a sok papír zászló hangosan zizegett.

A híd baloldalán fiatal önkéntesek olvasták az áldozatok nevét és, hogy honnan származtak, egyszer csak megütötte a fülemet .- Marika Mezőberény.

Sokan voltunk, végig a hídon.

Amikor a térre értünk a Roma Soul zenélt.

 Gordon Gábor az Élet Menete Alapítvány kuratóriumi elnök köszöntött 

- Ez a nap az idei évben különleges nap mindenki számára: a holokauszt magyarországi emléknapja, húsvét vasárnap és pészách 6. napja. Mindegyik az emlékezés és megújuláshoz kapcsolódik..

Megemlékezett Angelusz Ivánról, aki Szántó T. Gáborral és Török Ferenccel közösen készítették el 1945 című filmet. az alapítvánnyal  közösen. A filmet a héten kezdték el vetíteni.

 Török Ferenc is beszélt a filmről a sok - sok évi munkáról amíg  a film elkészült. Leszögezte, hogy a művészet feladata, hogy együttérzésre és gondolkodásra képes fiatalokat neveljen.

Kaptunk is egy kis kóstolót is a filmből.

 Szuromi Szabolcs a Pázmány Péter Katolikus Egyetem rektora is elküldte a videó üzenetét és mindenkit a megbékélése szólított fel. 

 Józéf Ámrani Izrael budapesti nagykövete is beszélt, hosszasan, papír nélkül, de sajnos nem volt fordítás, így csak a sorstalanság ütötte meg a fülemet a beszédéből.

 Kondrád György videó üzenetében azt hangsúlyozta, hogy csak 3 dolgot kellene betartanunk és nem lenne gond: - ne ölj

                 - ne lopj

és              - felebarátod ellen ne tanúskodj hamisan

 Pataki Ágnes pedig azt hangsúlyozta nem kell félni a másságtól, az ország mindig akkor fejlődött a legjobban amikor beengedtük a újat, a mást, a haladást.

 Szinetár Miklós arra figyelmeztetett a szólásszabadságra hivatkozva nem szabad megengedni, megtűrni,

és nem szeret olyan jogállamban élni amely megengedi, hogy ezek az 'újnyílasok'  a "hősöket" minden februárban megünnepeljék, akik Hitler parancsára romba döntötték Budapestet.

 Küldött még egy videó üzenetet egy valahai szkinhed fehér fajvédő tag is, aki bevallotta egykoron ő is készített hazug és mocskos propagandát, de azóta belátta, hogy ez helytelen cselekedett volt és már 20 éve azon munkálkodik, hogy ezt helyre hozza.

 Piotr Cywinski az auschwitz - birkenaui  náci haláltábor helyén létesített múzeum igazgatójának üzenete, ne csak emlékezzünk, hanem akadályozzuk s meg nehogy újra megtörténjen ez a szörnyűség.

 Aharon Tamir az Élet menete nemzetközi szervezet igazgatója arra figyelmeztetett, hogy :
- Védjük az emberi jogokat, tiszteljük és támogassuk a túlélőket, és köszönjük meg a világ igazainak, hogy a sötét időkben számtalan életet mentettek meg a saját éltük veszélyeztetésével.

 Két fiatal, Kiss Kata és Gajdos Tamás beszélt a megbékélésről, az általuk életre hívott Közös Halmazról. ajtókról, amikbe benyíthatunk és szóba állhatunk egymással, ne a különbözőséget, hanem a közös pontokat keressük.

A végén Kiss László holokauszt túlélő és Kardos Péter főrabbi útnak indította Hajdú Pétert.

Hajdú Péter 63 éves nagyapa, amatőr hosszútávfutó, aki nyolc nap alatt futva teszi meg a 420 kilométert, hogy csatlakozzon a nemzetközi Életmenethez. A futást a nagyszülei emlékének ajánlja, akik a haláltáborban vesztették életüket. Magával viszi a Magyarország és az Élet Menet zászlaját is , majd a kitűzi a 18 - as barakk ablakába, ahol a magyar megemlékezés lesz, nyolc nap múlva.

Tegyünk arról. hogy nagyapáink szenvedése ne ismétlődjön meg az unokáink életében.

Bátaszéki kirándulás.

Szombaton Bátaszék látta vendégül a Családfakutató Egyesületet.

Az egyesület taggyűlésének  és szakmai  napjának a Városháza tanácsterme adott otthont.

Már az előtérben kedves ajándék várta az egybegyűlteket. A 110 éves asztalkendőn a jellegzetes sváb lakodalmi édes fánk. Nagyon finom.

A vendéglátók kis műsorral kedveskedtek. Az óvodások és kisiskolások vidám jelenetekkel, énekkel és mondókákkal érkeztek és természetesen németül adták elő.

Köszöntött bennünket az alpolgármester úr.

A Német nemzetiségi képviselő bemutatta a helyi hagyományőrző kulturális életet, már 40 éve működik 

a tánccsoport és van fúvózenekar is.

Rendben lezajlott a beszámoló az egyesület 2016 évi tevékenységéról. Elfogadtuk a 2016 évi pénzügyi beszámolót és elfogadtuk a 2017 évi költségvetés tervezetét.

Szabó Bálint II. Géza gimnázium 10. osztályos tanulója előadását hallgattuk " A ciszterci rend cikátori apátságáról"

A másik előadó Rudolf László a bátaszéki római katolikus anyakönyvek feldolgozásáról beszélt.Közel 50 ezer adat digitalizásáról  és a közben felmerült nehézségekről is szót ejtett és hiányos anyakönyvekről 

is. Az adatok  feldolgozása és közkincsekké tétele, akár könyv formájában is sokak számára segítség lenne.

A teremben még volt egy kis kiállítás régi képekből, családfákból.

Következett az ebéd az általános iskola ebédlőjében.

A menü: Húsleves

             Kraud  und Knédli

             Túrós és mákos rétes

A Krud und Knédli jellegzetes itteni sváb étel. Ami savanyú káposztában sonka, kolbász, szalonna szeletek és különleges csavart gőzgombóc.

Ebéd után várt ránk Bátaszék felfedezése.

A sétát Sümegi József történész a II. Géza gimnázium igazgatója vezette.

Ez a terület már nagyon régóta a lakott terület volt. Már a vaskortól vannak leletek. Az autópálya építésekor is találtak sírokat.

A római hódítás nem ért el eddig, mert ez a rész akkor ez egy mocsaras terület volt.

Az itteni terület fejlődése akkor indult, amikor a nuncius rend egyik reform ága  a cikátorok települtek ide. Ez a rend Franciaországból indult. Jelmondata - Imádkozzál és dolgozzál.

Nagyon egyszerű ruházatuk volt  Ami fehér és rajta barna majd fekete skupulárét viseltek ez egy különleges kötényszerűség ami elöl hátul takarta a ruházatot, hogy amikor kint dolgoztak, ne legyen koszos a ruházatuk.

Mivel ez egy mocsaras terület volt, lecsapolták és itt építették meg az ország első csatorna hálózatát. A földet szőlővel telepítették be.

1142.- ben megépítették a háromhajós, keresztházas, dongaboltozatos, rózsaablakos Cikátort.

A ciszterciek saját kezük munkájából éltek, nem fogadtak sem adót és sem más támogatást és így az a kiváltságuk is megvolt, hogy vámot se fizettek. Nagyon egyszerűen éltek, a megtermelt haszonból újabb földeket vettek.

A pécsi püspökségnek fizetett adók így megcsappantak. 1215. - ös lateráno zsinat is foglalkozott az üggyel.

A további fejlődésnek a tatárjárás vetett véget. 

A károkat a ciszterciek és egy tehetős család hölgytagja Margit segítségével igyekeznek helyre hozni.

Az ő sírját meg is találták az ásatások során.A sírba helyezése elég méltatlan körülmények között történt, mert a sírhely csak 160 cm-es volt, a hölgy meg 180 cm volt. így lábát visszahajtották.

A régi fényét már nem nyerte vissza. Később bencések telepedtek ide .Bencés kolostor lett.

1529.- ben Ibrahim pasa elfoglalta és török 150 évig itt telepedett de.

A főhajó lett az istálló, a mellékhajókban fülkéket alakítottak ki itt laktak a katonák.

A déli kereszthajó lett a konyha meg éléskamra

A szentélybe dzsámit építettek, átlósan keleti irányba lepadlózták. A törökök elég fázós népség melegebbhez szoktak, ezért a négy sarokba kemencét építettek, un bögrés kemencét. A fapadló persze meggyulladt. A tüzet eloltották , elkotorták kicsit, megint lepadlózták, hoztak agyagot, megint építettek újabb kemencét és az idők folyamán ez legalább 16.. szor megtörtént. Így itt kiválóan nyomon követhető hogyan alakult a bögrés kemence a török hatásra.

A dzsámi mellé minaretet építettek. A minaret küszöbe  alatt 70 cm szőlőszem réteget találtak. A török megitta a bort és a törköly elásta a minaret alá, hogy Allah meg ne lássa. Itt olyan gázok keletkeztek, ami a szőlőszemek csíraképességét megőrizte.  1990.- es években is még csíraképesek voltak és a szegedi kutató intézetbe  vittek belőle és már valahol ezek a szólók teremnek.

A török távozása után csak romhalmaz maradt.

1711.- ben a birodalomból, a Rajna mellől német telepesek érkeztek.

Szükség volt templomra az oldalfalakat lebontották és a főhajó pilléreit befalazták és lett egy hosszú csőtemplom és mivel ezek eredetileg nem főfalak voltak állandóan repedeztek is.

1848.- ban alapítványt hoznak létre új templom építésére.

Az új templom építésére 1899.- ben került sor, igen magas elvárásokkal.

Ebben az időben a Teréziánum birtokközpontja volt

A Teréziánum ( Teréz - akadémia ) Mária Terézia alapította, nemes ifjak számára, hogy magasabb műveltséghez jussanak és közszolgálat számára kiváló férfiakat neveljenek. 

A tervező Ybl tanítvány Hofhauser Antal volt.

Ebben az időben negyven kiváló mesterségbeli tudással rendelkező építőmester család élt itt.

A szegedi nagy árvíz utáni újjáépítésben vettek részt.

A következőkben budapesti palotákat építették a millenniumra.

Isztambulban is építkeztek.

Így mire a templom építésére került sor már kellő tapasztalattal rendelkeztek.

A templomot 3 millió klinkertéglából építették, olyan ügyesen, hogy esős időben, a templom oldalán megjelenik az építők gótbetűs névjegye.

Az építkezés 1899 júniusában kezdődött és 1900 tavaszára kész is volt, bevakolva, lemeszelve.

Az 1900.- as árvíz azonban nagyon megrongálta a templomot, a tetőn 40 centis rés támadt. Le akarták bontani, de végül jobb megoldás lett. Alulról faboltozatot építettek és ezzel alátámasztották, a megrepedt tartóoszlopokat kicserélték vaskosabbat építettek az alapot tovább erősítették. Ezt a faszerkezetet azután lebontották.

Igaz már eddig is 3 millió tégla kétharmada a föld alatt volt, így már 12 - 16 méteres alap is volt. A rést befoltozták, ami fölülről még a mai napig is látszik.

Mivel nem készül el a nevezetes évfordulóra, úgy határoztak, hogy a felszenteléssel megvárják az építtető plébános aranymiséjét. Az egyik ablakban meg is örökítették az arcképét.

A Szabadkai Festőműhelyt kérték fel a templom kifestésére.

1903.- ban szentelték fel a templomot. 

 A templomban van még egy 5000 sípos orgona, a legnagyobb 9 méter a legkisebb fél centi.

A templom tornya az ország 7.- id legmagasabb épülete, 84 és fél méter.

Még meglátogattam egy eredeti sváb házat, ami a tájház és itt látható az eredeti berendezés borospincével. A pincében az ásatáson talált leletek is láthatók.

Ez egy szarvasos tégla, még Cikádorból.

Eddig nem tudtam, hogy ilyen érdekes múltja van Bátaszéknek. Sajnáltam volna ha kihagyom.

Igaz már a többi helyre nem jutottam el.mert ment a busz, és a mohos tölgyet se láttam.