Kiállítás megnyitó

Vető Orsolya Plantscape kiállítását Üveges Krisztina művészettörténész nyitotta meg.

Nagyon szépek a képek.

A művésznő saját szavaival. "Festményeim modelljei olyan élő és életeken határán lévő tárgyak tárgyak, mint a gyümölcsök vagy a vágott virágok, Ecsetvonásaimmal igyekszem azt az élőlényszerűséget kiemelni, azt az organikus mozgást megőrizni, amit modelljeim jelenléte táplál."

Jöjjenek a virágok!

A muteremből ahol másik két festőművésszel osztozik.

Egy kis ízelítő a műteremben  festő művészektől is.

 Nagyon szépek a képek még biztosan hallunk felőle. Mindenkinek ajánlom nézze meg eredetiben lehet az én képeim nem adják vissza azt a szépséget, amit a képeken látni.

Szentendre: Emlékeső

Csodálatos élményben volt részem a szentendrei kiállítás látogatáson, megpróbálom leírni.

2015. - ös Velencei Biennále japán pavilonjában Chiharu Shiota Kulcs a kézben című installációját több szaklap az év legjobb kiállításának választotta.

A húsz éve Németországban élő japán művész, most Szentendrén is bemutatkozott.

A szentendrei tárlat első részében a Kmetty Múzeumban 10 kép látható. A művésznő a képeket itt készítette és itt is hagyja a múzeumban.

A képek az emberi kapcsolatokról szólnak, hogy hogyan kapcsolódik az egyik ember a másikhoz és hogyan nem, ezeket fonalakkal jeleníti meg.

Itt még látható  egy videóriport a művésznővel.

Piros kövek vezetnek a Szentendrei képtárba.

Itt kapott helyet a több száz kilométernyi vörös fonalból és régi kulcsokból létrehozott installáció. A kulcsokat itt gyűjtötték. Tizenötezer régi kulcsot kért a művésznő, olyanokat, amihez a beküldőnek valamilyen emléke fűződik,  jöttek a kulcsok  és már régen túllépte a húszezret is.

A kulcs amellyel benyíttunk egy másik világba, egy esély, hogy van átjárás az emlékek a jelen és a jövő között.

A kulcs, mint az emberi sors szimbóluma is.

A vörös szín az emberi belsőűr, a vér színe. A hálózat az emberi kapcsolatokra utal, hogy áthidalható a távolság ember és ember között.

Most pedig jöjjenek a képek.

Ezek a képek talán nem adják azt az élményt amit ott meg lehet tapasztalni.

Ez egy egyszeri dolog amit kár lenne kihagyni.

A kiállítás végén a fonalakat levágják és már ez is csak emlék lesz.

Nagyon érdekes mindenkinek csak ajánlani tudom.

Bátor nyúl, vagy nyuszika?

Mi is történt? Mi az oka, hogy idejutottam? Mi a bűnöm, mit vétettem, hogy ide jutottam?

Pedig csak örömöt akartam a kicsi lányomnak. 

Most itt állok, mit állok? Itt reszketek, talpig barnán nyúlnak álcázva. Alig látok a nyúlálarcból, még a nyúl füleim is kónyán állnak. 

Kietlen vidéken, fekete esőfelhők alatt, már csak az hiányzik, hogy jól elázzak. 

Hogyan is kezdődött? 

Fontos állásom van ami rengeteg stresszel jár. A feszültség oldására esténként egy- egy pohárral ittam. Végül már mindennapossá vált. A feleségem ezt megunta és válaszút elé állított, vagy abbahagyom az ivást, vagy elköltözöm. Én a költözést választottam, de azért elhatároztam, hogy az alkoholizálást befejezem. 

Nagyon hiányzott a kislányom. 

Most húsvét révén gondoltam, hogy meglátogatom és meglepem. 

Felöltöztem húsvéti nyúlnak. Nagyon tökéletes volt a nyúlruha, még az arcom se látszott, csak a két szememnek volt rés. Először is taxit kellett rendelnem, ilyen öltözékben még se vezethettem. A taxi miután jól kinevette magát, ráállt, hogy elvisz. 

De úgy néz ki a római számokat illetően nem volt túl otthon. 

Kértem, hogy vigyen a tizenegyedik utcába, de a kilencedikbe vitt, igaz ezt még akkor nem tudtam. Kiszálltam az autóból, bementem a kertkapun, (nem volt bezárva) nem csöngetek, előbb elrejtem a csokitojásokat a kertben. Kicsit gyanús volt minden, mintha a bokrok és a virágok nem úgy néztek ki, mint legutóbb, 

Elkezdtem rakosgatni a tojásokat, ekkor zörgést hallottam. Odanéztem és egy vicsorgó szájat láttam nagy fogakkal. Ekkor tudatosult bennem, hogy mégsem jó helyen járok. Egy másodpercre megbénultam, de azután már rohantam kifelé. A kapu nyitva maradt , így a kutya is utánam. Futottam, futottam, a kutya is egy darabig, de jól megdobáltam a tojásokkal így egy idő után feladta az üldözésemet.

Most itt várom az estét, hogy a sötétben hazaosonjak. 

Ezt most jól elszúrtam, pedig még ma nem is ittam. .

Ezt a történetet az alábbi kép ihlette! 

http://talentummobile.hu/kreativitas/kreativitasrol/319-kreativ-iras-kep-alapjan-107

Colombo hadnagytól...

Ez a séta a BudapestArtWeek rendezésben indult vasárnap délután Brigitta lelkes vezetésével.

Az idő az nem igazán volt jó, az eső szemerkélt, a szél fújt.

Elszánt kis csapatunk három órakor gyülekezett Colombo hadnagynál.

Colombo hadnagy jellegzetes ballonkabátjában szivarral a kezében és kutyája társaságában ácsorog.

A jellegzetes zsáner szobor Fekete Géza alkotása. A hadnagyot játszó Peter Falknak magyar felmenő is voltak, azért kapott szobrot a Falk Miksa utca elején, de valószínűleg csak névrokona lehetett Falk Miksának a Pester Lloyd egykori főszerkesztőjének és Sissi egykori magyar nyelvtanárának,

Nem tudom vajon a szobor méretarányos-é? A kutya biztosan, mert volt modellje, de remélem Colombo hadnagy nem volt ilyen alacsony még én is magasabb vagyok.

Kedvencem a filmjei, mindet láttam többször is.

A kutya feje már fényesre van simogatva, biztos ami biztos én is megsimogattam.

Következő állomásunk a 1014-ben felújított Olimpia park volt. Ez egy teljesen körbekerített közösségi tér, ahol található játszótér, focipálya, szökőkút, kutyafuttató és füves terület is, és biciklitároló is.
A park közepén pedig van az eddigi olimpiai bajnokoknak emlékfal.
Szerencsére itt megmaradtak a fák és még meleg nyári napon is kellemes hely.
A parkot csak kerítésen keresztül tudtuk megnézni, mert másodfokú viharjelzés miatt zárva volt.

A park egyik sarkánál áll Kéthly Anna két méter magas Nagy Benedek készítette szobor.
Kövér László 2015,-ben, az avatáskor. így jellemezte Kéthly Annát, aki lelkében magyar, eszméiben szocialista, értékeiben demokrata, azaz szociáldemokrata volt,
Kéthly Anna aki legtöbbet küzdött a XX században az elnyomottak megszabadításáért.
Szerintem nagyon szép szobor.

Innen nem messze mellvéddel határolt kikövezett kis téren egyszerű szürke mészkő oszlopon bronz félkarú mellszobor, Bibó István az alkotója Széri - Varga Béla.
A szobrot 2005-ben állították fel, a XX, század egyik legnagyobb politikai gondolkodójaként számon tartott Bibó Istvánról.

A park másik sarkán van Kovács Béla szobra.

A szobrot 2002,-ben a kommunista diktatúra áldozatainak első emléknapján avatták fel a Kossuth téren és csak később került ide, a kisgazdapárt megszűnése után. A szobor Kligl Sándor alkotása.

A talapzatát alkotó gerendák és drapériák együttes szimbólum rendszere, a művész szándéka szerint a gulág tábor barakképületeire emlékeztet és a szónoki emelvényen eléggé elsikkad Kovács Béla gyengére sikeredett egész alakos bronzszobra.

Kossuth téren már nem a diadalmas, előremutató Kossuth szobrot láthatjuk.

Itt nem a haladó hanem a 1944 előtti arculat restaurálása volt a cél, ami a XXI században kissé furcsa.

2015.-ben Horvay János Kossuth Lajos emlékművét újra felavatták. A Dombóváron maradt eredeti másolatát kemény mészkőből faragták újra.

Nem tudom hogyan lehetne ennyi elkeseredett, letargiába süppedt példakép? Ez talán egy temetőbe síremléknek megfelelő lenne, ahol az elmúlt szép időkön búsongnak. Talán, de egy ország főterére!

A szobrok hátteréül szolgáló magas kőfal másik oldalán meg a reményvesztett kisemberek.

Petőfi Sándor: Élet vagy halál verse sem volt a legjobb választás a kompozíció alatt, mert ez inkább megoszt, mint összeköt.

Nagyon sajnálom a régi emlékművet ez nagyon nem tetszik nekem.

Az egykori Károlyi szobor helyén áll a Tisza István egykor meggyilkolt miniszterelnök emlékművet rekonstrukciója után újra avatták 2014.-ben. Ez az emlékmű is 1944 évi állapot visszaállításába illik.

Az eredeti művet Zala György és Orbán Antallal közösen készítették, az első avatás 1934.-ben volt.

A főalakot Elek Imre alkotta újra.

Az alkotás 17 méter magas, a főalak kétszeres életnagyságú. Mellékszereplők csoportja a földművelők és a család küldi a frontra a fiát. a háttérben a munka és tudomány.

Fent az óriáskígyóval küzdő oroszlán.

• 

  

A téren még áll II. Rákóczi Ferenc lovasszobra áll.Rákóczi halálának 200 éves évfordulójára készült, de végül csak 1937,-ben avatták fel, a kor hivatalos emlékműszobrászának Pásztor Jánosnak az alkotása, egy reprezentációs célokat szolgáló neobarokk emlékmű.
A Károlyi Mihály szobrát azonban már hiába keressük, már nyoma sincs, ha minden igaz Siófokra száműzték

Andrássy Gyula lovas szobrának alkotója Zala György. A barokk stílusú talapzat fehér márványból készült, alkotója Fock Erő építész. A szobrot 1906.-ban avatták I.Ferenc József magyar király jelenlében.
A megsemmisített szobrot korabeli tervek, fotók, dokumentumok alapján, a Bencsik Alkotó közösség szobrászai rekonstruálták. A főalak 2015.-ben került a helyére.

Kismányok

Szombaton családfakutató egyesület találkozójára voltam hivatalos.

Először kicsit kétségbeestem, tanulmányoztam a menetrendet és rájöttem busszal vagy vonattal nem egyszerű odajutni. Végül is megoldódott a dolog egy kedves tagtársam vitt és hozott is autóval, így nagyon kényelmesen utaztam.

Az igaz, hogy az utolsó percben értünk oda.

Regisztráltunk. Helyet foglaltunk. Két hosszú asztal mellé ültünk. Az asztalokon ásványvíz,
pogácsa és kávé a helyiek ajándéka.

Elkezdődött az elnöki beszámoló az előző pénzügyi évről. 

Köszöntötte a jelenlévő tízéves tagokat és oklevelet kaptak az eddigi munkájuk elismeréséért. 

Elfogadtuk az alapszabály módosítását.

Következett a polgármester, Köszöntött bennünket röviden ismertette a falú történetét.

Ez egy nagyon festői kis falu a Mecsek lábánál. Az első említés még az 1600-as években, mint pusztaként jelenik meg. A betelepítéseket 1719-ben kezdték, akkor jöttek a német telepesek.

Ez a falu 1944-ig csak evangélikus németek által lakott település volt. Az emberek egy helyről jöttek és itt az új hazában is követték a hagyományokat és megtartották a német nyelvet is.

A második világháború után itt is átsöpört a történelem vihara. Megkezdődtek a kitelepítések, kerültek emberek internálótáborokba, málenkij robotra. Sok családot szétszakítottak és csak évek múltán hallottak szeretteikről.
Ebben az időben telepítettek be a bukovinai Hadikfalváról székely katolikusokat.

Jelenleg a falunak 347 lakosa van és csak 5 óvodás korú, pedig van szépen felújított óvoda, de ilyen kevés gyerek miatt nem üzemel. Az óvodásokat busszal szállítják a közeli Bonyhádra, ahová jelenleg a falú is tartozik. Az iskola is már régebben megszűnt.

A  német nemzetiségi önkormányzati képviselő részletesebben beszélt az itt élő és élt emberekről.

A betelepített németek szorgalmas földművelők voltak, Termeltek kendert, dohányt, szőlőt, konyhakerti növényeket. Van egy különleges növény is ami sehol máshol nem terem meg csak itt, azaz édes-hagyma, az itteni patak partján.  Voltak azért iparos emberek is. építőmesterek ácsok.

Még egy különleges növényről is beszámolt, egy rózsáról, amit még a betelepülők hoztak magukkal az őshazából. A rózsa még mindig él virágzik és mutatja a folytonosságot. Őrzik a hagyományokat,

habár már a faluban kisebbségben vannak, már elég kevesen vannak akik német nemzetiségűnek vallják magukat.

Következő előadó a Kramer család rejtelmeibe avatott be. Az előadó kislányként élte meg azt a viharos időt, amikor családja egy részét kitelepítették, a nagyapjáról évekig azt se tudták él e még. A házukba székely családot telepítettek, de mint mondta szerencséjük volt, mert úgy éltek együtt, mint egy nagy család. igyekeztek békében megférni egymás mellett.Az egyik őse keze-munkáját őrzi a bonyhádi iskola tetőszerkezete, mert ügyes ács volt. A nagypapa háza még mindig megvan sétánk során meg is néztük.

Egy másik tagunk örömmel számolt be és mutatott egy családfát, amit egy tizenéves kislány készített rövid idő alatt. Nagy őröm, hogy a fiatalok között is van akit érdekel a múlt.

Még volt olyan aki segítséget kért, hátha valaki tud kapcsolódni a családfájához vagy a kutatásai során találkozott hasonló nevekkel. Sajnos az én családfámhoz nem volt kapcsolódás.

Közben  dél lett. Megterítették az asztalokat és nemsokára már előttünk gőzölgött a finom húsleves.
Az önkormányzat megvendégelt bennünket. Igazi vendéglátók voltak, nem kimért adagokat kaptunk. Az asztalokra kitették a leveses tálakat és mindenki kedve szerint szedett magának. A második fogás is bőséges volt. Négyen kaptunk egy tálat  sült csirke, rántott hús, finom krumplival és rizzsel és külön finom káposzta saláta. Mi négyen lányok nem is tudtunk megbirkózni vele.
Ebéd után még műsorral is kedveskedtek.
Zenekar kíséretével sokszoknyás lányok és kalapos férfiak igen  látványos táncot mutattak be.
Kórus is fellépett, először csak nők, de végül férfiak is csatlakoztak az éneklőkhöz és női tangóharmonikás volt a kísérő zenész. Jó volt látni, hogy még ennyi idő után is ápolják a hagyományokat.
Végül felkerekedtünk, hogy megnézzük a falut. A faluban még mindig többnyire sváb házak vannak,
amelyekre a fésűs beépítés a jellemző. A melléképületek derékszögben építettek a lakóépülethez. A lakóházakhoz széles faragott oszlopos gang tartozik. Megnéztük a felújított Fachwerk házat, aminek utcafrontján olvasható az építés éve és a tulajdonos neve. A ház jelenleg vendégházként üzemel.
Kis kanyargós , tiszta utcákon át elérkeztünk az evangélikus templomhoz, ami már műemlék.
Kezdetben egy kisebb templom volt. A türelmi rendelet után lehetőség nyílt az építkezéshez, 1795-ben el is kezdték. A templomban van egy hazai remek barokk orgona. A templomban is volt egy lelkes ember aki tájékoztatott a múltról és a jelenről. Kiosztottak közöttünk két dalt kottával és szöveggel a közös énekléshez. Orgona kísérettel el is énekeltünk. Utána még az orgonaművész több
rövid zenedarabot is előadott.
A római katolikus székely templomot is megtekintettük. Amíg a másik templom a régmúlt emléke, addig ez a templom igen fiatal épület. Ahogy az itteni kalauzunk fogalmazott, ez a templom a megbékélés jegyében épült 1988-89-ben. A templomra a német és a svájci testvérek gyűjtöttek.
Az építkezésben a falu apraja- nagyja is részt vett. Ereklyéje a bukovinai Hadikfalváról magukkal hozott hársfa Mária szobor. Az egész templom gazdagon faragott berendezésből áll. Az oltár  egy faragott székelykapu mögött van. Itt is megszólaltatták az orgonát.
Kálváriát építettek a meredek hegyoldalra. Kis szerpentinen virágzó tulipánok között lehetett feljutni.
A vezetővel csak ketten tartottunk. A kereszttől csodálatos kilátás nyílott a falura, még a fák lombjai nem takarták el.
Mire visszaértünk az emlékműhöz,  már a társaság egy része el is ment. Így le is maradtunk a csoportképről.
Felejthetetlen nap volt.