Aldebrőn

A hétvégét családfakutatókkal Aldebrőn töltöttük.

Aldebrő a Mátra délkeleti lábánál a Tarna völgyében fekszik. Debrő helynév eredete a régi magyar nyelvből a széles, lapos fenekű völgyet jelentő debrő főnévből származik.

A község területét rézkortól napjainkig szinte folyamatosan lakták. Az erre utaló leletek az Egri Vármúzeumban láthatók.

A török hódoltság után gróf Grassalkovich Antal tulajdonába került ez a terület. A földesúr a letelepülő németeknek házhelyet adott, szántóföldet és legelőt biztosított.

Szombaton busszal mentünk, igen meleg volt a légkondicionálás ellenére is, igaz végig azt az oldalt sütötte a nap ahol ültem.

Megérkeztünk Verpelétre, ahol elfoglaltuk a szállásunkat. Itt is igen meleg volt a tetőtéri szoba, de egy éjjelre jó volt.

Utána ebéd Aldebrőn a Népházban. Nagyon finom volt és persze kaptunk debrői bort is.

Ebéd után irány a  Derelyefesztivál.

A színpadon egymást váltották a fellépők.

 

Néhány kép a fellépőkről és a közönségről.

A  Magyar Bor és Pezsgő Napja alkalmából koccintás Aldebrő polgármesterével.

Vacsorára finom babgulyást kaptunk, amit kint kellemes időben elfogyasztottunk. 

Azután irány a szállás.

Másnap reggel még a szálláson megreggeliztünk.Nagyon kedvesek voltak a szállásadóink. Olasz partnerekkel közösen alapított cég, amelynek csak egyik vendégháza volt ahol aludtunk. Nagyon fiatalos és agilis volt a házigazdánk és talán olasz hatásra olyan nyíltsággal és kedvességgel fogadott bennünket, sőt még üzleti titkokba is beavatott, nem siránkozott hanem az eredményekről beszélt. Nagyon üdítő volt hallgatni.

Szakmai nap volt a Népházban, a polgármester köszöntött.

Az aldebrői német nemzetiségi önkormányzat elnöke ismertette a aldebrői németség történetét.

A betelepítés 1743-ban indul, de a következő években is még német telepesek bevándorolnak.

1746-ban a falunak 166 lakosa van. Német anyanyelvük volt, magukat németeknek vallották, de igen hamar megkezdődött a magyar nyelv elsajátítsa is. Az itt letelepedett emberek fölég szőlő műveléssel és dohánytermesztéssel foglalkoztak. 

Aldebrőben az 1950.- években már több, mint ezren élet itt. Most a falu lakossága 707.

Egyik tagunk beszámolt a családfakutatásáról, ismertette kiterjedt családját amit a kutatása révén ismert meg, Nekem különösen azt tetszett, hogy milyen sok régi képet talált a családjáról.

Az elnökünk is beszámolt a saját kutatásáról és a már kétszer is megszervezett családtalálkozóról.

Bemutatta a legalább tízméteres papír alapú családfáját.

Megnéztük a Gazdaházat.

 Itt kapott helyet Rácz Pál pincemester munkássága, aki megmentette a debrői hárslevelűt

.Megtekintettük a római katolikus templomot. A templomban még az ősök által hozott szobrok vannak.

A templom védőszentje a Szentlélek, barokk stílusú főoltárt 1870-ben festették, ekkor készült az orgona is. A harangokat 1792-ben öntötték, de már csak egy az eredeti. A templom falán olvasható a háborúban elhunyt debrői katonák neve.

A Népház előtt áll a világon is ritkaságnak számító Mátrai Ősjuhar. 

A falu utcáin több szobor is található, a néphagyomány szerint a falu védelmét hivatottak ellátni.

Következett az ebéd, ami un. fojtott recept, amit azóta már a családomnak is elkészítettem és ízlett is nekik.

Még megnéztük a feldebrői altemplomot.

Az épen maradt középkori középkori altemplom és a felette levő templom ma is látható. Egyedülálló. hogy a keleti és a nyugati keresztény építészeti elemeit ötvözi.
Még részt vettünk egy borkóstolón, és azután irány haza.
Nagyon érdekes volt ez a kirándulás is.